Donugenhami Horror-story (BEFEJEZETT)

Ötödik Fejezet

-Hogy vagy szépfiú? Látom kezdesz magadhoz térni. Még mindig szeretnél látni egy hullát?
-Mi az? Hol vagyok? Mi történt?, -amint kezdett magához térni a fiú, észrevette, hogy egy tükörrel szemben volt felkötve, kezén-lábán kötéllel. Minél inkább magához tért, annál inkább érezte a fájdalmat, és hogy végtagjaiban már alig-alig van vér.
-Miért csinálja ezt? Olyan kedves..
-Micsoda? Kedves? Haha..,-pofozta fel a fiút. -Térj már észre, te kis hülye.. Minden csak álca volt.
-De miért? Miért tette ezt velünk?
-Untam már, hogy mindig a házam körül szaglásztok. Három kis hülye gyerek. Rohadt idegesítő. Bepofátlankodtok a telkemre, szaglásztok az udvaromon, majd a házamha is betörtök? Mit képzeltek magatokról? Kik vagytok ti, hogy bármit megtehettek?

Ahogy ezek a szavak elhangzottak, a fiú sírni kezdett.
-Azt hiszitek, nyugodtan megtehettek bármit, anélkül, hogy annak következményei lennének? Dehogy! És ezt most megtanítom nektek. Hullát akartál látni? Hát legyen! Látni fogsz egy hullát.

Ekkor a fiú karján indulatból több, kisebb vágást ejtett, majd gyomronszúrta a késsel. Nyakára kötélt akasztott, szorosan megkötötte, de nem annyira, hogy megfojtsa a fiút, csak annyira, hogy ne tudja lehajtani a fejét, és vegignézze saját szenvedését a tükörben. A vénember nézte egy kicsit, ahogy a fiú harcol szabadulásáért, igaz mindhiába, majd visszament a földszintre. Bement a konyhába, letörölgette magáról a vért, keresett egy tiszta kendőt, kloroformot öntött rá, aminek belélegezve kábító hatása van, majd elindult megkeresni Drewt. Gondolta, jobb, ha előbb őt csalja tőrbe, ugyanis Petevel könnyebben elbánik, ha lebukik. Felment az emeletre, csendben elbújt a fürdőszobaajtó mögött, és várt.

-Hol van ez az idióta Thomas már megint? Tuti rám akarja hozni a frászt.. Sosem áll le azzal, hogy engem szivasson., -mondta szomorúan Peter.
Drew:
-Menj, nézd meg a földszinten, illetve kint. Én körbenézek itt fent. Ha nem találom, utánad megyünk, és mi ugrasszuk ki a bőréből.
Pete:
Biztos vagy benne?
Drew:
-Menj már te kis nyuszi! Csak mi vagyunk itt..
Pete bólintott, majd lement, egyenesen ki az udvarra.

Drew bement a kisebb szobába, benézett a szekrénybe és az ágy alá, de nem találta Thomast, így át is ment a nagyobb szobába. Ott is, mint korábban, benézett a szekrényekbe, az ágy alá, továbbá a függöny mögé, és az erkélyre is kinézett.

-Itt sehol senki. Már csak a fürdő van. Ha ott sincs az a nagy mamlasz, lemegyek Petehez, és poénból véletlenül itthagyjuk. Be fog rosálni a félelemtől, hogy mi történt velünk. Ebből majd megtanulja, hogy tisztelettel bánjon a barátaival. Igaz Pete néha kicsit idegesítő, de ettől a barátunk. Rossz nézni, ahogy Thomas állandóan szivatja és a frászt hozza rá. Korai szívrohamban fog egyszer meghalni szegény Pete, ez már biztos.

Drew kiment a szobából, egyenesen a fürdőszobába, ahol az öreg Koi már várt rá az ajtó mögött.

-Hát, itt sincs az az átok. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja velünk még most is..

Ahogy ezek a szavak elhagyták Drew száját, Koi előugrott, hátulról lefogta a fiút, és szájához szorította a kloroformos kendőt. Drew kapálózott, harcolt, de mindhiába. Érezte, hogy egyre gyengül, és hogy mindjárt elájul. Ekkor Koi elengedte, és a földre fektette. Drew félájultan látta még az arcát, de tehetetlen volt. Nem jött ki hang a száján, és végtagjai is túl gyengék voltak további küzdelemhez. Próbált mozogni és segítségért kiabálni, de a szer túlságosan legyengítette, és néhány másodperc alatt el is ájult.