The life is a game (Ziall)

03-Wc

Keze belsőcombomhoz ért amitől belemosolyodtam a csókunkba, majd belső combom vonalán férfiasságomhoz simított és belemarkolt.

Ekkor egy mély nyögés hagyta el a számat.

-Hmm..Okos fiú!-mormogta.

Kezeim vándorlásba kezdtek s becsúsztak polója ala.Éreztem az izmos kockákat a hasán.Hátára tettem a kezem, erre ő lefektetett minket a földre.. ''Kicsi Niall, kanos!''

Körmöm belenyomtam a hátába és végig karmoltam.

-Ne csináld ezt mert teljesen beindulok és akkor már semmi nem állíthat meg! Ígyis olyan izgató vagy, hogy ahogy magadhoz érsz.. feláll a farkam.-mondta,én meg elröhögtem magam, jó ezt tudni.. Csókolgatni kezdte a nyakam, és szívogatni. ''Holnap milyen foltok lesznek, ezt hogy takarom el?''

Lépéseket hallottunk, Niall-t ez nem érdekelte és bontogatta a gatyámat.A lépések egyre hangosabbak voltak, majd nyilt az ajtó és a suli gondnokja lépett be.Niall odakapta a tekintetét.

-Bocsánat a zavarásért!-mormolta és elmenni készült.

-Ahh semmi baj éppen indulni készültünk..-mondtam hálásan.

-Bocsi Niall nekem ez meg nem megy hanyagoljuk léci ezt ma.Oké?-kérdeztem reménykedve.

-Jó!-mondta.-Haza kisérhetlek?

-Hát..ohmm..Persze!-mondtam.

Kimentünk a suliból majd bepattantam a fehér Aston-jába...

Hazavitt. Megálltunk a házam előtt.

-Hát köszönöm Niall!-mondtam

-Bármikor!Egyedül laksz??-kérdezte markolgatva a kormányt és közbe rámnézett. ''Ohh.. nehh ettől a kérdéstől féltem..''

-Igen..Hát engem adoptáltak...és a mostoha szüleimet is utáltam így elköltöztem tőlük.-válaszoltam.

-Ohh sajnálom!-mondta.

-Bejösz?-kérdeztem.