2020.01.03

213 45 3
                                    

harmadik levél

remegve bújtam be ma a takaród alá. megtaláltam egy kis papírt az íróasztalod fiókjában. a könnyeid rá voltak száradva. már attól kedvem támadt sírni. de miután láttam mit írtál a lapra egyből el is sírtam magam.

a papíron néhány sor volt, melyekre, ha akár egy másodpercnél több ideig is gondolok, rögtön zokognom kell.

ez volt az a pár mondat:

egyáltalán nem vagyok olyan jól, mint ahogy azt az armyknak és a tagoknak mutatom. néha annyira sírni támad kedvem, ha a többiekre nézek. de mindig visszafojtom ezeket a könnyeket. miért fáj ennyire az élet? mások hogy tudnak mosolyogni?

öt mondat, mégis rengeteg fájdalom.

ma egész nap egyedül voltam itthon. a többiek valamiféle ügyeket intézték, amihez igazából csak namjoonra volt szükség, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy  menni akarnak. én pedig addig, hozzád hasonlóan elkezdtem egy zenén dolgozni. a címét nem árulom még el.

a mai napig kiráz a hideg, ha a te zenédre gondolok. ahogy a hangod meghallom, mintha mellőlem szólna. pedig sajnos tudom, hogy ez nem így van.

tudod, sokszor alszom el azt a kazettát hallgatva.

még ez a sötétség is előttünk olyan gyönyörű
kérlek, higgy nekem
csakis egyenesen rád nézek
hogy ne menj el.

𝗗𝗘𝗔𝗥 𝗝𝗨𝗡𝗚𝗞𝗢𝗢𝗞! | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸✓Where stories live. Discover now