Marvel oneshotok

Pietro Maximoff

T/N=te neved
Sírva rohantál át a parkon amit általában a nyugodt környezete, miatt szoktál meglátogatni. Ám ez most lehetetlen... Azok után amit láttál már nem tudod megtenni...
-T/N!! Várj meg kérlek!!! Ez nem az aminek gondolod!!!-ordította utánnam a barátom.
-Aha értem szóval nem te smároltad le, azt a csajt mindenki szeme láttára úgy hogy van egy barátnőd aki mellesleg én vagyok!- vetettem oda neki mérgesen.
-Félreérted mi csak...-kezdte volna kimagyarázni magát.
-Tudod mit? Nem érdekel!-löktem félre-Szakítok veled! Tünj az életemböl!-mondtam neki mérgesen.
-Ezt még meg fogod bánni!-sziszegte az arcomba majd ott hagyott.
Magányosan folytattam sétámat... Amikor már csak pár méternyire voltam a házamtól, amikor valaki megragadta a karomat. Reflexeimnek köszönhetően leütöttem a támadómat.  Sajnos kiderült, hogy elszámoltam magam ugyanis ekkor valaki kilökte a lábaimat alólam. Felsíkítottam, majd elsötétült előttem a világ.
(Néhány órával később.)
Kinyitottam a szemeimet és egy fehér szobában találtam magamat. Az izlésesen elrendezett berendezésböl arra következtettem, hogy nem egy kórházban vagyok, de akkor hol vagyok?Kinyílt az ajtó és egy kedves fehér hajú srác lépett be rajta.
-Szia! Pietro vagyok.Te ki vagy?-kérdezte izgatottan.
-T/N. Hogy kerültem ide?-kérdeztem kiváncsian.
-Megvertek. Megmentettelek. Szívesen.-hadarta el gyorsan a történteket. Hogy van ennyi energiája? Tuti kávézik...
-T/N itt vagy még?-kérdezte Pi miközben meglengette a kezét az arcom előtt.
-Persze. Mit mit is mondtál?-néztem rá mosolyogva.
-Semmi lényegeset csak utaltam arra hogy melltartó nélkül még szebb vagy.-mondta egy kaján mosolyjal az arcán.
-Hogy micsoda?-ekkor le néztem magamra és rá jöttem, hogy valaki átöltöztetett ugyanis egy picit bő férfipóló és egy cicanadrág volt rajtam.
-Bocs, de a te méretedben nincs melltartóm.
-Valld be hogy ha lett volna se adtad volna rám.-próbáltam szúrós szemekkel nézni rá.
-Nyugodj meg nem én öltöztettelek át hanem Natasha.
-Ki?
-Gyere bemutatlak a többieknek!-mondta majd megragadta a karomat és kirángatott egészen a konyháig.
-Pietro kis védence végre felébredt!
-Sziasztok T/N vagyok!-köszöntem nekik hátha így ők is elmondják a nevüket.
-Natasha Romanoff vagyok!-szólalt meg egy kedves vörös hajú nő -Ök itt Clint Barton, Wanda Maximoff, Vízió, Steve Rogers és gondolom Tony Starkot nem kell bemutanom.
-Most miért nem kell bemutatnod én is szerves része vagyok a csapatnak!próbált ellenkezni Tony. Ekkor Natasha bemutatott egyet Tonynak.
-Na jó hagyjuk T/N-t pihenni biztos sok volt neked ez a mai nap.-mondta Wanda.
Visszakísért a szobámba majd amikor bezártam az ajtót megszólalt:
-Szereted Pietrot?-kérdezte érdeklödve.
-Honnan tudod?-kérdeztem meglepödve-Hiszen még alig ismersz! Ilyen nyílvánvaló?-kérdeztem kétségbe esve.
-Nyugi telepatikus képességeim vannak. Plussz a tesója vagyok. És hidd el nekem tuti bír téged, ugyanis még soha senkivel sem volt ilyen kedves, mint most veled.
-Öhm ...köszi.-mosolyogtam kedvesen.
Ekkor Wanda kinyitotta az ajtót majd kissé arrébb állt Amit elöször nem értettem. Késöbb rájöttem hogy a hallgatózó Pietrot próbálta kikerülni, aki amikor kinyílt az ajtó beesett a szobába.
-Akkor én megyek is.-majd drámaian elhagyta a szobát.
-Mennyit hallottál?-kérdeztem félve a választól.
-T/N...én nem igazán szeretlek.
Szavai, mint megannyi kés szúródott a szívembe.
-Éreztem. Azért köszi, hogy megmentettél és azt is, hogy öszinte voltál.-mondtam már szinte a sírás határán állva. Felálltam és menni készültem, de megragadta a kezemet és magafelé fordított.
-Nem hallgattál végig. T/N én nem igazán szeretlek.....hanem imádlak.
Majd megcsókolt lágyan, gyengéden mintha ez lenne élete utolsó csókja.
(Vége)
______________________________________

Sziasztok!
Nagyon megtetszett ez a oneshot és lehet hogy írok neki folytatást is! Ettöl függetlenül kéréseket/ötleteket elfogadok!(Ja és még dolgozom a Steve Rogerses folytatáson.)
                                                      Puszi:Livi