Hazugságból szerelem

3

Miután apámmal elrendeztük a Forma-1 pilótás témát, dübörgő léptekkel trappoltam vissza az asztalunkhoz.
Nem mondtam semmit Charles-nak, csak egyenesen az arcába nyomtam a telefonomat. Egy kép volt róla Ferráris ruhában, amint épp interjút ad.

Elkerekedtek a szemei és nagyot nyelve nézett rám.

-Ülj le és vigyorogjunk - utasított magamhoz térítve, hogy rajtunk kívül vannak vagy 200-an és jó lenne nem rendezni jelenetet.

-Miért nem említetted? - kérdeztem lehiggadva.

-Tudtam, hogy hamar lebukok, de mikor hozzám jöttél ezzel a bolond ötleteddel - itt elmosolyodott, mert nem sértésnek szánta - hogy jöjjek el, annyira jó érzés volt, mert nem autogramért, vagy egy képért mentél az asztalomhoz. Egy pillanatra eljátszodtam a gondolattal, hogy nekem is normális életem van, átlagos vagyok és senkinek sem tűnök fel... - szomorúan hajtotta le a fejét - Sajnálom, hogy nem mondtam el!

Mélyen a szemembe nézett. Hirtelen elkapott az érzés, hogy mindent megtudjak róla.

-Semmi baj - bátorítóan rá mosolyogtam, és akaratom ellenére a kezeire helyeztem a sajátomat. Most egyikünk sem kapta el, csendben ültünk és néztünk magunk elé.

Arra kaptuk fel a fejünket, hogy megvillan valami. A fotós kapott le minket, nagyszerű. Nem fogok megszabadulni a közös képektől.

-Fogadjunk, hogy anyukád kérte meg néhány minket ábrázoló kép elkészítésére - kuncogott Charles a távolodó fényképész után nézve.

-Azt hiszem kezdesz rá tapintani a lényegre...

Természetesen nem maradhatott el az sem, hogy a rokonok egymás után érkezzenek az asztalunkhoz. Muszáj volt közelebbről is szemügyre vegyék Charles-t, biztosan azért, hogy megnézzék valódi-e vagy sem. Lehet apám rá szólt a rokonokra, mert aki kikerekedett szemekkel nézte a "pasimat", még az sem kért autogramot.
Néha kicsit furcsán éreztem magam a miatt, hogy mindenki számára keresett személyek lettünk a nővérem esküvőjén.

-Hogy érzitek magatokat? - szólalt meg a nővérem, Charlotte, a hátam mögül - Charles, örvendek - kezet ráztak - Sok jót hallottam már rólad, habár őszintén szólva, kevésbé sármosnak gondoltalak az elmondottak alapján - kuncogni kezdett, én pedig szemeimet forgatva vágtam pofákat, hiszen úgysem látta a nővérem.

-Légyszi ne égess le annyira, amennyire a családom többi része tette - néztem rá egy mű vigyorral, de ő csak nevetett egyet. Amúgy jól elbeszélgettünk, Charles lazán viselkedett, nem volt baj.

Hosszú lesz még az éjszaka, és én már elfáradtam az emberektől. Üldögéltünk, ettünk, beszélgettünk, néha ki mentünk levegőzni és ez ismétlődött. Aztán eszembe jutott valami.

-Nem akarok tapintatlan lenni, és remélem nem veszem el ezzel a kedvedet, de amikor találkoztunk, hallottam, hogy épp egy szakítást rendeztél le... - félve szólaltam meg.

-Nem, dehogy, nem baj, hogy felhoztad a témát. Két év után így lett vége a kapcsolatomnak, telefonban, és úgy, hogy kiderült: megcsaltak - vont egyet a vállán. Próbált úgy tenni, mint akit nem izgat a dolog és túl van rajta, de látszott, hogy legbelül igenis összetört. Ez természetes.

-Sajnálom - böktem ki egy kis csend után. Nem tudtam mit mondhatnék - Nem lepődnék meg, ha Dorianról is kiderülne, hogy félrelépett és kapott valaki mást. Lehet ezért szakított... De amúgy őszintén örvendek, hogy nem őt kellett elhoznom ide, hanem téged - felnevettem, mire ő is.

-Azért kértelek meg arra, hogy majd megjelenj velem néhány eseményen, hogy lássa az exem - világosított fel - Nem érdekel, hogy gyerekes vagy sem - felsóhajtott.