𝑀𝒾𝓈𝓉𝒶𝓀𝑒𝓈 - Oikawa x Atusmu [BEFEJEZETT] HUN

~3~

Szeretem ezt a zenét ^^ És mondjátok, hogy a kép Oikawáról nem csak szerintem gyönyörű!!
Oké, oké bocsánat, itt a folytatás.. Cringe Warning, Cringe Warning, Cringe Warning.

 A találkozóink befulladtak, hisz mindenki hazament meglátogatni a családját, barátait és így Miyával sem beszéltem az elmúlt egy hétben. Mondjuk nem mintha bánnám.

Örültem, hogy ismét mehettünk egyetemre, mert így újra folytatódhattak a röplabda edzések, amik már kezdtek hiányozni. A csapatban mindig voltak páran -akár kezdők akár nem- akik tovább maradtak és meglepő módon én is közéjük tartoztam. Sugawara többször le is cseszett miatta, mert így megint túl fogom erőltetni magam.

   -Sugawara, akkor ügyelsz a bezárásra, igaz? -kérdezte az egyik végzős. Suga mindig megvárja míg hullák leszünk majd hazarugdos minket, mielőtt összeesünk a pályán.

   -Természetesen! -felelte Koushi.

   -Oi, őrült liga! -szólt ránk az idézőjeles kapitány -Ha futni akartok ajánlom, hogy öltözzetek fel mert ha megfáztok páros lábbal rugdallak le benneteket a kispadra. -nos neki is megvolt az az egyfajta démoni aurája.. egyrészt ezért is tekintettünk rá úgy mintha a hivatalos kapitány lenne.

   -I-igenis..

Kár, hogy nem figyeltünk rá.. Az edzések végén mindig leszoktunk futni egy kört levezetésként és a mai nap sem volt kivétel. Hosszú nadrág ugyan volt rajtunk, de a pulcsira nem igazán ügyelt mindenki.. és bumm, fele társaság megfázott. Ráadásként az orvos közölte hogy valami vírust is beszedtem sikeresen. 

...

   -Egészség! -kiáltott Koushi a nappalinkból, amikor már körülbelül a hatvanadik tüsszentést hallotta a szobámból.

   -Kösz -válaszoltam még egy tüsszentés kíséretében.

   -Csináltam teát, kérsz? -jött a kérdés.

   -Aha, légyszi..

Ahhoz képest, hogy reggel elhordott fűnek fának, most elég kedves.. Úgy lekiabált, hogy már kezdtem úgy érezni magam mint egy kutya aki a kanapéra piszkított.

   -Tessék őfelsége a teája -nyújtotta felém a bögrét. -Szarul nézel ki -jegyezte még meg.

   -Kösz, én is szeretlek.

   -Engem mindenki -vigyorgott le rám, majd felvett egy leesett párnát a földről és mellém dobta. -Amúgy el kell mennem egy pár órára de megbíztam Semit, hogy felügyeljen amíg be nem veszed az orvosságod, tudom hogy szarul tudsz lenni ezért megkértem, hogy hozzon valamit hányinger ellen is. Használd ki azt a fél órát amíg itt van mert nyolcig biztos egyedül leszel.

   -Pont Semit? Ő lakik a legmesszebb.

   -De csak ő ért rá, szóval kussolj és háláld meg neki.

   -Amúgy meg, mi ilyen fontos, hogy egy beteg embert magára hagyj? -kérdeztem, majd ittam egy kortyot a meleg teából.

   -Egy barátomat látogatom meg -felelte kurtán.

   -Ja, te és a titokzatos barátod.. -mondtam sértődötten, mire csak megforgatta a szemeit.

   -Elmentem -intett vissza a szobaajtóból.

   -Oké, oké~

Néha tényleg úgy érzem, mintha lenne még egy anyám..
Nemsoká a bejárati ajtó is csukódott, ami jelezte, hogy teljesen egyedül maradtam. Na akkor vissza az űrlényekhez, gondoltam majd már néztem is tovább a dokumentum filmet.