Így ismerlek mostoha-tesó

6. rész

Ne barátkozz velük - ködösült
el a tekintete
-Kikről beszélsz? Tess? - szemöldökét rántotta a komolyságából
ítélve igen..
-Menj a francba Michael - és karomat kitépve kezéből elcsörtettem.
Hogy gondolhatta, hogy
majd minden szavára ugrani fogok?!

Lihegve néztem az órámra
most fog végezni andrew

-Na akkor megyünk?
-persze
-Császtok - termett hirtelen
mellettünk a fiú
-Na menjünk már ölni tudok
egy kávéért - indult tovább
a lány, és remélem nem komolyan
gondolta..
-Megiszol velünk egy kávét? Tudod..
második nap satöbbi - magyaráztam
zavartan de andrew
lazán kezelte és legyintve egyet
mosolyogva ment tess után

***

-Elkéne hétvégén
mennünk moziba - vetette fel
az ötletet tess a körmét
piszkálva a boxban
-Nekem mindegy úgy is
lerázom azokat a tagokat - lásd,
mind a ketten nem értették
-Úgy értem, akikkel lakom..
Nem fontos - sóhajtottam karkötőmet
meghúzva, ami azóta a nap
óta rajtam van
-honnan költöztél ide? - kérdezte Andy

-Philedalphia

-Akkor nagyvárosi lány vagy?
-már mit számít az - fogtam
vissza egy keserű mosolyt
helyette a pincér lányra
néztem és hozta a kávét

-Sziasztok - intettem és
kikanyarodtam az útra, pár perc
után a ház előtt parkoltam.

Új jelölés

-ha? - néztem értetlenül a
telefonomra, megnyitottam és
egy facebook értesítés volt az.
Valami edward keller
ismerősnek jelölt.

-szia Kincsem milyen
volt a napod? - köszöntött anya
-elment
-oké figyelj, majd szeretnék
beszélni veled! - előre "aggódva" mentem fel a lépcsőn és
még vissza kiabáltam neki hogy ,,majd "

Remegve fújtam ki a levegőt
és az asztalomra néztem o.o.

Ma van hogy...hogy 1 év 1 hónapja
el veszítettem életem egyik
legfontosabb szerettét, nem mintha
számolnám, de a fotón lévő
dátumból tudom..

-Ne ne ne - lihegve rontottam
ki a szobámból és igyekeztem
vissza nyelni könnyeimet

-Ne már - dőltem neki az ajtónak
miután magamra zártam,
és hirtelen ott találtam magamat
a fürdőszobában a remegés közt.
Mintha egyre egyre kisebb
lett volna a fürdő szoba, és oly
csönd amibe a saját kétsgébeesett lihegésemet tudtam hallgatni
-Hová viszik? Ne!
Nem tudtam ne haragudj. Rohadj
meg! Utat! - jöttek újra az
emlékek éreztem hogy szédülök
ettől és a szívverésem a
magasban volt!

-Hé! Hé merida fent csak egy
fürdő szoba van, úgy hogy
én jövök! - szakadozva hallottam
tompán a hangot mögüllem
és a dörömbölést,

A tekintetem elködösült a könnyektől, újra fájt. Újra. Meg újra,
félek a hatalmába kerít a zokogást vissza tartva nyitottam meg
gyorsan a vizet a zuhanyzóban.

-Sky jól vagy? - dübörgött, gyerünk
higgadj le!
Fekete pontok cikáztak a szemem
előtt és miközben mike
tompa hangját hallottam a karomhoz
nyúltam és fájdalmasan belevéstem
körmeimet nyögést vissza tartva újra és újra
amíg a hangok nem tompultak
és a szívverésem nem kezdett
el lassúlni

Halkan zokogva ültem a
a kádnak döntve hátam a térdeim
össze koccanva és bokáim
kifordulva. Nem mertem
mozdulni
féltem ha megteszem újra előjön
Az utóhatás kezdett vissza
jönni és szédelegve álltam fel
a dörömbölések közt
a karomra néztem, amiből folyt
a vér és az ujjaim bele nyomódtak.
Gyorsan bekötöttem
és zaklatottságomat vissza
folytva léptem ki a folyosóra
illetve, léptem volna de hirtelen egy mellkasnak érkeztem
-Na kösz végre már - harapta el
a mondatot
-Mi történt veled? - dörmögte
-semmi - hagytam ott magas alakját

Még szerencse hogy kezem be tudtam
kötni mert kezd át ázni a seb
amire rá húztam a pulcsimat

-Skylar gyere enni! - hallottam
anyám hangját
-Nem vagyok éhes - ordítottam
vissza, és tekintetem újra
az utca felé vezettem. Igen, van
egy ablakom ahova kicsi kiülős rész,
és a lámpák ma este az utcát
megvilágítva adták
vissza a szépséget
-mi van már?
-az ajtó kinyílt csendben és
bezárult. Nem néztem hátra
-Csak én vagyok - mike kellemes
hangja törte meg a csendet

Hallgattam és gondolataimba
merülve néztem ki

-miért nem jössz le?
-Nem vagyok kajálós kedvemben
-Akkor milyenben vagy? - érdeklődött
-mióta érdekel az téged? - hitetlenkedtem és felé néztem, nem kellett volna.
Ugyan is azonnal elvesztem
gyönyörű zöld szemében
-Hú de morgós ma valaki - huppant le az ágyamra és lazán kezével
szőke tincseibe túrt
Aztán szemembe nézett, elpirupva fordultam el
-hallom össze ismerkedtél
Tessa whole-al
-vagy inkább láttad - tekergettem
a tárgyat a kezemen
-Tényleg te miért voltál ma
bent a gimnáziumban? - halványan
elmosolyodott ami piszok
jól állt neki
-A régi eddző kérte hogy menjek
be, kellet neki segíteni - gondolkodott
el

-A híred Michael Jay - vontam
meg a vállamat
-Igen gondoltam hogy neked is
tetszem - közölte lazán döbbenetemre
-Mike! Csak irónia volt
-Ugyan nem veszembe - dőlt hátra
alkarjám megtámaszkodva amitől
kéz izmai megfeszültek
-Pedig hidd el,
-Ezt a félistent, ki nem kedvelné - kacsintott
-mindig is tudtam hogy nagy
az egód, de ennyire? - vontam fel szemöldököm, de most komolyan!

Ehhez már nem tudok mit fűzni..