IMPOSSIBLE ➴ Seo Changbin

⤷ 𝘧 𝘰 𝘶 𝘳

𝙥𝙧𝙚𝙫𝙞𝙤𝙪𝙨𝙡𝙮.....

"Ismeretlen szám. Vajon ki lehet az?"
"Nem vagy te kicsit túl öreg ahhoz, hogy egy virág döntsön a szerelmi életedről?"
"Mit is akarna tőlem egy olyan lány, mint Hyunjae?"
"Ahogy sejtettem. Ezzel nem változott köztünk semmi."
"Felejtsd el őt. A lehető leggyorsabban."

[ 𝐟𝐥𝐮𝐱 𝐩𝐚𝐯𝐢𝐥𝐢𝐨𝐧 - 𝐞𝐦𝐨𝐭𝐢𝐨𝐧𝐚𝐥 ]
0:10 ─〇───── 3:47
⠀  ⇄ ◃◃ ⅠⅠ ▹▹ ↻

┎┈┈┈┈┈┈┈♥︎┈┈┈┈┈┈┈┒
❝𝗜 𝗵𝗼𝗽𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗰𝗮𝗻 𝗳𝗼𝗿𝗴𝗶𝘃𝗲 𝗺𝗲 𝗼𝗻𝗲 𝗱𝗮𝘆❞
┖┈┈┈┈┈┈┈♥︎┈┈┈┈┈┈┈┚

Erőteljesen tűzött a nap, mikor kiléptünk az egyetem kapuján.

-Egy nagy csődtömeg voltam- bosszankodott Eun Jin a prezentációja miatt.

-Nekem tetszett- vontam vállat.

-Nem láttod a professzor arcát? Majdnem elaludt- kapta a hátára a táskáját.

-Nézd el neki- löktem oldalba menet közben- a válóper nem egyszerű.

-Minek házasodott meg, ha most meg elvál?- fújtatott haragosan.

-Nos.....- kaptam elő a csokiszeletemet- néha egy kapcsolat nem úgy alakul, ahogy elvárnánk- nyújtottam át neki mosolyogva. Apropó kapcsolat....

Changbin úgy döntött jobb lesz, ha egyáltalán nem válaszol. Csak mert én sem válaszoltam azonnal. A 3. napon még reménykedtem, hogy csak elfoglalt volt, de mostanra már biztos, hogy direkt csinálja.

Még vacilálok, hogy megérdemlem-e vagy sem. De akárhogy nézem, ez azért túlzás.

Időközben elértük a parkot a város szívében. Átvágtunk az apró tisztáson, a park közepén de ekkor Eun Jin megtorpant.

-Azok ott nem Chan-ék?- vizslatta a tőlünk nem messze ücsőrgö társaságot. Már csak ez hiányzott! Megfogadtam, hogy minden erőmmel elfogom kerülni Changbint, erre tessék.

-Mégis mit csinálsz?- ellenkeztem, mikor barátnőm húzni kezdett feléjük.

-Ideje, hogy szocializálódj egy kicsit- húzott tovább, egészen a pléd széléig.

-Leülhetünk?- kérdezte a lány, végigpillantva a társaságon.

-Hogyne. Jeongin húzz alrébb- lökte meg Minho a legfiatalabbikat, helyet csinálja maga mellett. Eun Jin szó nélkül helyet foglalt, majd kérdőn rámnézett.

-Ami azt illeti, nekem még egy csomó dolgom van, ráadásul.....- kezdtem bele, de Chan hirtelen lehúzott maga mellé.

-Ne már, lazíts egy kicsit- mosolygott rám barátságosan.

-Na jó- adtam be a derekamat.

Ne nézz rá. NE. NÉZZ. RÁ. Hyunjae! A fenébe.

A pillantásaink egybefonódtak, miközben magamban szídkozódtam egy sort. Miért nem képes válaszolni? Ennyire útálna?

-És, hogy vagy?- fordult felém Han.

-Jól köszi- feleltem, megszakítva a szemkontaktust, ami úgy néz ki a többieknek csak most tűnt fel. Felix tekintete kérdően ingázott köztem és Changbin között.