Félsz és Szeretlek [Folytatás Alatt :DD]

Szeretlek

~~Hinata Shouyou szemszöge~~

Mivel lett egy barátom és már a csapat is tudja, következtek a szüleim. Igazából Tsukishima elmondta már nekik mert gondolom az ő szüleji azt is tudták hogy szerelmes belém ezért természetesen nagyon örültek neki. De hozzám képest? Én még azt sem mondtam el a szüleimnek hogy meleg vagyok, Tobioval ezt folyton titokban tartottam. De ez más. Ez most egy igaz szerelem. El akarom mondani nekik. Ezért mivel hétvége volt, felhívtam Tsukki-t áthívtam magamhoz majd mellette állva jelentettem be.

-Anya...-monstam remegő hangon.
-Igen kicsim? Ki ez a kicsit magas barátod?
-

Ő... ő nem csak egy barát...-mondtam ki végül és megfogtam a nagy óriás kezeit majd felemeltem az összekulcsolt markaintak.
-Ohh... E-ez honnan jött életem?
-Már egy ideje titkolom, mert hát féltem apa reakciójától..
-Drágám-mondta az anyám-gyere egy kicsit!!
Apám bejött a nappaliba majd meglátta összefonott kezeinket egy fiúval majd azt szétszedve szorosan a szobámba rángatott és lepofozott a földre. Én nemtudtam hogy mit kéne csinálnom megilyedtem és csak.. csak sírtam. Tudtam hogy ezt Kei meg fogja hallani és igazam is volt. Berontott a szobába látva a véres arcom ő is ledermedt. A szemén egyszerre a bosszú, a megvédés és a velem eggyütti menekülés is átfutott. Majd a menekülést választotta, felkapott a dühöngő, lefagyott apám elöl majd a nappaliba sietett az édesanyámat is kitoszogatta, bezárta majd csak bambult maga elé. Egyszer csak megölelt. De az az ölelés minden gondot kiűzött. Az az ölelés hihetetlen volt. De hiába néztem fel rá neki is csak a kissé könnyező szemét láthattam. Majd nem engedett el karjaival de a fejét anyám felé fordította aki már szinte állni nem tudott hogy mi történt.
-Köszönöm~-suttogta félve az anyám.
-Nincs mit, ez volt a legjobb amit tudtam tenni.-mondta a fiú-kár hogy nem többet...
Végül én is oda nyögtem neki egy köszönömöt amire csak egy puszit kaptam a homlokomra.
-Legyetek boldogok-mondta a még mindig halálra rémült anyám.
-Mit tegyek?-kérdezte Tsukki-hívnám a gyámügyet-
-NE, kérlek ne...-mondtam
-Baka, az az ember nem látod mit csinált veled??
-De látom csak ne hívd, kérlek..
-Rendben-mondta a fiú kicsit ijedten- Van kedvetek nálam aludni? Nem hiszem hogy biztonságban lennétek és hát egy kicsit aggódom...-mondta
-Légyszives-kérte meg őt anyukám
-Gyertek nem lakok messze!

~~Tsukishima Kei szemszöge~~

Amint haza értünk megbeszéltem anyámmal a történteket.
-Shouyou, te az én szobámba fogsz aludni, anyukád pedig a nappaliban.
-Rendben.-szóltalt meg mindkét vörös törpe.
-Gyertek vacsorázzunk meg.-mondtam majd megterítettem az asztalt a korábban főzött vacsorát tálalva.
-Köszönjünk.

Hamar végeztünk majd megcsináltam Hinata anyjának a kanapét Hinatának pedig leterítettem a fotont, és az anyák el is vonultak aludni. Az én szememre valahogy nem jött álom, féltettem Shouyout az anyját és nem tudtam semmit sem tenni. Egyszer csak egy reszkető hang hallattszott:
-Befeküdhetek melléd?-suttogta a fiú
-Gyere-mondtam bizonytalanul mert nem voltam biztos a kérdésbe de a fiú csak bemászott mellém és hozzám bújt. Én csak átöleltem érzevén mennyire fél és hallgattam álmos de egyenletes szuszogását. Elkezdtem simogatni a hátát és mondtam:
-Ne félj, minden rendben lesz. Én itt vagyok és szeretlek.-válasznak csak egy szorossabban oda bújást kaptam majd midnen más lett a fiút tekintve. Már nem reszketett és alig lehetett hallani levegő vételét de a világért sem engedett volna el.

[Szerz. Megj.:Nem tudom hogy ez a rész elég hosszú lett-e de a tartalmával meg vagyok elégedve. Mint mondtam innetől fog érdekesebb lenni a könyvem💎]