Donugenhami Horror-story (BEFEJEZETT)

Donugenhami Horror-Story, Első Fejezet

Donugenham eldugott kisváros volt, kicsi, kertes házakkal, és kevés lakossal, akik alig járták az utakat. Olyan volt, mint egy elhagyatott szellemváros. Mindenki ismert mindenkit, de senki nem beszélt senkivel. A hangulat mindig komor és kihalt volt. Elhidegültek a kapcsolatok, a barátságok, a hagyományok. Talán ez az egyik oka a sűrű, borús, és nagyon ritka, napfénybe borult napoknak. Szinte minden nap esett át eső, mindig minden csupa sár. Nem is csoda, hogy minden ember keserű, igaz, maguknak alakították ki ezt az életkörülményt, ezeket a barbár szokásokat. Igen. Szinte már-már barbárok módjára éltek. Hiszen, ki az, aki elmegy a másik mellett, köszönés, vagy legalább bólintás nélkül? Ki az, aki köszönés nélkül megy be egy helyiségbe, majd ugyan így távozik? Ki az, aki soha egy kedves szót sem szól a másikhoz, nem használ kérem, és köszönöm szavakat, csak durván méregeti a másikat, és szörnyűlködik azon, aki nem ugyan olyan, mint ő. Sajnos igen, így élte mindennapjait Dunugenham kis népe. Bár a lakosság száma igen csekély, az emberek így is fogyatkoztak. Volt a városnak egy legendája, ami nem is igazán legenda. Élt a városban egy Koi Johann nevű ember. Azt pletykálták róla, hogy pszichopata és elmebeteg. Hogy becsalogatja az embereket a házába, majd ott megkínozza őket, és megeszi rothadó testüket. Az utolsó dolog mindig, ami megmarad az áldozatokból, az a végső sikoly, amely elhagyja szájukat a legfájdalmasabb kínok között. Gondolja az ember, ki az az elmeroggyant, aki egy ilyen pszichopata ember házának akárcsak a közelébe is megy? Mindenki azt gondolná, messzire elkerülik a telkét, ám az ember természete mindig is húzott az új, felfedezetlen, felismerhetetlen dolgok felé. Ez néhány tinédzserrel sem volt másképp. Három jóbarát, Drew, Thomas és Peter. Drew, a tipikus rosszfiú, a bajkeverő. Mindig verekedett az iskolában, minden rosszaságban benne volt a keze. Ezek mellett, szerette gonosz viccekkel meglepni az embereket, mint például egy tucat WC-papír az igazgatói irodába szétdobálva. Termete magas, haja szőkés, közepes testalkatú, kicsit izmos, jóképű legény. A suli egyik legmenőbb sráca, mindenki ismerte, de senki nem rajongott érte. Inkább féltek tőle. Egy-két lány próbálkozott nála, de ő mindegyiket elhajtotta egytől egyig. Nem vágyott hisztis kislányokra, gyerekes vágyakkal. Thomas, Drew jobb és egyben bal keze is egyaránt. Bármilyen bajt csinált is Drew, egészen biztos, hogy ő is benne volt, ha nem épp együtt tervelték ki a csínytevést. Nagyon érdekelték a krimik, horrortörténetek, minden ami természetfeletti, démonok, és szellemek, kitalált lények, sorozatgyilkosok, bünügyi helyszínek, legendák, és minden álma volt, hogy életében legalább egyszer lásson egy durván megcsonkított hullát, vagy egy otthagyott holttestst. Tanulmányozta az emberi test felépítését, minden szervet és porcot kívúlről megtanult. Kicsit ducibb, és alacsonyabb is, mint Drew, és igaz, nem olyan jóképű, a lányok mégis imádták, nem csak göndör, sötétbarna fürtjei, hanem gyönyörű tengerkék szeme miatt is. Minden lányt befűzött, akit tudott, igaz, ez nem okozott neki nehézséget, ugyanis míg ő a lányokat számolta, addig a lányok mind azon versengtek, hogy meglegyenek neki. Fogadásokat kötöttek, hogy ki lesz Thomas új kiszemeltje, sokszor össze is verekedtek miatta, persze ezt Thomas a legnagyobb lelkesedéssel nézte, és élvezte is. Hiszen, ki ne örülne, ha mindenki őt akarná? Na de menjünk tovább, elég volt az egónövelésből, így is alig fér el Thomas hatalmas arca.. Peter, a jófiú, mintadiák, iskolaelső. Az ellenőrzőjében csak jeles osztályzatok sorakoztak. Egyetlen napot sem szalasztott az iskolából, és önkéntes volt legalább három rászoruló intézményben. Felmerül az emberben a kérdés, hogy egy ilyen jó fiú hogy barátkozhat két ilyen rosszcsonttal. Igaz, Peter egy igazi angyal volt, de mint minden angyalnak, neki is van egy rossz oldala. Nem kellett kétszer szólni, ha valami vitáról volt szó, ezáltal néha belekeveredett 1-2 verekedésbe, és a csínytevésekben is igencsak szorgoskodott. Persze, amikor elővették a rosszcsontokat, senki nem feltételezte, hogy ő is igazán benne volt, hisz mintadiák nem csinál ilyet, szóval minden figyelmeztetés vagy megrovás nélkül elengedték. A szintén közepes termetű, vékony testalkatú, szőke, szemüveges, kékszemű, szeplős, jóképű, és angyali mosolyú fiú, igaz, fele olyan népszerű sem volt, mint Thomas, de azért nála is sorakoztak rendesen a lányok, bár igaz, Peter nem bunkóságával és "tehetségével" hódította meg a lányok szívét, hanem állandó kedvességével és udvariasságával. Ezek ellenére egyikőjük sem volt rossz ember. Három gyerek, szinte már felnőtt, két teljesen eltérő szokásokkal és viselkedési normákkal, mégis tökéletesen megértették egymást, tökéletes harmóniában éltek, és legjobb barátok voltak. Ezt a három fiatalembert viszont mindennél jobban foglalkoztatta a vénember története. Vajon igaz e? Vagy csak kitaláció az egész?
