Így ismerlek mostoha-tesó

4. rész

nem emlékszik rá, hogy majdnem
megcsókolt akkor még jó
is, és nem szabadnia
megtudnia

-Én nem láttam - fel vonta
a szemöldökét és mindegy milyen
alapon megvonta a vállát férfias
illatát éreztem meg, amikor
elhaladt mellettem, és mikor
beszívtam elöntötte a szívemet

-szia Sky - egy ajtó csapódás
után erik dobta le magát
a konyhai székre
-milyen volt az első napod? - próbált társalogni de gondolataim
körül még mindig mike járt
-Elment. Fent vagyok

Miután átrágtam magam a
biológia rejtelmein elpakoltam
és rám jött az unalom

Anya írt, hogy menjek le
segíteni be pakolni. Mint valami
Sherpa

Szatyrokkal a kezemen, vállamon
és mindenhol unottan pakoltam
le őket mikor erik döbbent
arcával találkoztam. Elhiszem,
az én reakcióm is ez
-Emily - nézett anyára,
mosolyogva erikhez sétált és
viszonozta a csókját
Muszáj volt elfordítanom a fejem
még mindig nem akarom látni
-Milyen volt az első
napod kicsim? -mosolygott rám
a nő
-Elment. Viszont megyek fel - mindketten bólintottak,
és mintha vonszolni kellett
volna úgy lépkedtem fel a lépcsőn
Negyedénél jártam cipő
kopogások és gyorsasággal
láttam mike-ot lejönni
ahogyan vállával félre lökött

-Bocs - mondta bunkón, ennek
meg mi baja?

-Michael már megint mész? - hallottam meg apja hangját
-A csapattal holnap mérkőzés és
ünnepelünk
-előtte? - lepődött meg anya
-És utána - kacsintott amit
a lépcsőről egy szemforgatással
reagáltam le
-Figyelj michael. Jó lenne ha - nézett
felém erik, keresztbe font
karokkal álltam és
néztem rájuk, mike is rám nézett
aztán le esett neki
-Nem.
-Jó lenne neki, és beilleszkedne
-akkor sem - mondta lazán
-Michael, most az egyszer - könyörgött apja

Mélyet sóhajtot és mint akit
kínoznak úgy nézett rám,
hát nagyon kedves...

-Gyerünk merida - ki léptem mellette
az ajtón
és pontosan tudtam hogy
nem akar vinni mert teher vagyok
a vállán, de ez kölcsönös volt

-Oké én megyek te meg
ne igyál sokat vagy mi - léptem el
izmos karjától, ami pont
annyira volt természetes izom
ami mögött látszott hogy
sok munka van, és nem tolta magát
szteroidokkal

-Még is hová mész hercegnő? - hercegnő, ez még új.
-Attól még hogy erik azt mondta
veled mehetek, én nem
mondtam azt hogy akarok is- érveltem és véletlenül
a hangom elhalkult a végén, amit
a fák és neszek zörejei elnyomtak

-Jössz velem - nem tűrve ellenzéssel
mondta, és a kocsi kulcs gombját
megnyomva felnyitotta,
(inkább tépte) az ajtót és be segített rajta

Szemet forgatva elmoromoltam
egy ,,köszi"-t és az járt
a fejemben, hogy azt sem tudom
hova megyünk én meg
szó nélkül beülök mellé?!
Hülye Lar! Szidtam magam

Leparkolt egy járda mellett
messziről ordított a zene,
nagy tumultus állt a ház előtt
amit majdnem kidülledt
szemekkel néztem

-Figyelj - fogta meg
a felkarom mielőtt a ház tumultusába
léptünk volna
-Nem fogadsz el semmilyen
piát, csak én keverhetek
neked vagy az enyémből ihatsz - mondta komolyan mike
-Miért a tiédet nem dzsinázzák be?
-az enyémet nem merik - kacsintott
önelégülten

