A rosszfiú szerelmes!

8. fejezet

Vártam...vártam...és vártam....
Hirtelen csörög a telefonom...ismeretlen szám...
Általában ezeket nem veszem fel, de most valamiért mégis felvettem.
Beleszóltam:
-Igen, tessék?
Gina anyukája stólt bele a telefonba:
-Georgina anyja vagyok!
-Ohm.. jónapot kívánok! Miben segíthetek?
-Gina balesetet szenvedett, és megkért hogy hívjalak be a kórházba hozzá.
-MI??? MI TÖRTÉNT??? INDULOK!!!
-Mindent elmondok csak kérlek gyere a kórházba kérlek.
-5 perc és ott vagyok! Viszont látásra!
-Szerbusz!

A hír nagyon lesokkolt... levegőt is alig kaptam... leszaladtam, felkaptam a dzsekimet és már indultam is volna de anya rámszólt:
-Hova ilyen sietősen kisfiam?! Lecke?
-Anya, most mennem kell, mert az osztálytársam kórházba került és szüksége van rám!
-Jaj! Kicsoda?
-Gina! De most mennem kell! Puszi!

És már futottam is!
Szerencsére központban lakom, ezért minden közel van hozzánk.
5 perc múlva a kórházban voltam.
A recepciósra rontottam ahogy beléptem az ajtón:
-Csókolom! Gina hol van?!
-Szerbusz fiacskám! Kicsoda?
-GINA! GEORGINA!
-Kyle? Kyle Georgina?
-Ohm... igen.. azt hiszem.
-24-es kórterem, a folyosó végén balra.
-Köszönöm, viszlát!-válaszoltam majd szaladtam is.

Kopogás nélkül rontottam a kórterembe.
Gina anyukája csitított le, ahogy az alvó gina ágya mellett ült, és fogta kezét.

Kínomban nem tudtam megszólalni, így az anyukája köszönt rám:
-Szerbusz... köszönöm hogy bejöttél. Nem rég aludt el.-mondta szomorúan
-Csókonom! Mi történt?-mondtam a sírást kerülgetve
-Gina hazafele tartott, amikor elgázolta egy autó a zebrán. De szerencsére nem lett nagy baja, csak a karját törte el.
-Szegénykém! És ő hívott be?
-Amikor behozták a kórházba, csak a te nevedet emlegette az orvosoknak, hogy gyórsan hívjanak be hozzá téged. Ezért felhívtalak.
-És nem mondta hogy mit szeretne?
-Nem!-mondta az anyukája.

A beszélgetés után, leültem én is az ágya mellé, és néztem az aranyos arcát, hallgattam ahogy szuszog. Legszívesebben megcsókoltam volna, hogy boldogan ébredjen.
Miközbe ezen agyaltam, Gina pislogására lettem figyelmes.
Felkelt.

-De-De-Deni?
-Igen! Én vagyok az! Jól vagy?
-Hát... a körülményekhez képest mondhatni.-mosolygott.
Olyan édes, még ilyenkor is mosolyog.
-Már azt hittem látlak többé, ne haragudj hogy megbéntottalak-mondtam teljes szívemből
-Jaj te kis hülye. Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem!-mondta viccesen.
-Hogy hogy engem hívtál be?-kérdeztem kíváncsian
-Mert... nem is tudom.. mert tudtam hogy rád mindig számíthatok..
Ez annyira jól esett hogy lángvörössé vált az arcom.

Úgy éreztem, Gina szeret engem.. ahogy én is őt..

És ott álltam, és néztem csillogó szemeit, ahogy rám néz, és mosolyogva kacsint rám...

Ekkor megérkezett az orvos:
...