Blooming Soul | Bahng Chan

That would be ..?

  -Jóreggeld Doki.
Nem tudtam eldönteni a múlt héten, hogy jól átgondolta-e, hogy kora reggel látni akar engem.. Vicces, máskor energetikusabbnak érzem magam.

  Úgy éreztem, hogy reggel, egy kiadós alvás és a reggeli kávém után még nem tudok magának olyat mondani, mely nyomasztaná lelkem, de rájöttem, hogy egy félre sikerült álomnak hála vissza jönnek azon emlékeim, melyekről már rég megfeledkeztem. Nem tartottam fontosnak, hisz miért is lenne az?

  Még gimnáziumban volt.. Az első két évem igazán jól ment. Voltak barátaim, kiket őszíntének gondoltam. Aztán akkor esett le, hogy végig félre voltam vezetve, mikor az egész teljesen egyoldalúvá vált. Csak akkor kerestek, ha lelki szemetesnek akartak használni. -mosolyodtam el. Ugyan nem az emlék hatására, hanem a kintről beszűrődő gyerekek nevetésétől, de mélyen röhögtem a nyomoromon, melyet magamnak alakítottam ki.- Elcseszett lelki békémnek és jólelkűségemnek hála segítettem is, cserébe pedig mit kaptam..?

-a doktor csak kérdően oldalra döntötte a fejét s kerek szemüvegét feljebb tolta orrnyergén.

Végül majdnem miattuk lettem öngyilkos.