Félsz és Szeretlek [Folytatás Alatt :DD]

Nem szeretnék játszani

~~Hinata Shouyou szemszöge~~

-Tobio-kun ez így nincs rendben!- mondta Daichi
-Miért hát ez csak egy játék, nem?
-NEM, ENNYI ELÉG-mondtam majd kiviharzottam könnyes szemekkel
-HINATA!!!-ennyit hallottam majd annyit éreztem hogy egy forró nagy test emelkedik fölém. Természetesen tudtam hogy Tsukki jött utánam ami egy kicsit megnyugtató volt mert neki nem kell elmesélni az apámmal történteket. Tsukki csak magához ölelt ekkor a puppiláim összeszűkültek. Az az ölelés... az az ölelés pont ugyan olyan mint apámé volt aki véresre vert a földön... ekkor én csak össze rezzentem a fiú ezt nem tudomásba véve leguggolt hozzám.
-Sok volt mi?-suttogta
-Sok volt minden-feleltem könnyes szemekkel- Az apá-
-Nem kell felsorolni úgy csak jobban fáj, tudok mindenről életem- mondta majd egy puszit nyomott az arcomra, letörölve könnyeim-vissza menjünk? Tobio átlépte a határokat tisztáztuk vele.
-Nem szeretnék játszani...
-Rendben kincsem-mondta majd rámterítette dzsekijét egyértelmű jelként hogy még vissza jön, majd berohant és elköszönt a többiektől. Haza érve nem kaptunk semmilyen leszidást, csak befeküdtünk Kei ágyába és mint mindig félig rajta fekve próbáltam elaludni.

Szerz. Megj.: Sziasztok, hajj hol is kezdjem? Most updatelem ezt a rész hogy a kövinél tudjam hogy hol tartottam és csak most esett le hogy milyen rövid is ez a rész. Gomenne, de megpróbálok többet kihozni a fantáziámból most hogy folytatom ezt a csodát💎