𝗗𝗘𝗔𝗥 𝗝𝗨𝗡𝗚𝗞𝗢𝗢𝗞! | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸✓

2020.01.07

hetedik levél

valami igazán gyönyörűt terveztem utolsó résznek írni. legalább annyira gyönyörűt, mint amilyen te is voltál.

de nem vagyok benne biztos, hogy menni fog.

egy hatalmas gombócot érzek a torkomban, ami miatt nem vagyok képes koncentrálni. szívem szerint ezt a levelet is a könnyeimmel díszíteném, de inkább próbálom tartani magam.

az testem mindig megfeszül, ha rólad beszélnek a többiek. olyankor képtelennek tartom, hogy egy szót rendesen is ki tudjak mondani. minden héten van legalább egy vagy két ilyen nap, amikor esténként rólad beszélünk. ez a nap is olyan lett volna, ám én fontosabbnak tartottam ennek a levélnek a megírását.

mindig is fontosnak tartottam, hogy őszinte legyek mindenkivel. de ez valahogy az elmúlt időben nem igazán sikerült. szóval most valami olyasmit írok le, ami már elég régóta nyomja a lelkem, de nem mertem még említeni senkinek. még jin hyungnak sem.

félek hamarosan feladom az életet és utánad megyek. betegesen sokat gondolok rád, ami a pszichológus szerint normális, de én nem érzem annak. az utóbbi időben a combomat kezdtem el vágdosni. viszont ügyeltem arra, hogy azt a helyet ne vágjam meg, ahová régen a fejedet döntötted. úgy érzem egy szörnyeteg vagyok, amiért ezt csináltam. de kérlek érts meg. másképp nem tudtam enyhíteni a fájdalmamon.

gondolom veled is ez volt. csak téged már annyi fájdalom és szenvedés ért, hogy inkább a könnyebb utat választottad. gondololkoztam, hogy én is ezt teszem, de az army és a tagok miatt nem merem. elég volt nekik egy tag elvesztése.

pedig ott talán újra láthatnálak. az édes nyuszi mosolyod és a csillogó barna szemeidet.

túlságosan szeretlek, jeon jungkook.

még ha a vég kezdetének tűnik is
én a nevedet hívom