~2~

110 15 4
                                    

 ~Atsumu szemszöge arról a napról~

Akaashival a konyha pultnál ültünk és néhány semmiségről beszélgettünk, miközben a nappaliból a Shape of you üvöltött ezerrel.. remek.. Itt messzebb voltunk a ricsajtól és a részeg pároktól is, szóval viszonylag nyugis volt és felüdítő volt egy olyan emberrel beszélgetni aki még nem itta totál nullára magát..

-....és ez volt az első visszautasítását követő edzéseken, kábé mint egy zombi, olyan volt. -fejezte be a történetet, majd egy újabbat kortyintott az előtte lévő pohárból. -De végül összejöttek, szóval minden jó. Nem volt valami meglepő mondjuk -tette hozzá egy kisebb mosollyal.

-Wáó, és eddig kibírtátok vele? Én egy hét után felakasztottam volna magam.. -feleltem. Mondjuk Osamunál senki sem lehet rosszabb. Jobban belegondolva inkább őt kéne felakasztani.. heh.

-Ne ítélj ilyen hamar, ha megismered, de úgy igazán, akkor képtelen leszel utálni.. Jó, lehet hogy túltengő energiabomba meg.. meg úgy önmaga de tényleg egy jó barát..

-És ti komolyan nem vagytok együtt? -kérdeztem, mire csak egy lekezelő pillantást kaptam. -Jó, jó, értem a célzást. Az alkohol igazán beszédessé tesz. Nem gondolod, Akaashi-kun? -vigyorogtam rá.

-Meglehet, de jobb a beszédes mint az agyilag nulla.

-Az is igaz.

Idő közben Sugawara és a szépség királyfi is megérkeztek. Az utóbbit, ha jól láttam -nem igazán szántam neki sok figyelmet egyébként, de tényleg..- Kuroo foglalta le, míg Suga felszívódott valahol.

-Oi, figyelsz te rám? -kérdezte a mellettem ülő.

-Mi? Aha, persze. -válaszoltam hirtelen.

-Felmegyek ránézni Kenmára.

-Kenma itt van? -lepődtem meg.

-Aha, csak bezárkózott Kuroo szobájába videojátékozni. Tudod, csak a szokásos.. -forgatta meg szemeit.

-Akkor én addig reménykedek abban, hogy valaki csinál valami hülyeséget amin lehet röhögni. -feleltem.

-Állíts stoppert.. Kuroo és Bokuto jelenlétében nem jut el másfél percig sem -nevetett fel halkan, majd le is lépett.

Francba veled Akaashi, hogy neked mindig igazad lesz.

Körülbelül másfél óra múlva dönthettem úgy, hogy elegem volt a körülöttem lévő idiótákból mára. Akaashival csak pár utcányira laktunk egymástól, szóval megkérdeztem, hogy nem jön-e, de ő azt mondta, még marad Sugawarával.
Viszont amint kiléptem volna az ajtón az említett elkapott.

-Haza mész?

-Ööööh, ja.

-Oké akkor rád bízok egy szuper fontos küldetést -mondta, majd maga mellé rántotta a hercegecskét -avagy Oikawát- a karjánál fogva. -Vidd haza ezt a barmot, kérlek! -vigyorgott összetett kezekkel. Gondolatban ötször vágtam magam fejbe, de végül csak röhögve le okéztam.

...

-És miért is te kísérsz haza? -kérdezte vihogva.

-Mert nem akarok tovább maradni és mert Suga rám parancsolt. -válaszoltam szórakozottan az agyi állapotán. 

Hívtam egy taxit, majd ugyanahhoz a kávézónál szálltunk ki ahol reggel találkoztunk. Ez a hely mindegyikünkhöz közel volt ezért tökéletesen alkalmas a találkozásokra. Az út közben Oikawa fejét a vállamra hajtotta, de tudtam, hogy ez csak az alkohol hatása miatt lehet.. sajnos.

Körülbelül tíz perc alatt értünk oda, majd kifizettük a sofőrt.

-Tudom, hogy az utca végéig se jutnál el, szóval inkább elkísérlek. -feleltem unott hangon

-Azt hiszed ennyire nem bírom az alkoholt? -tette csípőre kezeit és "mérgesen" nézett rám.

-Nem hiszem, hanem látom. -vontam vállat fennhangon, mire szúrósan kezdett el méregetni keresztbe zárt karokkal.

-Mondták már, hogy szép szemed van? -kérdezte pár másodperc után.

-Mi? -hőköltem hátra. Ezt most komolyan megkérdezte? Vagy kijelentette? Aghh..

-Basszus ezt kimondtam hangosan... -kapta kezét a szája elé, mintha ezzel visszavonhatná előző mondatát.

-És neked mondák már, hogy gyönyörű vagy? -vigyorogtam rá, egy kicsit megilletődött.

-Sokan, de tőled valahogy jobban hangzik. -felelte visszanyerve szokásos önmagát, majd közelebb lépve lehúzott magához egy csókra. Majd kettőre.. háromra.. és talán négyre is. Aztán valahogyan nálam kötöttünk ki.

Azok az édes hangok amiket kiadott, megőrjítettek.. de tudtam, hogy józanon nem akarná szóval nem megyek messzire. Lehet, hogy ő Oikawa Tooru, akinek az összes rajongója aláfeküdne és azt hiszik akárkit megfektethetne.. de nálam alul végezte, vagyis végezné ha egy pofátlan köcsög lennék.

Az ajtót becsukva egyből neki löktem és úgy csókoltam tovább, viszont amint ezt megunta fordított a helyzetünkön, majd erőszakosan az alsó ajkamra harapott, mire egy jóleső sóhaj szaladt ki a számon. Lassan eltántorogtunk az ágyig, miközben megszabadítottuk egymást a felesleges ruháktól..

Tudtam, hogy nem helyes de túl sok volt és túl jó.. Oké, megvan még az a rész, amikor azt mondtam, hogy alul végezné? Ja, lehet meggondoltam magam...

...

Az ajtó csapódását hallva felsóhajtottam.

-Tényleg hülye vagyok, igaz? -nevettem el magam halkan, keserűen.

Telefonomat keresve nyúltam a mellettem lévő székre, ami jelenleg éjjeliszekrényként funkcionált. A névjegyzékben keresgéltem, majd amint megtaláltam a számot egyből tárcsázni kezdtem.

-Megegyeztünk, hogy ezen a héten békén hagysz, de mondjad. -hallottam meg idegesítő ikrem hangját.

-Lefeküdtem azzal a sráccal akibe egy éve beleestem és ő nem igazán volt józan és kábé két perce ment ki az ajtómon miközben én tettem, hogy még alszom.

-...

-'samu? -mondtam ki nevét amikor nem hallottam választ.

-Ehhez még nem ittam elég kávét -felelte majd hallottam ahogy letakarja a készüléket és szól Sunának, hogy hozzon még két bögrével az említett folyadékból.

-Egy idióta vagyok, igaz? -tettem fel a kérdést ezúttal neki.

-Hát, egyet értenék veled, de most esküszöm megsajnáltalak.

-Anyád..

-Közös.

.

.

.

.

.

Nos, mára ennyi volt a könyvből. Remélem éveztétek rókákok! :D

𝑀𝒾𝓈𝓉𝒶𝓀𝑒𝓈 - Oikawa x Atusmu [BEFEJEZETT] HUNDonde viven las historias. Descúbrelo ahora