A rosszfiú szerelmes!

4. fejezet

Sziasztok.
Ma szokásomhoz híven értem be a suliba, azaz nem siettem el a dolgokat.
8:00 kor indultam el otthonról, és mit gondoltok ki jött velem szembe a buszon? Hát Gina!
-Szia Gina!-köszöntem kedvesen
-Hello Deni!-mondta aranyosan
-Hát te? Késős!-nevettem viccesen.
-Aha.. és ezt pont te mondod! A késők későjének késője mi?!-nevetett ő is.

Mikor megállt a busz, mindketten leszálltunk és felbaktattunk a terembe.
-Elnézést tanárnő!-mondta Gina szomorúan..
-Semmi baj Gina drágám előfordul, ülj csak le!-mondta a tanárnő kedvesen.
-Ja én is bocs!-mondtam szemrehányóan.
-Deniel! Ez neked nem az első késés! Most az egyszer még utoljára elnézem, de a következőt nem hagyom annyiban!-figyelmeztetett a tanár.
-Jó, jó..-morogtam majd elbattyogtam a helyemre.
-Deni lehetnél kicsit tisztelettudóbb!-fordult hátra Gina azzal a "FOGADD MEG VAGY VÉGED!" nézésével.
-Minek?-vontam vállat.
-Mert ez nem illik! Téged egyáltalán nem zavar hogy ilyen.. pofátlan vagy??!-mondta már egy cseppet dühösen.
-Nem igazán!-mondtam röhögve.
-Hát ezesetben én a helyedben nagyon elszégyellném magamat!-mondta a fejét rázva majd visszafordult.

Azt hiszem haragszik rám..
Pedig már olyan jól ment...
Elcsesztem az egészet....
Hülye Deni hülye Deni!!-hajtogatram magamban.

Gondolatmenetemet a tanárnő szakította félbe:
-Deniel! Mond hogy oldanád meg ezt az egyenletet?-Kérdezte a tanár.
-Őhm... hát.. izé...
-Először kiszámolod a szám előjeles reciprokát..-súgta hátrafele Gina
-Először kiszámolom a szám előjeles reciprokát...-mondtam amit hallottam
-Igen? Folytasd csak eddig jó!-bólogatott a tanárom.
-Aztán hozzáadom a szám felét..-folytatta a súgást Gina.
-Aztán hozzáadom a szám felét..-folytattam a súgás alapján.
-Igen? És végül?-mondta a tanító
-Kivonom a kapott számból a 234-et!-fejezte be a súgást Gina.
-Kivonom a kapott számból a 234-et!-tűntem okosnak a tanár előtt.
-Igen Deniel! Ügyes vagy! Eredmény?
-578-súgta ismét hátra a lány
-578!-mondtam.
-Rendben! Gyerekek szünet van!-kiabálta be a tanár ugyanis ma nincs csengő, mert valami nem tom én milyen nap van és rövidített óráink vannak.

-Gyere Deni a kútra!-intett Ricsi.
-Nem kössz! Ma kihagyom! Menjetek csak!-mondtam, igyekeztem normálisan.
Mikor Gina mellől elpártoltak Lisáék, egy nagy levegőt vettem, majd odamentem hozzá:
-Szia.. köszi hogy súgtál..-vakartam neg a fejem.
-Hát van mit megköszönnöd az egyszer biztos...-mondta majd indult is volna de én odaszóltam:
-Gina várj... figyelj igazad volt.. mindenben... mostantól - itt nyeltem egy nagyot - nem fogok késni.
-Én nem azt mondtam hogy ne késs! Én azt mondtam hogy ne legyél pofátlan!-mondta
-Oké akkor az sem leszek csak ne haragudj rám... bár úgy is cuki vagy...-mosolyogtam
-Köszi-túrt a hajába a lány paradicsom piros arcával-de most tényleg mennem kell. Helo!!-mondta majd futni kezdett.
-Pá!-intettem neki.

Vajon miért futott..
Bakker 59 van!!
Futás!!
Épp most igértem meg hogy nem kések, nem szeghetem meg már most!!

Ha hiszitek ha nem beértem Kornyikusz (az énektanár gúnyneve) előtt.
Kilógott a belem.. mintha maratont futottam volna...
De beértem..
Gina látta rajtam mit tettem ugymond érte és cukin nevetni kezdett.
Ez már most megérte.
Az a mosoly...

Kornyikán filmeztunk mert rövid volt az óra és kikönyörögtük a tanártól.

Ének után tesink volt.
Mi fiúk egész órán fociztunk, a lányok pedig röpiztek.
Tök jó óra volt.

Tesi után egy utolsó ofönk volt aztán mehettünk haza.

Én a fiúkkal mentem volna haza, de mivel ők elmennek még a Tescoba ezért ma nem tartok velük.
Kitaláltam hogy új "sportba" kezdek:
Gördeszkázni fogok!
El is indultam a Decatlonba hogy először szerváljak magamnak egy olyan kis picit amivel megtanulhatok deszkázni.
Mikor beléptem a boltba, megkerestem a deszkás részleget.
Mint tudjuk a deszkákat ki lehet próbálni.
Találtam is egy szép kék deszkát ami zöld kerekeken gulurt.
Épp ki akartam probálni, de hirtelen szemből belémjött valaki.
Én már csak azt láttam hogy rajtam fekszik és egy rózsaszín, sárga kerekes gördeszka landolt ráadásként rajtunk.

Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok.
-Bocsi Deni én csak...-hallottam egy ismerős hangot
-Semmi baj! Ki vagy te?-kérdeztem értetlenül a rajtam fekvő lánytól.
Ekkor felemelte fejét, és kit látok?
Ginált!
-Hát te?-kérdeztem tőle.
-Hát én megláttalak aztán gondoltam köszönök, de nem nagyon meg ez a deszkázás aztán rádestem!-mondta cuki hangján még mindig rajtam ülve.
Én ezt csak halk nevetéssel tudtam tudtára adni hogy veszem az adást.

Lemászott rólam, én felálltam és felhúztam őt a földről.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle de még mindig nevetgéltem.
-Persze!-állt fel és leporolta magát-bocs hogy fellöktelek!-mondta mosolyogva.
-Áh semmi! Spongyát rá!-nyújtottam oda neki jobb kezem viccesen.
-Hát jó! Spongyát rá!-fogott velem kezet majd mindketten nevetni kezdtünk.
-Amugy te mijáratban erre felé?-kérdezte Gina.
-Hát, gondoltam kipróbálok valami újat... úgy döntöttem deszkázni fogok.-válaszoltam mosolyogva.
-Az de király! Én is azt akartam... de nem tudok....-hajtotta le a fejét tepsi szájjal mintha szomorú lenne pedig nevetett.
-Na gyere! Megszántalak! Magtanít téged az ó nagy DENIEL!-erre nevetni kezdett.
-Oké oké! De csak szivatsz vagy tényleg megtanítasz?-kérdezte.
-Még hogy én szivatni téged?! Ch... persze hogy megtanítalak. Igaz én sem tudok de mindegy..-ekkor minegyikönkből kitört a nevetés.
-Na kezdődjön az óra!-kiáltottam.

Rajtunk kívül senki nem volt azon a részlegen, tehát kedvünkre deszkázhattunk.

-Szóval!-kezdtem az oktatást-az egyik lábadat előre teszed, és erre a súlypontodat is ráhelyezed.
-Ahha-mondta Gina a feladat végrehajtása közben.
-Utána elkezdet lassan lökni magad, és amikor már beindulsz, szépen hátra rakod a másik lábadat is, ès arra dőlsz amerre szeretnél kanyarodni.
-Ahha!-mondta Gina de még nem fejezte be-megfogod a kezem hogy ne tanyáljak el?-kérdezte mosolyogva.
-Ezer örömmel!-mosolyogtam vissza rá, majd elindultunk.

Nem mondom hogy jól ment, de lassan ügyesebb mint én.
Szóval Gina.. egy édes okos jószívű menő csaj!
Életem szerelme...
Vá-vá-vá-várjunk!
Miket beszélek???
Én egy rosszfiú vagyok!!!
De ő akkor is az igazi úgy érzem...
De semmit sem sejthet erről senki!!!

A gyakorlásunkat az őr szamította félbe:
-Elnézést fiatalok!-szólt egy mély hang-lassan távozniuk kéne mert bezár az áruházunk!-mondta egyhangúan.
-Rendben már indulunk is!-mondtam illedelmesen hogy felvágjan Ginánál hogy ilyen is tudok lenni.

Kisétáltunk a boltból deszkával a hónunk alatt. (mert ugyebár megvettük)
Gina az ellenkező irányba indult mint én, ígyhát el kellett válnunk egymástól.

Általában utálom a sulis hétköznapokat, de most esküszöm, alig várom a holnapot...