Így ismerlek mostoha-tesó

7. rész

-mindig is tudtam hogy nagy
az egód, de ennyire? - vontam fel szemöldököm, de most komolyan!

Ehhez már nem tudok mit fűzni..

-Szia - vigyorgott
-Szia. Ilyen korán?
-Viccelsz ma van a zenekari
próba mi játszunk a szombati
meccs előtt ahol az új
eddző és csapata mérkőzik meg. - forgatta szemét
-Mi? Ezt hogy érted, új eddző?
-Jah. Láttad múltkor a szőke
hajü kidolgozott fiút
az ebédlőben? - utalt mike-ra, róla
beszél?
-igen persze ott volt a bandában
a foci csapattal-bólogattam tess
ajkát össze szorítva csettintett
-bizony, na és michael jay,
az a jay aki csapat kapitány volt
a farkasoknál végig. - amint kimondta
megtorpantam
-Hogyan?
-láttad már játszani. Na. - utána
sétáltam
-Ő a legjobb. Irányítónak választották
másodikban. - emelt le egy
papírt a falról és tovább ment
-Ez mind szép és jó de engem
miért is érdekelne?
-az új eddző na szerinted ki?-vigyorgott és abban a pillanat esett le
-Na ne, Michael Jay? - hülledeztem
és hajamat kezembe fogva
gyors kontyba kötöttem ahol végül kellemesen csikizték a vállamat
a tincsek.

-Amint hallod - lökött könyökön
-Gyere menjünk társadalomra.

Már éppen irodalmon ültünk
amikor a telefonom
rezgett a padon.

Észrevehetetlenül letettem
a pad alá és megnyitottam Az üzenetet

Anya

Szia Say, ma elutazunk
Erikkel. Tegnap erről szerettem
volna neked szólni. Két napra megyünk most csak vigyázz
magadra és ne legyél
bunkó michael-el.

Az üzenet olvasása közben
majdnem felhorkantam, legalább
mike-nak mondta.

Sóhajtva tehetetlenül hátra
dőltem a széken és vártam az óra
végét

Táskámat a vállamra kapva
siettem át a parkolón, és bátmennyire vágytam arra hogy a kocsimmal
menjek haza, ma reggel
le robbant úgy hogy busszal "szenvedek" haza.

Hirtelen duda szóra torpantam meg,
előttem lévő nagy terepjáró
volt, ismerős volt de nem tudom kié.

-Kell egy fuvar? - vigyorgott és
amint megláttam fejemet ráztam

-Tőled nem kell. -

-Jól van Merida durcizz aztán
buszozz haza szakadó esőben. - a fenébe! Az arcátlan! - igaza volt
mert az eső elkezdett szemeregni

Szemet forgatva direkt nagyot
sóhajtva adtam meg neki az
örömöt és beszálltam Michael mellé

Erősen feltűnt az "eddző,, feliratú
táska a hátsó ülésen.

-Mi baja a kocsidnak? - pillantott
rám
-Nem tudom egyszerűen reggel
lerobbant.
-Ha akarod megnézem nem nagy
dolog, lehet hogy a gyújtás
rajta maradt-
-Köszi zsenikém de megvagyok
nélküle is. - fordultam az ablak
felé
-Különben is elbuszozom szívesen. - motyogtam
-Az kéne még aztán élve meg nyúz
anyád. - motyogta ő is amit nem értettem
-Hogy mi? - fordultam most már
a kormányt szorongató fiúhoz
Eddig nem tudtam felmérni,
de konstatálnom kell
hogy a poló mi rajta volt jól kiemelte izomzatát ami látszik hogy
kemény munkával járt vele szőke haja most hátra volt fésülve de egy
két tincs rakoncátlanul a szemébe hullott. - Rám nem kell vigyázni! - fontam össze a karom
-mhm. - csettintett a nyelvével cuppogó hangot kiadva
-Miért vagy ilyen ellenszenves? - kérdése hirtelen meglepett.

Nem válaszoltam az ajtó felé fordult lábakkal merültem gondolataimba
és már valóban, de bántam
egy kicsit hogy így viselkedtem. Mert Mike-nak sem lehet olyan könnyű

Éppen befejeztem a tanulást mikor hatalmas csapkodások a fölszinten és üvegtörés.

-Mike? - futottam le.
Hirtelen torpantam meg mikor a látvány elém tárult.

Mike dühösen "pusztított" a konyhában a tányérok eltörve a padlón és némi eszköz ami az asztalon volt most a földön hevert.
-j-jól vagy? - idegesen támasztotta
nekem háttal a pultot,
szinte féltem feltenni a kérdést
-A fenébe! - vágott ököllel a pultba
össze rezzentem és hátráltam,
ezért roppant alattam egy szilánk
Mérgesen felém nézett
-Mi a baj?
-Te meg mit avatkozol bele,
ne csesztess már mint egy akaszkodó
ringyó! - csattant fel
Ajkamat nyitottam, de inkább vissza
zártam. Megfordulva ott hagytam
és a szobámba mentem.
Nem ez az első alkalom hogy Michaelt kiborulva látom de ez.. Akkor is..
Kicsit megrémisztett kiborulása