Kitaszítottak - Görög mitológia ff.

11. Fejezet

Kicsit döbbenten, de teljesen vörösen mentem vissza a szobámba, ahol már Apollón várt. Az ágyam szélén ült és mosolyogva figyelte minden lépésemet, amit felé tettem. A takarót ledobtam a padlóra, majd lovagló ülésbe helyezkedtem el az ölében. Hosszú ujjaival végigsimított a gerincemen, amelytől (jó értelemben(ha ennek van egyáltalán jó értelme)) megborzongtam.

– Már azt hittem sosem megy el – suttogta Apollón, miközben az arcát a nyakamhoz nyomta és kicsit szívogatni kezdte az érzékeny bőrt.

– De most már elment – sóhajtottam, miközben az ujjaimmal a hajával játszadoztam.

– És mi van az ígéreteddel, miszerint járni sem fogok tudni? – kérdi a nyakamba motyogva, aztán picit megharapja a bőrt, amelytől aprót sikkantok. A vállainál fogva hátralöktem a matracon és vigyorogva pillantottam le rá.

– Épp azon dolgozom – motyogtam, amitől Apollón szája még nagyobb vigyorra húzódott. Az ujjaim a nadrágjának szegélyén kalandozott, hol a bőréhez érve, hol az anyaghoz. Apollón lélegzetvétele felgyorsult minden egyes érintésemtől. Hagy ne mondjam, nagyon imponált számomra, hogy ilyen hatással vagyok rá. Kigomboltam a nadrágját, majd egy kicsit felemelkedtem Apollónról, hogy le tudjam húzni róla a gatyát. Az alsónadrággal együtt a földre dobtam, majd a kezembe vettem az amúgy méretes nemi szervét. Már a szimpla érintéstől fenn akadt Apollónnak a szeme. Óvatosan fogtam meg, nem túl szorosan, de nem is túl gyengén. Ahogy körbefogtam az ujjaimmal Apollón légzése felgyorsult. Lassan mozgatni kezdtem a kezemet rajta. Az ujjaimmal éreztem, ahogy szinte lüktet.

– Istenem – suttogta rekedt hangon Apollón. Mosolyogva figyeltem, ahogy az izmai megfeszülnek és az ujjaival belemarkol a fehér lepedőbe. Élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Minden pillanatban kicsit gyorsítottam a tempón, ügyelve arra, hogy ne legyek túl gyors. Mégis láttam rajta, hogy pillanatok kérdése és elmegy. – Avy – suttogta a nevem. Egyre többször és egyre hevesebben. A végére szinte már kiáltotta. És akkor Apollón megfeszült és a kezemre élvezett. Izgatottan figyeltem, ahogy teljesen megfeszül és hangosan véve a levegőt, szinte sóhajtozva próbált észhez térni. Hagytam neki pár másodpercet, de nem kellett neki. Mosolyogva felpillantott rám, majd egyik kezével felém nyúlt és megcirógatta az arcomat. – Mondtam már, hogy egy istennő vagy?

– Még nem – mosolyogtam rá és megsimítottam a kezét, amit az arcomon pihentetett.

– Akkor most egy jóóóóó darabig hallgathatod, mert az vagy.

– Ha egy Apollón nevű férfi mondja ezt nekem, akkor talán el is hiszem – nevettem fel.

– Hidd is el – Apollón villámsebesen felült és szorosan magához vont. A tekintete ide-oda ugrándozott az arcomon. Hol a szemeimbe nézett, hol a szemöldökömet mustrálta, vagy úgy nézte halvány szeplőimet, mintha meg is számolná. – Most te jössz! – jelentette ki határozottan, majd egy gyors mozdulattal hanyatt fordított. A lábaim közé mászott. Ujjaival végigsimított a belső combomon. Széles vállaira tettem a lábaimat, ő pedig még inkább közelebb kúszott az ölemhez. – Minden egyes pillanat, amit veled töltök megerősít a gondolatban, hogy te tényleg egy istennő vagy.

– Ha én istennő, akkor te isten – suttogtam a szavakat magam elé.

– És még semmit sem tudsz – egy pillanatig azt hittem, hogy a hangleejtése, inkább szomorúságot tükrözött, mint izgatottságot, de amikor rápillantottam, és láttam az arcán elterülő mosolyt inkább elnyugtáztam magam dilisnek. Apollón újból cirógatni kezdte a combomat, amelytől akaratlanul is homorítottam a hátammal. Minden érintése, olyan hatással volt rám, mintha lángolna a bőröm. Apollón a szájába vette két ujját, majd belém hatolt velük. A szimpla érintésétől felsóhajtottam, de amikor még ezt tetézte is, akkor tényleg csillagokat láttam. Az ajkaival a csiklómat kezdte el szívni, óvatosan, mégis szenvedélyesen. A nyelvével kényeztette az adott pontot, miközben az ujjaival kényeztetett. Pillanattól pillanatra közelebb kerültem a csúcshoz. – Annyira nedves vagy – suttogta Apollón, mikor egy pillanatra felegyenesedett. – Öröm látni, hogy ilyen hatással vagyok rád – vigyorgott rám. Az ujjait egyre mélyebbre nyomta bennem, miközben kisebb köröket írt le bennem. A szájával újból kényeztetni kezdett és egyre közelebb voltam a csúcshoz már. Lassan megszűnt körülöttem a világ. Minden fehér volt és csillogott. Az egész testem bizsergett, és mintha súlytalan lettem volna. Apollón nevét kiáltoztam, ahogy átéltem a gyönyört. A jóleső lüktetés végigáramlott a testemen és abban a pillanatban igazán szabadnak éreztem magam. Mintha megállt volna az idő és csak én lettem volna, meg Apollón.

