Marvel oneshotok

Bucky Barnes 2

Bucky szemszöge:

Nem hiszem el , hogy meghalt. Miattam!!! Talán ha nem mentem volna a Hydrás katona után... Vagy, ha nem hívtam volna meg egy italra... Szóba se kellett volna állnom vele...
Legalább valamit tehetnék érte...
Miután rendesen kisírtam magam óvatosan felvettem a testét a földről. Még most is úgy néz ki, mint egy angyal. Elindultam vele a bázis felé. Elkezdett cseperegni az eső, mintha a természetnek is fájna egy ilyen ember elvesztése...

Steve szemszöge:

Éppen egy bögre forró csokit iszogattam és gyönyörködtem az esőben. Ekkor megláttam valakit az ajtófelé sétálni. Vállig érő barna hajából egyből rájöttem, hogy Bucky az és valakit vitt a karjaiban...
-Úristen!-suttogtam magam elé.
-Banner van egy sürgős eseted!-mondtam a rádiómba.
Kirohantam a zuhéba és átvettem a lányt, akit gyorsan bevittem a laborba. Bucky végig a sarkamban volt.
-Oké..Megpróbáljuk megmenteni-mondta Banner majd elkezdte a folyamatot-Steve, Bucky kérlek menjetek át a megfigyelő szobába.
Mindketten átmentünk. Bucky üveges tekintettel nézett maga elé.
-Miattam fog meghalni...-mondta majd legördült egy könnycsepp az arcán.
Válaszolni akartam, de életemben először nem tudtam mit mondjak. Odamentem és átöleltem. Néha a tettek ékesebben beszélnek a szavaknál.
-Van egy őtletem, de ahhoz kell a mandzsúria jelölt is!-lépett be a helységbe hirtelen Stark.
Bucky érdeklődve felnézett.
-Mivel a te barátnőd gondolom hajlandó lennél neki vért adni.
Bucky erre bólintott egy aprót.
-Remek ez esetben kezdhetjük is!

Bucky szemszöge:

Leültem egy helységben, ahol levesznek majd a véremből. Egy tű segítségével... Gyűlölöm a tűket, de ha ez segíthet T/N-en akkor megteszem.
-Szóval a barátnőd vére ugyanaz a vércsoport, mint a tiéd és a te véredben szuperszérum van ami elősegíti a regenerációs folyamatokat.
-Nem a barátnőm.-mondtam hidegen.
-Á-legyintett a kezével- majd összejöttök.
-Hogyan is tervezed megmenteni?-próbáltam terelni a témát.
-Köszönöm, hogy kérded. Szóval amint Banner kész a műtéttel átrakjuk a jövendőbeli barátnődet a bölcsőbe és akkor kapja meg a véredet.
-Akkor lehet, hogy túléli?-kérdeztem érdeklődve.
-Igen, de mestereséges kómában lesz a biztonság kedvéért. Holnap reggel meg is látogathatod.
/Másnap reggel./
Bementem a szobába ahol T/N volt.
-Szia! Nem tudom igaz -e, amit hallottam, hogy képes vagy hallani ilyenkor is. Mindenesetre elmondom, amiért jöttem.-mondtam neki.
-Szóval visszatérve arra amit mondtál...-mondtam sírva- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni!
Ekkor T/N kinyitotta a szemét én pedig azonnal kinyitottam a bölcsőt.
-T/N alig hiszem el, hogy újra itt vagy közöttünk!-mondtam miközben átöleltem sírva.
-Bucky?-kérdezte meglepve.
Bólintottam egyet.
-Ugye emlékszel rám?-kérdeztem reménykedve.
Ekkor T/N megcsókolt. Először megijedtem, amint rájöttem mi történik én is vissza csókoltam. Csókcsatánkat megzavarta az oxigén hiány, ezért pihegve szétrebbentünk.
-Akkor most járunk?-kérdeztem izgatottan. Válasz gyanánt T/N újra megcsókolt.
-Ezt vehetem igennek?-kérdeztem játékosan.
-Igen-felelted elpirulva.
______________________________________
Sziasztok!
Elhoztam az utolsó részét ennek a Bucky-s történetnek. Remélem tetszett!
                                                       Üdv:Livi