Break the Ice (Merthur Fanfic)

7. fejezet - Lábadozás

Arthurba lassacskán tért vissza az élet. A feje iszonyúan sajgott az ütéstől, és ahogy kinyitotta a szemét csak fekete hajat látott. Zavartan simított a tincsek közé.

- Merlin? – kérdezte halk, rekedtes hangon.

A mágus félig kinyitotta a szemét, a herceg felé fordította a fejét, és halványan elmosolyodott.

- Arthur... - szólt alig hallhatóan. - Jól vagy... - mondta, és le is hunyta a szemét. Látszott rajta a megkönnyebbülés.

Arthur nehézkesen felült és próbálta megtartani Merlin súlyát is.

- MI történt? Hogy kerültél ide? – nézett körbe és kiszúrta a fa tövében fekvő alakot. – Te ütötted ki? – kérdezte és iszonyú aggódva simította meg Merlin arcát. – Borzalmasan festesz... - Merlin erőtlenül bólintott.

- Csak hagyj aludni - motyogta. Most nem volt ereje magyarázkodni, és hazudozni.

Arthur óvatosan lefektette a fűbe, majd elkúszott a csomagért, amit magukkal hoztak. Kivett egy kis vizet és takarót, majd visszahelyezkedett Merlin mellé és magához húzta.

Fél szemmel ellenőrizte az alakváltót, de amennyire meg tudta állapítani halottnak tűnt, legalábbis nem mozdult.

A mágus hálásan morgott, de teljesen beájult. Majdnem két teljes napig nem aludt, evett, és ivott semmit, ráadásul a mágiáját is folyamatosan igénybe vette, aminek habár haszna nem volt, de rettenetesen kimerítette. Most, hogy Arthur biztonságban volt, nyugodtan tudott aludni, az arcát a herceg mellkasába fúrva.

Arthur is elég gyengének érezte magát. Ivott pár korty vizet, maguk mellé tette, majd jobban magához húzta Merlint. Aggódott érte, borzasztóan gyengének nézett ki a mágus. Amikor viszont a fiú közelebb bújt hozzá akaratlanul is elpirult. Ujjai belesimítottak a fekete tincsek közé és finoman simogatni kezdte.

Merlin jó ideig zihálva vette a levegőt. Már hajnalodni kezdett, mire a légzése helyre jött, de közben lassan felkúszott a láza. Még aludt néhány órát, mielőtt lassan kinyitotta a szemét, és bágyadtan nézett fel a herceg arcába.

Arthur aludt valamennyit az éjszaka, de a feje még mindig sajgott és biztos volt benne, hogy lesz egy csúnya lila foltja is. Amint Merlin mocorogni kezdett aggódva simította meg az arcát. Tűz forró volt.

- A fene... Lázas vagy! – húzta el a száját. Mit kezdjen az erdő közepén egy beteg Merlinnel?

Merlin laposakat pislogott. Még mindig borzasztóan kimerültnek érezte magát.

- Tuskó - motyogta. - Ez is miattad van. Ostoba...

Arthur felült és felhúzta Merlint is.

- Igyál egy kis vizet, idióta – mormogta. Tisztában volt vele, hogy hibás, de rossz volt Merlintől hallani. – Visszamegyünk Camelotba.

A mágus meg sem próbálta megtartani magát, teljes súlyával Arthurnak támaszkodott. Rögtön a vízért nyúlt, a torkát kaparta a szárazság, de elvétette a vizestömlőt, (vizes tömlőt) és segélykérőn a hercegre pillantott.

Arthur kezébe vette a tömlőt és óvatosan Merlin szájához tartotta. Zavarban volt, bár ha Merlin nem beteg inkább élvezte volna a helyzetet. Így viszont csak aggódott.

- Lassan igyál...

A mágus bólintott, de szinte azonnal mohón kortyolni kezdett. Az utolsó néhány kortynál sikeresen félre is nyelt, és rátört a köhögő roham. Erőtlenül Arthur felsőjébe kapaszkodott, de hamar helyrejött. Halványan, zihálva Arthurra mosolygott.