Marvel oneshotok

Steve Rogers #2

T/N= a te neved
Lassan egy hónapja jártok Stevvel, ám az utóbbi időben rengetegszer járt bevetésére, ami önmagában nem is lenne probléma...Csakhogy egyre gyakrabban tiltja meg neked azt,hogy vele menj a küldetésekre.
-Ugyan mi bajom eshetne?-kérdezted már kicsit ingerülten tőle.
-Még nem vagy elég tapasztalt a Hydrával szemben és nem akarlak elveszíteni!-mondta szomorúan.
-Mégis hogyan szerezzek tapasztalatot, ha nem engeded hogy kimenjek egyáltalán a toronyból?-kérdezted karba tett kézzel. Hogy lehet mindig ilyen nyugodt?
-T/N kérlek értsd meg, hogy ezt a te érdekében teszem! Nem akarom, hogy a hozzám közelállóknak baja essen!-mondta miközben olyan közel hajolt hozzád, hogy érezted ahogyan levegőt vesz. Milyen édes, amikor aggódik. Nem! Most nem olvadhatsz el tőle! Meg kell győznöd, hogy téged is vigyen magával!
-Akkor Buckyt mégis miért engeded el a küldetésekre?-kérdezted megsértődve-Hiszen neki már az egyik karja odaveszett egy küldetés alkalmával!
-T/N!Maradsz és kész! Ez most parancs!-mondta majd elhagyta a tornyot a csapat néhány tagjával.
Lementél inni a konyhába, ahol Natashába botlottál.
-Holnap lesz egy akció. Steve, Bucky és Sam mennek három jeladót kiiktatni nekem pedig el kell hoznom pár adatot a bázis központi számítógépéről.-sorolta Nat az infókat.
-Benne vagyok!-mosolyogtál rá. Jó tudni, hogy legalább Natasha melletted van.
Másnap felosontál a Quinjetre még mielőtt a csapat elindult volna. Amint felértek a többiek a rámpán Natasha felszállt a géppel. Elvileg Sam volt a másodpilóta. Steve és Bucky pedig egymással beszélgettek.
-Miért nem engeded T/N-nek, hogy velünk jöjjön?-kérdezte Bucky kíváncsian.
-Mert Peggyt már egyszer elveszítettem és megfogadtam, hogy őt nem fogom.
-Ismerlek. Ez az az érv amit bebeszéltél magadnak, de mi az igazi ok?-faggadta tovább rendíthetetlenül Bucky.
-Szeretem őt mindennél jobban, de ha baja esik azt nem bocsátják meg magamnak...soha.-nézett rá a barátjára könnyes szemekkel. Lehet, hogy mégse kellett volna eljönnöd...
-Emberek! Megérkeztünk!-mondta Nat, majd amikor a fiúk kiszálltak kikecmeregtem a relytekhelyemről.
-Az elsősegély dobozok mögé bújtál?-kérdezte Nat meglepve-Remek búvóhely.
-Akkor legközelebb te utazol itt..-forgattad meg a szemeidet.
Bementetek a bázisra és átjutottatok vagy húsz őrön.
-Nat szedd le amiért jöttünk én őrködött!-hadartad a teendőket.
Szerencsére nem sok őr járkált a bázison. Bár a Hydra nem szokott ilyen felelőtlen lenni...
-Nat eléred a többieket?-kérdezted gyorsan.
-Nem. Blokkolják az adásainkat a bázison kívül.
-Szerinted is kevés az őr?-kérdezte Nat.
-Igen. Ez egy csapda volt, de nem nekünk...-majd elkezdtél rohanni az egyik jeladó felé. Sam úgy nézett rád mintha szellemet látna.
-T/N? Mit keresel itt!?!-kérdezte meghökkenve a jelenléteden.
-Majd utána leszindhatsz, de most meg kell keresnünk a többieket. Elindultatok a harmadik jeladó felé, ugyanis az elsőnél nem találtatok senkit. A harmadik jeladónál találtak rá Buckyra, aki Stevvel együtt harcolt.
Steve észrevett, ám elvonta a figyelmét a jelenléted egy ellenfeléről, aki habozás nélkül belelőtt.
-Ne!-síkítottál fel, majd rálőttél a katonára. Ekkor odarohantál Stevehez aki egyre több vért veszített.
-Kérlek ne hagyj itt!-suttogtad.
Szerencsére Buckynak volt annyi lélekjelenléte, hogy felvigye Stevet a Quinjetre.
Két nappal később...

-Hogy van?-kérdezte Bucky tőled a kórházi szobában. (Mert ilyen is van a Bosszúállók toronyban-szerk.)
-Az állapota végre stabil, viszont kómában van.-momdtad szomorúan.
-Aludnod kéne.
-Majd kipihenten magam, ha végre felébredt!-mondtad határozottan.
-Ha attól félsz, hogy megtámadják, akkor felváltalak, viszont két napja nem ettél semmit és szerintem nem is aludtál! Így nem csak Steve miatt kell aggódnom, hanem miattad is.
-Ezt nem értheted...ha nem mentem volna a küldetésre most nem tartanánk itt...
-Igazad van,-szólalt meg ekkor Steve- ha nem mentél volna el a küldetésre már halott lennék.
-Steve!!!!-ölelted át sírva- Azt hittem sohasem ébredsz fel.
-Hála neked megmenekültem.-mosolygott majd megcsókoltátok egymást.
-Én is örülök, hogy élsz haver, de nem foglak megcsókolni!-mondta Bucky amire mindhárman felnevettetek.
-Na akkor én megyek is -köszönt Bucky, majd elhagyta a termet.
-Hol is hagytuk abba?-kérdezted viccelődve.
-Nem is tudom...-mondta Steve elgondolkodva- Talán itt?
Ekkor megcsókolt te pedig vissza csókoltad. Végre minden újra visszaállt a normális kerékvágásba...
Vége(?)
______________________________________
Sziasztok!
Ez a rész Ariana44001 kérésére valósult meg. Remélem tetszett!
Kiről írjak legközelebb? Várom az ötleteiteket kommentbe.
                                                      Puszi:Livi