Sóhajtozva próbáltam kivenni a szobámban lévő bútoroknak a körvonalait, miközben Apollón újból fölém mászott. Mikor még fehér köd uralta a látásom, egy szent pillanatig, mintha tényleg egy istent láttam volna. Meleg mosolyával nézett le rám, aranyló tekintetével, a nevemet suttogta édes ajkain és nagy, ölelő karjaiba zárt.

– Szeretlek – suttogtam. – Nem tudom, hogy. Nem tudom mióta, csak azt tudom, hogy mindennél jobban szeretlek, Apollón – vallottam be. Apollón mosolyogva figyelt engem.

– Tudom – terült el egy vigyor az arcán.

– Ne idézd nekem Han Solo-t – nevettem el magam, ahogy átkaroltam izmos testét.

– Az meg ki? – vonta össze Apollón a szemöldökét.

– Na, lesz mit bepótolnod – mosolyogtam rá.

– Lesz mit bepótolnom, veled – mondta mélyen a szemembe nézve. Lassú csókot lehelt az ajkamra, mire én elmosolyodtam.

– Igen, együtt – suttogtam. Egyszerűen olyan jól hangzott ez a szó. Együtt. Apollón és én. Csak mi ketten, mint most is. Apollón végigsimított a testemen, és próbált úgy magához szorítani, mintha sosem akarna elengedni. Az ölemnél újból feszültséget éreztem, és azt is, hogy Apollónnak újból erekciója van.

– Folytathatjuk, ahol abba hagytuk? – kérdezte reménykedően Apollón.

– Mintha ez valaha is kérdés lett volna – mosolyogtam rá. Apollón elmosolyodott, majd újból rácuppant az ajkaimra. Elsőre szelíd volt, lassú és érzéki. Lassan mélyült el igazán, mikor Apollón újból fölém hajolt és kezeivel újból felfedezőútra indult. Olyanok lehettünk, mint egy lassított felvétel, de nem érdekelt, minden pillanata csodálatos volt. Ahogy átölelt, ahogy a lábaim közé helyezkedett és ahogy én átöleltem a lábaimmal a csípőjét.

Régebben azt gondoltam, hogy ez szimpla szex, szimpla élvezet, de itt és most Apollónnal, valami sokkal mélyebb dolog történt. Mintha összekapcsolódtunk volna, mintha a lelkünket és a szívünket ugyanabból az anyagból készítették volna, és most eggyé váltak volna.

Összegabalyodott a lábunk, csók közben összekoccantak a fogaink, de semmi sem érdekelt engem már. Egymás nevét nyögtük, lassú érzéki csókjainkba. Néha legszívesebben felkiáltottam volna a nevét. A világ megszűnni készült körülöttem, ahogy forró testünk összetapadt. Csak ő volt számomra, aki gyengéden tartotta a csípőm, miközben lassú döféssel belém hatolt. Nem kellett sok egyikünknek sem. Egyszerre élveztünk el. Megremegtem és újból elértem a csúcsra. Apollón felüvöltött, ahogy belém élvezett.

Lassan legördült rólam és az oldalára feküdve nagy kezeivel szorosan átölelt.

–Hosszú ideje elveszett voltam, drága Avyanna – suttogta nekem. – De te vagy a fény ebben a sötét világban és azt hiszem újra otthonomra leltem. – Könnyek gyűltek a szemembe. Apollón felé fordultam, átkaroltam a nyakam és apró csókot leheltem szájára. – Szeretlek, Avyanna. Mindennél jobban, bármennyire abszurdnak tűnik – kínosan felnevetett. – De már nem tudnám elképzelni az életem nélküled.

Alig bírtam megszólalni, féltem, hogy ha egy szót is kinyögök, elsírom magam. Rég éreztem így magam. Sokszor éreztem úgy, hogy aki szeret az el van átkozva. Vagy inkább én vagyok az. És emiatt a gondolat miatt el is toltam volna magamtól Apollónt. De most nem akartam. Most önző akartam lenni ezért közelebb bújtam hozzá és szelíden rá mosolyogtam.

– Szeretlek, Apollón – suttogtam, mire Apollón szorosabban ölelt magához. Mint aki félne, hogy bármelyik pillanatban eltűnök, vagy porrá válok. – És semmi abszurd nincs ebben. – nevettem fel halkan, mire ő is elmosolyodott. Kisimított egy tincset az arcomból. A szemei csillogtak, ahogy rám nézett.
– Csak egy dolgot ígérj meg nekem. – A bőröm bizsergett, ahogy suttogott. A lehetett-e olyan volt a bőrömnek, mint valami drága selyem, amelyet őrült lassúsággal végighúznak a bőrömön. Lassan bólintottam neki válasz gyanánt, mire folytatta. – Bármi is történjék, ne hagyj el.

– Soha – válaszoltam gondolkodás nélkül.