Szereplő: Dazai Osamu
Típus: x reader
Anime: Bungou Stray Dogs
Words: 989
Írta: B
Jelentések: húgod neve: [H/N]
________________________________
Az asztalomra könyökölve támasztottam meg az államat, és úgy néztem magam elé. Eléggé hosszú napon vagyok túl, és a sem könnyített a dolgon, hogy otthon sem a legjobb minden. Mivel megígértem, hogy ahogy végzek sietek haza, így egy sóhajtás kíséretében felálltam a székemből, majd összeszedtem a cuccaimat, majd betoltam a gurulós tárgyat.
-Már is mész?-szólalt meg Naomi mikor észrevette, hogy az ajtó felé indulok.
-Igen, már otthon megígértem, hogy sietek majd amint végeztem.-bólintottam, miközben megfordultam. Egyetlen barátnőm, szinte egyből előttem termett, és magához rántott.
-Meg sem várod?-kérdezte halkan, úgy, hogy csak én halljam.
-Most nem.-ejtettem ki szomorúbban a szavakat.-Majd máskor talán.-engedtem el, és egy csalódott mosoly után az ajtóhoz léptem, és egy félhangos "sziasztok" után kisétáltam az irodából. Mivel megígértem a húgomnak, hogy viszek valamit, így útközben beugrottam az iroda alatti étterembe. Mint mindig, ahogy kinyitottam az ajtót, a kávé illata ütötte meg a orromat, ami miatt jóleső borzongás futott rajtam végig. Szeretem ezt az illatot..
Mivel hangja volt annak, hogy kinyitottam az ajtót, a bent tartózkodók felém kapták a fejüket, pontosabban a két ott dolgozó, és Ő. Mint mindig Dazai hozta a formáját, és megint ráakarta venni a pincérlányt arra, hogy legyen öngyilkos vele, vagyis én ezt szűrtem le, abból a szituációból. Amikor, erre rájöttem összeszorítottam a számat, majd a pulthoz léptem.
-[Név]-chan.-üdvözölt nagy mosollyal a pultban álló idősebb férfi.-Mit szeretnél?-
-Van még azokból a finom sütikből?-kérdeztem nagy mosolyt varázsolva az arcomra.
-Persze, mennyi szeretnél?-
-Tíz darab elég lesz.-
-Rendben, mindjárt hozom, addig várj itt.-rakta le a poharat, amit eddig törölgetett, és eltűnt a raktárnak nevezett szobában.
-Hogyhogy ilyen korán?-szólalt meg hirtelen a barna mellettem, mire összerezzentem és felé fordultam.
-Hamar végeztem, aztán ma megígértem a húgomnak, hogy hazaérek vacsorára.-adtam magyarázatot neki. Dazai az egyedüli aki tudja, hogy mi folyik nálunk otthon, mert még Naominak sem mertem és merem elmondani, ezért nem is tudom, hogy a kötszerpazarló fiú, hogy szedte ki belőlem..
-Megint áll a bál nálatok?-ült le a mellettem lévő székre.
-Igen, mondhatjuk úgyis.-huppantam le mellé.-Meséltem, hogy apa most otthon van ugye?-kérdeztem, mire egy bólintást kaptam válaszul. -Hát, hozta a formáját, mindhármunkba beleköt, és nem tud nyugton meglenni.-sóhajtottam frusztráltan.-Most már az is baja, hogy iskola mellett eljárok dolgozni, hogy besegítsek ezzel is anyának.-
-Őszintén, nem értem apukádat.-szólalt meg, miután végig hallgatott.-Mióta is dolgozol az irodában?-
-Lassan 2 éve.-
-És apukád eddig is tudta, hogy itt dolgozol ugye?-kérdezte, mire bólintottam egyet, majd elvettem a sütiket, amit felém nyújtottak, és a pénztárcám után kezdtem kutatni. -Akkor most mégis mi baja van?-
