Prológus

101 12 4
                                    

A nevem Lillian. Irdisben születtem és nevelkedtem. Elmondhatnám a kedvenc ételem, hobbim vagy bármi mást magamról, de senkit sem ez érdekel. Hanem a kasztom.
Ilyen a mi világunk. A kasztrendszer határoz meg minket. Még jóval előttem alakult ki ez a helyzet, a dédnagyszüleim idejében. Ők elkaptak egy ismeretlen eredetű vírust, aminek hatására minden ember csak egy színt látott a világból. És mint később kiderült, ez örökletes. Rajtunk később jelenik meg az úgynevezett szín-kór. Mikor valaki 16 éves lesz kap egy színt ami alapján kasztba sorolják. A színüket senki sem választhatja ki, csak úgy megkapjuk egyik pillanatról a másikra. Felmerült már olyan eset mikor valaki hazudott azért, hogy jobb kasztba kerüljön, de a betegség velejárója, hogy a vérünket is megszínezi. Először a vér majd a haj és a szem is a kiválasztott színt viseli. Nincs menekvés a jövő elől.
Hat csoportba osztották az embereket. A Lilák vannak a legmagasabb hatalmi pozícióba az Elit után. Odatartoznak a tudósok, feltalálók, jogászok, politikusok és az orvosok. Utánuk következnek a Kékek. Ők az írók, sportolók, hivatásos zenészek és énekesek, mindenféle képzőművészek, színészek és táncosok. A harmadik kaszt a Narancssárgák csoportja. Ide kerülnek a tanárok, pedagógusok, könyvtárosok, és mérnökök. A Zöldek vagyis a kertészek, építőmunkások, gazdaságban dolgozók, árok- vagy medencetisztítók; szinte az összes szabad levegőn végzett foglalkozásban lévők állnak hozzám a legközelebb, hisz a szüleim is azok és nagyon szeretném, ha én is az lennék. Nem lennék, az leszek. Nem akarok elszakadni a családomtól. Akik más kasztba kerülnek a rokonaikhoz képest először egy külön iskolába majd pedig egy új "családba" rendelik őket. Bár a kasztrendszer legalján lévők élnek halnak egy ilyen feltörekvő lehetőségért. A Sárgák a kiszolgáló személyzet, háztartási alkalmazottak, varrónők, bolti eladók, és szakácsok csoportja. Nem a legkiemelkedőbb, de mégis több jövőjük van, mint a Pirosoknak. Ők a gyári munkások. Egész nap robotolnak. Dolgozhattak volna a mezőgazdaságban is, de úgy gondolták a kasztokat veszélyes lenne vegyíteni. És egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a pirosak heves természetűek és hajlamosabbak mentális betegségekre. Ennél csak egy rosszabb létezik. A kasztnélküliség. Nem mindenki éli túl a szín-kórt. Vagy kapsz színt vagy mindent elvesz az élet. Magyarán a másik lehetőség a vakság. Akik megvakulnak azokat elviszik egy speciális kórházba, ahol meggyógyítják őket. Elméletileg. Még senki se tért onnan vissza. Egy biztos, az Elit tökéletesen és zökkenőmentesen akarja az országot irányítani. 
Az Elit, egy hat tagból álló főhatalmi csoport. Ők a hat legerősebb köztünk, hisz a szín mellé rendkívüli képességekkel ruházta fel őket az ég.  Az uralmuk precizitása érdekében minden Elit-tag a saját kasztja őrzője. Viszont a nagyobb döntésekhez az összes tag beleegyezése szükséges. Az Elit óta nem hallottunk hasonló emberekről akiknek képességük lett volna, így azt se tudjuk, vajon ők meddig maradnak uralmon vagy vajon lesz-e egy második Elit.
De ez az egész, ami velünk történik, maga a pokol. Rengeteg lázadás van az országban, és ezek mellett nemrégiben háborúba keveredtünk így az alsóbb kasztokból sorozták be az embereket katonáknak. Egyesek szerint azért, mert ők elhanyagolhatóbbak például a lilák tudósaihoz képest. Az édesapámat is besorozták, a bátyámnál épp akkor volt a szín-kór megjelenése, így ő kimaradt ebből. A háborúkor, elvesztettem az apámat és a testvéremet is. Az utóbbi a narancssárga kasztba került és még aznap elvitték a Képzőbe. A Képző ahol megtanuljuk a kasztok szokásait és felvenni azt. Nagyjából egy évet tölt ott mindenki mielőtt egy másik családba kerülne. Voltak zöldek, akik azt mesélték, hogy mikor a befogadók eljönnek olyan volt a hely, mint egy vásár és válogathattak. Persze, mindenkit elvisznek, de a magasabb kasztok érzékenyek a befogadásra, ha valaki hozzájuk képest rangon aluli volt ezelőtt és félnek a lázadóktól a gyerekek közt. De nem értem, miért nem képesek együttérezni velük minimálisan, hisz épp elhagyták a családjukat. Lehet egy szerető otthont hagytak maguk mögött és az utolsó percig hittek benne, hogy együtt maradnak. Majd elviszik a gyereket egy "vásárba", hogy nézegethessék a magasabb kasztok. Borzalmas és embertelen. Bár kapcsolatba léphetnék akár a nővéremmel vagy a bátyámmal, hogy vajon velük ez, hogy történt. Másfél éve, hogy a nővérem piros lett...és napokon belül az én színem is ki fog derülni. Képtelen vagyok elhinni, és rettegek, annak az esélyétől, hogy akár el kell hagynom a legfontosabb embert az életemben. Anyukámat...

Milyen színű a boldogság?Where stories live. Discover now