Minden héten kétszer ellátogattak a vénember házához, de soha nem láttak semmi furcsát. Sem egy alakot, sem csontokat, sem rothadó emberi testeket, sosem láttak senkit ki- vagy be járni, sikolyokat aztán végképp nem hallottak a roskadozó épületből. Az idő teltével egyre többet mentek el a házhoz, szinte már-már napi rendszerességgel. Minden nap közelebb és közelebb mentek előbb a telekhez, majd a házhoz. A szomszédok rendszeresen figyelmeztették őket, ne menjenek a ház közelébe, mert ha egyszer elkapja őket az öreg, nem élik meg a másnapot,de a fiúk erre fittyet hányva nap, mint nap elmentek és kerestek. Eleinte csak a kerítésen kívül, de idővel már a kerítésen belül is, miután rájöttek, bármeddig szaglászhatnak ott, mert egy árva lélek sincs a házban.. Legalább is ezt gondolták. Azonban sajnos szegény fiúknak fogalmuk sem volt róla, hogy amíg ők a ház környékén settenkedtek, addig a vénember végig egy, a falon lévő résen leste minden lépésüket, kihallgatta beszélgetéseiket, majd bosszankodott ezen a három lurkón. Nagyon bosszantotta az öreget, hogy ezek a csibészek nap, mint nap az ő telkén ólálkodnak, és utána szaglásznak. Néha ki akart menni, hogy jól ellássa a bajukat, de tudta, akkor mindenki meglátná, aki a környéken él, és letartóztatnák a helyi hatóságok, így inkább csak magában bosszankodott, míg nem egy nap meghallotta, amint a fiúk arról diskuráltak, hogy ideje lenne a házba bemenni.
Drew:
-Szerintem be kéne mennünk.. Senki nincs itt. Ez az egész egy história! Ha egyszer élt is itt egy pszichopata, már biztosan rég elment. Meg akarom nézni, hol élt, és elképzelni az élete körülményeit. Be akarok menni a házba.
Thomas:
-Én teljes mértékben benne vagyok. Hátha találunk csontokat, esetleg friss hullákat! Sose láttam még igazi halott embert, pedig már 17 éves vagyok! Rég látnom kellett volna egyet.. Esküszöm, ha rövidesen nem látok egy hullát, én magam ölök meg valakit.
Peter:
-Ti teljesen hülyék vagytok! Egyrészt, kizárt, hogy bemenjünk. Le van zárva lakattal a ház..
Drew:
-Mit számít? Amilyen régi lehet, tuti teljesen lerohadt már. Pikk-pakk letörjük, és már bent is vagyunk.
Peter:
-Kizárt! Lámpa sincs nálunk. Mivel vilagítanánk? Másrészt.. Hogy találnánk itt friss hullát? Ti mondtátok, hogy itt már régóta nem él senki, tehát nem lehetnek hullák sem a ház körül, sem a házban. Ha voltak is, már rég elporladtak.. És törvényellenes is betörni egy házba, akkor is, ha teljesen elhagyatott.
Thomas:
-Egy próbát megér. Sosem tudhatod, hogy a legváratlanabb helyről mikor kerül elő egy hulla. Más is idehozhatta akárhonnan. És drága barátom, ha nem rég hozta ide, az még bizony itt van. Szóval gyerünk befelé!
Peter:
-Legalább a holnapot várjuk meg. Nemsoká sötétedik, semmit nem fogunk látni.
Drew:
-Igazad van, de holnap mindenképp visszajövünk.
Peter:
-És feszítővasat se felejtsünk el hozni..
A vénember mindent hallott, és elhatározta, elkapja a három fiút. Hosszú idők óta újra bement a városba. Vett magának új ruhát, elment a borbélyhoz, rendbe szedte magát, hogy barátságosabbnak tűnjön, és a fiúk jobban megbízzanak benne. Később elment egy barkácsüzletbe, ahol kötelet és ragasztószalagot, a háztartási szerek üzletben új, élezettebb késeket, fűrészt, az orvosi szerek szaküzletben injekciós tűt, és nagyon erős nyugtatókat vett. Mindent pontosan eltervelt, és tudta, ha egyszer bemegy a három fiú a házába, soha többé nem lesz ki szaglásszon utána. Végre végleg elkaphatja a három zaklatót.