18+ Oneshot [kérések Zárva]

Todoroki Shoto x reader

Sziasztok falkatagok bizonyára felmerült bennetek a kérdés hogy miért tüntem el. Nos néhány közeli olvasóm már tudhatja hogy azért mert korházba kerültem pár napra és még mindíg sok a családi problémám és emellet meg még most dolgozok is a suli miatt de igyekszem részeket hozni nektek nade most köszönjük meg kedves VargaPati01 nek hogy ez a csodálatos és egyben perverz rész létre jöhetet. Na nem húzom a szót tovább.Kellemes olvasást kicsi falkatagok ;3                          

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Minden nap egy új esély az újra kezdésre.Hogy igaz-e azt még magam sem tudom igazán.De azt biztosan tudom hogy az életem nem fenékig tejfel.Hogy miért.Röviden azért mert a szüleim 6 éves koromban meghaltak miközben megpróbáltak egy gonosztevőt elkapni de a gonosztrevő sajnos vagy nem sajnos erősebbnek bizonyúlt mint ők.Kicsi voltam de nem hülye tudtam hogy anya és apa már nemfognak vissza jönni hozzám.Hogy sírtam-e?Nem.Mindenki sírt a temetésen kivéve én.Én tudtam hogy jó  ügy érdekében vesztek oda.Mivel a szüleim már nem éltek így a nagyszüleim neveltek 14 éves koromíg.Utánna ők is itt hagytak és békéreleltek valahol máshol ahova én még nem mehettem.Feladatom volt.A szüleimnek még amikor kicsi voltam megígértem hogy hős leszek és megvédem az ártatlanokat míg a gonoszokat börtönbe juttatom.És azért hogy ezt az ígéretemet betartsam bekellet kerülnöm  UA-ba ami sikerült is rengeteg tanulás mellet.A képességeim elég érdekesek, legalább is szerintem.Az egyik képeségem Farkasnak míg a másikat Villám néven futatták a rendszerben.De igazából nem tartom nagy számnak így nem is igazán használom őket.Elég ritka amikor láthatóak a farkas füleim és farkincám vagy a szemem színe [szemszín]-ból rikító sárgába megy át.A Farkas erőmet elrejtem teljes mértékben az iskolában és csak a Villám képeséggem fejlesztem az iskola falain belül.Senki nemtud rólam semmit mindíg elterelem a témát ha az rám terelődik.Legjobb barátnőm az évek allat Momo lett.Mindíg bíztam benne és szerettem benne hogy olyan komoly de nem mindíg van hogy ő is szokott baromságokat beszélni.

-[Név]-chan!Ma van valami programod? Kérdezte az ismerősen csengő hang.

-Szia Momo!Mosolyogtam rá kedvesen.-Nem nincs.Miért?Beszélni szeretnél?Valami gond van? Kérdeztem aggódva mivel Momo ma egész nap furán viselkedik sőt már jópár napja.

-Csak...izé~!Kezdte el ujjaival morzsolgatni szoknyája alját.-Szeretem volna tanácsot kérni valamivel kapcsolatban.Momo pironkodva kezdte el pásztázni a padlót.

-É...Én?Kérdeztem tányér méretű szemmekel meredve Momora miközben magamra mutattam.Momo csak bólintott.-Jó legyen elmehetünk suli után kávézni és majd ott megbeszéljük a dolgokat ha neked úgy jó? Kérdeztem meg barátnőmet aki csak megölelt és sutogot egy halk igent a fülembe.Nem igazán értettem hogy mi történt és hogy Momo akinek az osztályban a legnagyobb a probléma megoldó képessége miért engem kérmeg hogy segítsek neki.Miközben ezer és ezer gondolat cikázott a fejemben csak annyit éreztem hogy valaki átkarolja a derekam és állát fejem tetejére helyezi.Rögtön tudtam hogy ki az elvégre a másik legjobb barátomról van szó igaz én már nem barátként tekintek rá de ő ezt nem tudja és jobb is hogy nem.

-Mégis miért ilyen fura mostanában? Kérdezte Todo értetlenkedve.

-Fogalmam sincs! Vontam vállat mire Todoroki csak egy halk sóhalyt engedett ki ajkai közül.Mintha valami bántaná a lelkét.Mostanában ő is elég érdekesen viselkedik.És ekkor valami egy nagyon nagyot koppant bennem.És egy ravasz mosoly húzódott ajkaimra amit Todo hamar észre is vett.Ezért magafelé fordított hogy a [szemszín] íriszeimbe tudjon nézni.