-Hé helló Mike! Hé emberek
megérkezet Mike Jay - röhögve
egy fiús váll veregetéssel üdvözölte
előttem a fiú.
-És egy királynő is jött- ajkamat
össze préseltem és igyekeztem
arra figyelni hogy ne kerüljek
minden emberrel test kontektuskba
kik elmennek mellettem
-mi öhm hello- intettem a fiú csak mosolyogva bólintott
végig engem pásztázva.
-Gyere - elégelte meg a szemkontaktust mike és a tömeg irányába húzott
-Ki volt ez? - bukott ki belőlem, gondoltam hogy mike-nak nem fogsz tetszeni, és ajkamat elhúzva hallgattam mélyről jövő morgását
-Ne lássam meg körülötted oké? - fordított szembe magával,
és már gyönyörű barna szemeit meresztette rám
-Nem látom, te igen? - flegmáztam
-Komolyan mondom - szorított a karomon, kezdett fájni
de mutass semleges arcot sky!
-Ha esetleg véletlenül pont ,,te"
akarnál megvédeni is
bármitől, azzal már elkéstél. - otthagytam, a bejárattól megkerestem a konyhát ahol hála égnek
volt tiszta pohár

Hova véljem mike hülyeségét?
Igazából nem érdekel..

-bocs - tipegtem arréb egy lánytól, szerintem a földet sem
látta nem hogy engem.

Becsuktam a fürdő ajtaját és
a kopott festékes fel között leültem egy zsámyolra

-Álnok? - lihegtem mikor
megláttam a szegény rongyos
könyvet amit egy szennyes tartóba dobtak.
Remegő kézzel felkaptam és fellapoztam az első oldalát

Miért van az hogy én mindig
rá találok a könyvekre?
Nem mintha nem imádnám

A hónom alatt szorítottam és egy kis sarokot kerestem, miután egy
fiú a fűrdő szobában akarta rókázni jobbnak találtam ha nem
hallgatom a vécé hangját és máshol olvasok

-Ez a lány, kezd érdekesebb lenni? - hirtelen össze rezdültem
a mellettem jövő hangra
-Hogy érted?
-nézz csak körbe.- mutatta izmosabb karjával a tömeget
-igen?
-Egy hatalmas buli közepén
olvasol. Hát nem érdekes? - villantotta rám a sármos mosolyát. De letörölném.
-Azért mert nem csapom rögtön
szét magam, és nem üvöltözöm
rázva magam a tömegben
nem jelenti azt hogy
nem vagyok egy szocializálódott ember. - rántott egyet
a szemöldökén és meglepetésemre
elnevette magát
-Oké oké okos csaj. Akkor
ki vagy te?
-Egy lány aki szeret olvasni? - mondtam, komolyan arc kifejezése a komorból mosolygó ráncokká
alakultak át végül nevetve
mondta hogy menjünki ki

-Rólad?
-tessék? - nézett rám kék szemeivel értetlenül.
-Rólad mit lehet tudni? - nyúltam a
a cigaretta tartóhoz hogy kihúzzak
belőle egy szálat
-egy ismerősöm hívott el ma
a buliba akivel bár ma még
nem találkoztam - nézett hátra a
válla fölött
Meggyújtottam a szálat, és mikor
perzselődött alig vártam
hogy a számba véve kellemeset
szívjak belőle ami az arcomon
is látszott
-Mióta cigizel?
-Csak néha szoktam úgy hogy
nem rég. Kérsz? Bár nem
olyannak tűnsz- vesztem el kék szemeiben, amivel szorosan
az enyémet figyelte
-pedig de. - kikapta a számból és
az övébe helyezte mélyet szívva belőle. Újra elvonta a figyelmem a messziről jövő vihar

-Hogy..
-Lar! - szakította félbe a hang
hátra fordultam felhúztam
a szemöldököm és a dühös tekintetű mike-ot pillantottam meg
"Ajaj"