Dadi x Reader

1.5K 22 14
                                    

Sziasztok kicsi falkadagok! Eme csodálatos rész katalizator1234567kérte szóval nagyon remélem kedves kérőm hogy tetszeni fog a rész :3 Továbbá ma még tervezek több részt is kitenni más könyveim hez is  szóval ha érdekel titeket más irományom is akkor nézétek meg az oldalam. Na de nem is húzom tovább a szót menjünk rosszalkodni ;)                                                

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az égbólton már nem a világosság hanem a sötétség uralta ahogy az én lelkemet is felemészti a sötétség és a gyűlölet a családom irán.Éljöttem othonról és most a sötét utcákat járom.Fázom.Esik az a telibe kúrt eső is én meg csak egy fekete kapucnis pulcsiban és egy szakadt nadrában vagyok.Remek legalább annyi eszem lehetett vólna hogy melegebben öltözök hamár ott hagytam a családom a nagy veszekedés közepette.Soha sem szerettem a szüleimet igazán.Mindíg vertek és bántottak lelkileg nem bírtam tovább így leléptem otthonról és most itt vagyok.Itt vagyok egyedül és magányosan.Miért kellet ezt a sorsot kapnom.Ráadásúl a képeségemet sem szeretem amit édesanyámtól örököltem szégyeltem és utáltam is használni.A képességem röviden és tömören annyi hogy tudtam másokat irányítani és kínozni.A képeség úgy müködik hogy ha valakire ránézek akkor egyszerüen beletudok nézni az elmélyébe és irányítani a mozdulatait azt hogy mit mondjon másoknak.Tehát bábként játszhatok akármelyik emberrel az utcán.De undorodom ettől a képeségtől soha nem akkartam hős lenni nem vonzott hogy egy ilyen undorító képességgel legyek hős.Míg az utcákat róttam az utcákat a gondolataimba merülve valaki befogta a számat és berántott egy sikátorba.Na az embert első gondolata az hogy meg fog halni és menekülnie kell.Az enyém inkább az hogy már megint használnom kell a képességem amit nem akkarok.Próbáltam szabadúlni de nem ment kezdtem bepánikólni.Nem sokkal később egy erős jól irányzott ütést éreztem a tarkomnál.Kezdet elsötétülni minden és utánna képszakadás.

Mikor felkeltem egy büdös dohos helyen voltam és egy ÁGYHOZ VAGYOK BILINCSELVE!Még is ki az a beteg állat mit tett velem amig eszméletlen voltam.Remek elszökök othonról erre elrabolnak lehet ennél rosszabb? 

-Nicsak felébredtél? Kérdezte egy fekete hajkotonával rendelkező kb 20-as éveiben járó férfi.

-NEM BAZDMEG MÉG ALSZOK! SZERINTED? Kezdtem el kiabálni vele miközben próbáltam szabadúlni a bilincsektől amivel az ágyhoz vagyok bilincsilve.

-Oh! Felvágták a nyelved kiscica? Mondta egy kaján mosollyal az arcán.Amitől engem a hányinger kerülgetett.

-Fogd be varrot pofa! Mondtam miközben már a jobb szememmel elkezdtem tikkelni.

-Na tudod kit nevez varrot pofának te kis taknyos! Kezdte el ő is felemelni a hangját.Én erre a tettére csak gúnyosan felnevettem majd mélyen belefúrtam tekintettem az ő szinte már rikító kék íriszeibe.

-Ne nevez taknyosnak 19 éves vagyok szóval felnött és közel sem egy gyerek! Mondatom közben észrese vettem de elkezdtem mosolyogni.Miket kinem vált ez a pasas belőlem.

-Fiatalabbnak nézel ki.De nem pofázhatok tovább mert Tomura már vár téged.

-Hmmm! Ki az a Tomura? Játszottam a hülye gyereket pedig nagyon is jól tudtam ki az de azt nem hogy mit akkar tőlem.

-Majd megtudod ha odavittelek. Mondta egy sohajt elengedve ajkai közűl.

-Aha. És hogy akkarsz elvinni ágyastúl vagy mi ugyan is ide vagyok bilincselve szóval hiába várod hogy oda menjek ha nem tudok te barom. Szólaltam meg miközben a karomon ás a lábamon lévő bilincsekre vezettem a tekintetem.

18+ Oneshot [kérések Zárva]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora