𝗗𝗘𝗔𝗥 𝗝𝗨𝗡𝗚𝗞𝗢𝗢𝗞! | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸✓

2020.01.05

ötödik levél

igazából fogalmam sincs mit kéne írnom. egyszerűen nem megy. hihetetlenné vált számomra, hogy meghaltál. mostanában úgy érzem, hogy itt vagy még az élők között. nem tudok már hinni a többieknek, amikor azt mondják, hogy te igenis halott vagy. úgy érzem magam olyankor, mintha egy álomban lennék.

na mindegy...

emlékszel arra a napra amikor megütöttelek?

bár, gondolom igen, hiszen az egyik kazettát azzal kezdted.

valahogy úgy szólt a mondat, hogy:

mégis mit tettem, kim taehyung, amiért felpofoztál? csak odamentem hozzád. még csak meg sem szólaltam. úgy néztél rám, mintha megöltem volna egy szerettedet.

nem szándékosan tettem... az akkori párom kérte, hogy tegyem meg.

ideges lettem. nem akartam elhinni, hogy ezt kérte. ezután veszekedtünk és ott kötöttünk ki, hogy gyáva vagyok és emiatt nem pofozlak fel... egyre inkább idegesebb lettem, ezért nem tudtam magam kontrollálni.

és így kötöttem ki ott, hogy amikor szembe kerültél velem a kezem erősen az arcodhoz csapódott.

én úgy sajnálom ezt jungkookie.

kérlek nézd el ezt a néhány könnycseppet a lap alján...

szeretlek!

a múlt árnyai folyton üldöznek
minél jobban próbálok elfutni és küzdeni, annál inkább a nyomomban vannak.