The life is a game (Ziall)

02-Vallomás

-Köszönöm Niall!Hogyan hálálhatnám meg-kérdeztem...
-Úgy, hogy korepetálsz!-pakol el.
-Jólvan, hol és mikor?-kezdtem el én is pakolni.
-Ma délután nálam!-veszi fel a táskáját kimegy.
-Jó!-megyek utánna,kimentünk az ajtón.Előre sétáltam és bementem a töriterembe.Becsöngettek Niall is beért és a tekintetével engem keresett.Megtalált és le is huppant mellém.
-Ugye tudod, hogy vigyáznod kell velem?-motyogja. ''Ahjj most jön az, hogy ő is egy e-vilagi bunkó paraszt.''
-Miért?-kérdeztem..
-Mert meleg vagyok!-mosolyodik el.Nekem meg leesik az állam,az arcom lefagyott,pupilláim kitágultak a szívem ide-oda vert, a hideg végigfutott a hátamon.
-T...tényleg?-dadogtam.
-Igen, már úgy születésem óta!-nézett rám komolyan..
-Oké, akkor, délután nálad!-mosolyodom el egy kicsit félve, remélem ebből a korepetálásból nem lesz egy őrült perverz dolog..
-Igen!-mondta, és kacsintott.Nem voltak még.... Áááá..ácsi, forgasuk csak vissza.Rám kacsintott???? Hát...oké hadjuk is, bár bevallom kicsit zavar.A nap hamar eltelt sajnálatomra, s az utolsó óráról kifelé Niall megszólalt.
-Kísérj már el wcre..-mondta.Hát mit ne mondjak, egyből megállt bennem az ütő.
-O-oké..-követtem a wc-be.
Bementünk a wcbe fn meg a fal elé álltam amíg Niall elvégezte a dolgát.
Nézegettem a telefonomat és egy test hátulról rámnehezedett.A telefonom a földön landolt.
-Tudod Zayn azóta tetszel mióta a tanár rádmutatott!-mondta kicsit rekedtesen Niall. Alig kaptam levegőt annyira a falhoz préselt.
-Niall engedj el! Menjünk tanulni!-tereltem a témát, probáltam elmenni, de nem sikerült.
-Nem mész te sehova!-mormolta és megfordított,majd az ajkaimra tapadt.Nem tudom miért, élveztem csókolni őt.Elváltunk egymástól.
-Szeretlek, és nem...tudom visszafolytani!-csókolt meg újra,kezei vándorlásba kezdtek.Lazán simogatott lefelé a csípömhöz.Élveztem tetteit és nem akartam leállítani bármilyen heves is volt..
Keze belsőcombomhoz ért amitől belemosolyodtam a csókunkba, majd belső combom vonalán férfiasságomhoz simított és belemarkolt.