18+ Oneshot [kérések Zárva]

Kuroko Tetsuya x Reader

Nagyonszépen köszönöm az ötletet kedves OttakuKawai
:3 Igyekeztem a legjobb tudásom szerint megírni de mivel előszőr írok ebben a kategóriában így bocsesz ha nem lett az elképzelésednek megfelelő.És bocsika kedves falkatagok de az egy igazán hosszú történetre sikeredett (Gomen). De azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást!                                        ----------------------------------------------------------------------------------------------------

-Remek még egy nap ebben a dögmelegben és én esküszöm meghalok! Kezdtem el panaszkodni legjobb barátnőmnek Rikonak. -ÉN EZT NEM BÍROOOM! Fakadtam ki teljesen és kezdtem el [Hajszín] hajamat borzólni.

-Nyugalom! Tette kezét vállamra Riko. -Van egy tervem de hogy elmondjam ahoz még várnod kell egy keveset. Mondta egy kedves mosollyal arcán.

-Rendben! Viszonoztem mosolyát de ekkor.

-Jó reggelt! Köszönt mögöttem valaki de nem akárki hanem a kis szellem.Én erre csak lassan megfordultam.

-AAAAAH!A SZÍVROHAMOT HOZODRÁM TE SZERENCSÉTLEN VADBAROM! Kiáltottam fel és kezdtem el kapálózni mint valami nem normális.Kuroko Tetsuya a világ legaranyosabb fiúja a földön akit csak ismerek.Nos igen én ebbe a kis láthatatlanba beleszerettem.Menthetetlen eset vagyok.Még is hogy mondhattam ilyet arra akit szeretek. - Én idióta! Mondtam ki azt amit nem akartam volna.

-Nem is vagy az! Nem értem miért mondod ezt [Név]-chan?! Mondta miközben megdöntötte fejét és égzsín kék szemeivel engem pásztázott.Hát lehetne még ennél is aranyossabb?kérdeztem magamban.És amíg magamban áradoztam hogy Kuroko milyen aranyos és szexy nem is vettem észre hogy Riko éppen engem rázogat hogy térjek magamhoz.

-Na! Végre magadhoztértél! Mondta Riko miközben még mindíg vállamon tartotta kezeit.Én csak körül néztem és a kis szellemet kerestem de nem találtam sehol.Így szólásra nyitottam ajkaim.

-Merre van Kuroko? Kérdeztem Rikot aki csak homlokához csapot és fejét kezdte ingatni.

-Reménytelen eset vagy mondták már?! Én csak vállatvontam és elindultam amár látótávolságban lévő iskola felé.Rikoval mikor beértünk csak a szokásos látvány fogadott minket a folyosón Kagami éppen Kurokoval kiabál mi erre csak unot fejjel bámultuk öket.Mikor észre vettek minket hírtelen mind a kettő elhalkult és full kusban néztek.Kagami Kurokora nézett és csak meg pacskolta a vállát majd bement az osztályba.Nem értettem még is mi történhetett de valahogy nem is nagyon foglalkoztatott a dolog.Elköszöntem legjobb barátnőmtől és indultam volna be az osztályba ha valami pontosabban valaki megnem állít.Mikor az a bizonyos valaki vissza rántott mellkasába ütköztem tekintetem felemeltem és hírtelen az égszínkék szempárral találtam szemben magam amit már jól ismerek.

-[N...Név]-chan! É...Én izéé! Kezdte el a szabad kezével vakarni tarkóját ugyanis a másik kezével még mindíg kezemet szorította,nem túl erősen de azért gyengének se nevezném.Ahogy jobban megfigyeltem Kuroko arca teljesen vörös volt.Csodáltam hogy nem ájjúlt el ott menten.-Lemásolhatnám a matek házid?Kérdezte zavartan.

-P...Pe...Persze! Fogaimat csikorgattam annyira hülyének éreztem magamat ebben a helyzetben.Még is mit hittem hogy majd pont az akit szeretek ő is viszont szeret?Miért vagyok ennyire naív?És ami még fontosabb.Mért nem tudom kiverni a fejemből?Amíg ezeken gondolkodta Kuroko már nem is volt ott.-Remek! Szolaltam meg halkan.Bementem a terembe és Kuroko padjához sétáltam leraktam a füzetet és elmentem a helyemre pont időben ugyan is a tanár abban a pillanatban jött be ahogy én helyetfoglaltam kicsit sem kényelmes padomban.Az óra szószerint rohadt unalmas volt mindt mindíg.Így ment ez egészen addig ameddig vége nem lett az összes órámnak.Gyorsan összepakoltam és a tornaterem felé vettem az irányt szokásomhoz híven Kuroko és Kagami társaságában.Mikor odaértünk már mindenki a teremben volt.