𝑀𝒾𝓈𝓉𝒶𝓀𝑒𝓈 - Oikawa x Atusmu [BEFEJEZETT] HUN

~5~

(Ha úgy tűnik mintha nem tudnék néha magyarul beszélni akkor ráfogom a kéttannyelvűre.. ahol csak egy nyelvet beszélünk és az is a német xd)
(Hiányzik az angol qnq)

*Káromkodás veszély, káromkodás veszély, káromkodás veszély---*

Ha a két legjobb barátod összejönne te hogy éreznéd magad? Jól? Szarul? Nos Oikawa -egy negyvenöt százalékos rájátszással- sértődötten. Miután kidobta két legjobb barátját a lakásból, egy fél óra -vagy kevesebb- elteltével viszont rájött, hogy teljes mértékben magányos... ezért ráunva saját magára Iwaizumihoz indult, tudva, hogy úgyis ott lesznek.
Ám útközben egy ismerős alakra bukkant.

   -Miya? -torpant meg Tooru az ismerős alak láttára.

   -Igen? -fordult meg Atsumu. -Ó csak te vagy az.. miben segíthetek..? -erőltetett magára egy vigyort.

   -Jaa.. izé.. semmi. -hebegte Oikawa. -Csak meglepő volt itt látni.

   -Tudtommal legutoljára még volt jogom kimenni az utcára. -vonta fel a szemöldökét a szőke.
   -Jó, ha csak itt fogsz álldogálni akkor nekem van jobb dolgom is. -mondta pár másodperc folyamatos szemkontaktus után.

   -Ne! Várj... én.. er.. bocsánatot szeretnék kérni.. -hadarta Oikawa. Atsumu érezte, hogy ilyet se mondott gyakran a másik.

   -Bocsánatot? Ugyan miért? -kérdezte fennhangon Atsumu, egy kis szarkazmussal hintve. -Amúgy is, azt se tudod, hogy eszik-e vagy isszák.. -forgatta meg barna íriszeit.

   -Nem mintha te különb lennél. -dünnyögte Tooru és Atsumu alighogy értette.

   -Wow. Jól kezdődik a bocsánatkérésed. -vetette oda Miya. ⁽ᴹⁱʸᵃ ˢᵗᵒᵖ, ᵍⁱᵛᵉ ʰⁱᵐ ᵃ ᵇʳᵉᵃᵏ⁾

   -Bocsánat, hogy nem hallgattalak végig.

   -Hozzá szoktam, hogy nem hallgatnak végig, nem ez a bajom.

   -Akkor? -értetlenkedett Tooru.

   -Figyelj ha azt se tudod miért kérsz bocsánatot inkább ne is tedd meg. -nevetett fel kínosan.

   -Örülnék ha hagynád hogy tegyem a dolgom -fújtatott Oikawa halkan -Utálok bocsánatot kérni, sőt, nem is szoktam bocsánatot kérni, tehát lehetnél együtt működőbb.. És már tegnap el akartam mondani csak nem vetted fel.

   -Tudod mit? -rázta meg a fejét a szőke. -Tedd le.

   -Mi? -lepődött meg Tooru.

   -Tedd le ha azon jár az eszed, hogy még egyszer felívsz.. -bökte ki. -Nekem nem kell a bocsánat kérésed, nem hiszem, hogy tudnék rád még barátként tekinteni. A tegnapi veszekedésünkkor elég érthetően a tudtomra adtál mindent ami nekem kellett. 

   -Most nem értelek. Egyáltalán nem. -nézett a szemébe bizonytalanul Oikawa.

   -Tudod nem csak te tudsz ellökni magad mellől mindenkit aki fontos. -mondta fojtott hangon Atsumu.

   -Ez azért van mert lefeküdtünk? -értetlenkedett. 

   -Ezt is mondhatnának. -helyeselt a szőke.

   -Akkor bazdmeg -tárta szét karjait -Én teljesen k.o. voltam, ha valakit nagyon hibáztatni akarsz akkor az te magad legyél. -fakadt ki elhamarkodottan. 

Az utóbbi néhány percben kissé emelt hangon folyt a beszélgetésük és már kezdek érdeklődő pillantásokat kapni a járókelőktől. Bár nem úgy tűnt mintha ez most nagyon zavarná őket. 

   -Erre már nem tudsz mit mondani? -csendült fel Oikawa hangja, pár másodperces szünet után. 

A másik csak beharapta alsó ajkát, de látszott rajta, hogy valamit nagyon hozzá fűzne a témához.

   -Nem kenheted rám az egészet.. 

   -Oh igen? És miért nem?

Hogy fordult a kocka.. a vita elején még a Szőke várta a bocsánatkérést.. most már neki kell magyarázkodnia..

   -Sosem feküdtünk le te seggfej. -felelte Atsumu. -És -fojtotta a másikba a szót.
-Te csókoltál meg elsőnek.. -mondta gúnyosan.

   -Részeg voltam. -sziszegte a barna hajú.

   -Oh, és mondjuk Kuroot is lekaptad volna, vagy Sugát, vagy Akaashit? -a gúnyos mosoly csak egyre nagyobb lett az arcán. 

   -Nem.

Január eleje van, tehát az időjárás elég hideg és erősen a nulla fok mellett marad, mégis a két fiúnak volt akkora szerencséjük, hogy rájuk szakadjon az ég.. 

   -Remek.. -sóhajtott irritáltan a szőke, majd megragadva a másik kezét elindult az egyik irányba.

   -Te meg mit művelsz? -csattant fel Oikawa.

   -Öhh.. próbálok felnőttként viselkedni.. ? -magyarázta Atsumu -Szóval szállj be -utasította amint az autó elé értek.

   -Na-ah veled nem megyek sehova. -közölte határozottan Oikawa.
   -Maradok a busznál és inkább fagyok halálra. -jelentette ki barátságtalanul.

   -Nem kérés volt. Ugorj le az egódról és be a kocsiba. -érkezett a határozott válasz.

Egy pár másodperces folyamatos szemkontaktus követte az egészet.

   -Nincs veled semmi dolgom, szóval még mindig jó itt nekem - mutatott a már nedves talajra amin állt, a tekintetét el sem szakítva a másikétól.

   -Nem érdekel, már így is beteg vagy és Suga a nyakamat vágná el ha megtudná, hogy hagytalak még jobban megfázni.

   -Néha tényleg meg akarlak fojtani. -felelte hűvösen Oikawa, de végül megadva magát beszállt a szőke mellé. Jobb mint fagyoskodni... ugye? U g y e?

   -Kölcsönös. 

Oikawa volt az első aki megtörte a csendet, így már nyugodtabb hangnemben. 

   -Mit értettél az alatt, hogy nem tudnál rám már barátként nézni. 

Atsumu ismét beharapta az ajkát. 
   -Csak azt amit mondtam.. 

   -De miért? Nem mintha érdekelne egybként.. -Tooru nem könnyített a dolgon. 

   -Mert idegesítesz! -mielőtt Oikawa még bármit is hozzáfűzhetett volna Atsumu folytatta. -És utálom az arcod, a személyiséged. Idegesít a hangod, a mosolyod a bármit! Idegesít, hogy mindig emlékeztetsz arra hogy beléd estem! 

.

.

.

.

.

.

Cringeeee~~~~ I don't know what you were expecting from me xd

Also :

Ez a mindennapos Fukurodani mood