Novelláim

Júlia X Tybalt

Most is az a majom van a szobájában. Utálom Rómeót. Miért őt választotta? Miért.. Miért nem engem? Én sokkal jobban tudnék rá vigyázni, és jobban is szeretném őt, mint az a Montague kutya. Júlia nem a szomszéd szobában  lakik, de így is hallottam a kuncogását. Azt a csodálatos kuncogást. Egyszerűen imádom. Úgy ahogy van.. Meg akarom kapni. Azt akarom, hogy az én vicceimen kuncogjon így. Hogy az én karjaimban leljen vigaszra. De nem. Ez soha nem történhet meg. Bár, Rómeó még mindig jobb, mint Paris. Hisz Paris csak azért akarja, hogy szülhessen neki utódokat.
-Viszlát Rómeóm. Este ott leszek Lőrinc barátnál. Most pedig siess, nehogy az apám, vagy Tybalt rájöjjön hogy megint itt voltál. - Hallottam a szobájából. Azt hiszi hogy nem tudok róluk? Hát persze.. Azt hiszi hogy őrjöngenék vele, ha tudnám kivel van. Egy kicsit félreismer. Kimentem a szobából. Összefutottam vele. Az arcán hatalmas mosoly ült, némi pírral az arcán. Amint észrevett kicsit megijedt
-Oh öhmm.. Szia Tybalt
-Jó napot hölgyem. Hallottam hogy valakivel nagyon jól szórakozik a szobájában. Megtudhatnám a szerencsés illető nevét?
Erre a mondatomra kicsit megfagyott benne a vér.
-Öhm.. Paris volt nálam.
-Ugyan Júlia. Ne nézz hülyének! Tudom hogy Rómeó volt nálad. Ne is próbáld tagadni. Vagy Paris új neve Rómeó volna? - néztem kicsit szúrós tekintettel
-Ho... Honnan tudod?
-Hallottam azt is ahogy elköszönsz. És mond. Miért mész este Lőrinc baráthoz?
-Csak beszélgetni..
-Szóval beszélgetni hmm? - mértem végig szúrós szemmel. Látszott rajta hogy hazudik. Ebben sose volt jó.
-Csak nem.. Hozzámész Rómeóhoz?!
Júlia arcán ijedtség jelent meg. Szóval igen. Az a... Barom tényleg elvette tőlem Júliát. Közelebb léptem és megsimogattam az arcát. Nagy szemekkel meredt rám. Biztos arra számított, hogy majd leüvöltöm a fejét. Sóhajtottam majd mélyen a szemeibe néztem
-M.. Miért őt választottad?... - kérdeztem komoly hangnemben.
-É.. Én.. Ki mást választhatnék? Szerintem jobb mint Paris...
-Parisnal még egy kacsa is jobb.. De.. Nálam is?
A lány csak szótlanul nézett a szemeimbe. Nyelt egy nagyobbat.
-N.. Nem. - mondta halkan, bizonytalanul. Felcsillant a remény. Szóval.. Rómeó nem jobb nálam..
-Akkor.. Miért nem engem választottál?...
-Azért mert... A kettőnk kapcsolata tiltott. Nem lehetséges.
-Ugyan Júlia gondolkozz! Épp annyira tiltott mint Rómeóval! Hisz egy Montague!
Nyelt egyet..
-Igen... Igen igaz... - nézett fel rám... Szemei csak úgy csillogtak. Annyira imádom a szemeit. Közelebb lépett.
-Akkor... Nekünk... Végülis.. Szabad? - kérdezte kicsit félve. Nyeltem egyez. Elgondolkodtam. Szabad? Biztos szabad? Sóhajtottam. Most lehet be tudna teljesülni az, amiről már régóta álmodozok. De.. Mi lesz a következményekkel? Nyeltem egyet.
-Sz.. Szabad. De senkinek nem szabad tudnia róla. - néztem komoly arcal. A lány megfogta a csuklóm és behúzott a szobájába, majd bezárta az ajtót. Itt vagyok.... És nem azért mert kész az ebéd.. Végre... Sikerült elérnem. Megkaphatom. Közel lépett hozzám. Eszméletlenül közel. A szemeimbe nézett ismét... Hosszan. Istenem azok a szemek. Lassan közeledni kezdtem ajkai felé. Már nem bírok tovább várni. Félmosolyra húzta gyönyörű ajkait, én pedig megcsókoltam. Egyre hevesebben csókoltam, és a legnagyobb örömömre viszonozta. Csípőjénél fogva húztam magamhoz. Lassan elkezdte lehúzni a felsőm. Akarja... Tényleg akarja. De.. Akkor miért Rómeóval van? Hisz ő is annyira tiltva van mint én. Elvált tőlem addig, amíg leveszi a felsőm, majd folytatta a csókot. Lassan elkezdtem leaplikálni a ruhájárt, majd mikor ez sikerült a fűzőjével kezdtem babrálni. Játszottam az ügyetlent, pedig már ezerszer téptem le fűzőt a lányokról. De vele.. Ki akarok élvezni minden pillanatot. Lassan kifűztem, majd levettem róla. Ő már a nadrágommal bajlódott. Istenem.. Az érintése. Lehúzta a nadrágom, én pedig szinte azonnal az ágyra döntöttem. Fölé másztam és elkezdtem végigcsókolni a nyakát. Ő felsóhajtott, és az alsóneműm is lehúzta. Az a sóhaj.. Kicsinál. És végre... Miattam sóhajtott. Én is levettem az alsóneműjét majd simogatni kezdtem a kényesebb tájékát. A szájára harapott. A fülemhez hajolt.
-Akarlak Tybalt.. - suttogta. Nem is kellett nekem több. A tagomra fogott kicsit félve, majd intenzívebben kezdte masszírozni. Felnyögtem egy apróbbat majd hozzá nyomtam magam.
-Biztos akarod? - mondtam rekedtes hangon, amitől ő linabőrös lett.
-Igen. Mindennél jobban - mondta vággyal teli hangon. Bólintottam majd ajkaira tapadtam és elkezdtem behatolni. Szépen lassan. Felnyögött egy kéjeset, én pedig lassan mozogni kezdtem.
Ezek után életem legjobb estéjét töltöttem Júliával.