Szereplő: Takahashi Misaki
Típus: x reader
Anime: Junjou Romantica
Words: 963
Írta: B
Szerelmes vagyok ebbe a fiúba, de komolyan, egyébként nem tudom mennyire sikerült Misakit alakítanom, szerintem semennyire, de mivel szeretem a boit kiteszem.
______________
Sokan kérdezhetnék azt, hogy miért állunk kint a nagy kapunál, mindenki útjában a barátnőmmel együtt, miközben az említett egy fiút keres a nagy tömegben, és az én kezemet szorongatja. Ha én tudnám a választ, szíves örömest válaszolnék, azonban abba a problémába estem, hogy konkrétan gőzöm sincs, hogy mit keresek én itt.
-Takahashi-senpai!-kezdett el rohanni, én pedig elképedve mentem utána, mivel konkrétan rángatott magával.
-Hana, ne már.-szóltam rá, amikor megláttam, hogy eközben egy piros sportkocsi közeledik, de Hana úgy tett mint aki meg sem hallja.
-Inkább örülj, hogy az uradhoz viszlek.-vigyorgott rám egy pillanatra, majd visszafordult és az éppen felénk kérdően pislogó fiú elé rohant.-Na szóval, egyszer.-engedte el a kezemet, majd Todo mellé állt, és megfogta a kezét, aztán egy puszit nyomott a barátja arcára.-Kétszer.-nyújtotta ki felém a nyelvét, majd Todo felé fordult.-Gyere egy picikét.-nézett fel a barátjára mosolyogva, mire ő szinte egyből vette az adást és egy "mennem kell" kijelentéssel intett Misakinak, majd elindult Hana mellett, mi pedig így ketten maradtunk.
-Szia baba.-köszönt végül halkan, miután felébredt a sokkjából majd közelebb lépett hozzám és óvatosan átölelt.
-Szia.-szóltam halkan, és egy mosollyal az arcomon öleltem vissza a barátomat, eközben pedig beszívtam kellemes illatát.-Mindjárt megjelenik mögöttem a lakótársad.-tettem hozzá mellékesen, ami miatt éreztem, hogy megdöbben, de mielőtt bármit is tudott volna mondani folytattam.-Láttam, ahogy erre kanyarodik a kocsival.-
-Nem baj.-szólt végül és szorosabban fogott magához.-Megígértem, hogy ma a tiéd vagyok, és ezt Usagi-san sem akadályozza meg.-
-A múltkor is ezt mondtad.-néztem fel rá nevetve, felidézve azt, hogy a múlt héten is megígérte nekem, viszont ahogy Usaminak elkezdte felvázolni a tervét, nem egyezett bele és konkrétan a kabátja nyakánál fogva húzta, majd bevágta a kocsiba és elhajtott ezzel keresztül húzva a terveinket, de persze ez miatt nem haragudtam rá, hiszen nem az ő hibája.
-De akkor egymás mellett álltunk, most meg ölellek, szóval nem hiszem, hogy egykönnyen elrángat.-adott puszit az arcomra.
-Hé, szóval csak ezért ölelsz?-húztam fel a szemöldököm, miközben próbáltam visszafogni a mosolyomat.
-Tudod, hogy nem.-mosolygott le, majd lehajolva hozzám apró puszit adott az ajkamra, amit mosolyogva viszonoztam.
-Misaki.-szólalt meg hirtelen mögöttünk az előbb emlegetett férfi.-Mi lenne ha nem turbékolnál, hanem inkább beszállnál a kocsiba és haza mennénk?-nem láttam de szinte tudtam, hogy karba tett kézzel áll az autójának támaszkodva, miközben átnézve rajtam Misakit nézi.
-Usagi-san, éppen most beszéltem meg a barátnőmmel...-emelte ki a barátnőm szót ami miatt akaratlanul is egy vigyor kúszott fel az arcomra.-..hogy elmegyünk valamerre, szólni is akartam, hogy ma később érek haza mint általában.-
-Azt hittem megbeszéltük már ezt a múltkor.-válaszolt és érezni lehetett a levegőben, hogy kezd ideges lenni, ez pedig okot adott nekem arra, hogy ne merjem elengedni a barátomat, hanem helyette szorosabban öleljem magamhoz.-Eleget vagytok együtt az egyetemen, most pedig gyere, nincs időm ilyenekre.-
-Akkor menj egyedül.-válaszolt szinte egyből.-Tévedsz, ha azt hiszed, hogy egész nap együtt vagyunk, mert nem így van, konkrétan most látom a mai nap először [Név]-t.-
-Misaki..nem kell csak miattam ellenkezned vele, majd bepótoljuk valamikor menjél csak.-szólaltam meg halkan, amire egy pillanatra lepillantott rám, majd megrázta a fejét.
-Mondtam már, hogy a mai napomat veled töltöm.-tolt el magától annyira, hogy megtudja fogni a kezemet normálisan és megtudjon fordulni menetirányba.-Este majd megyek Usagi-san.-szólt még utoljára a férfihez, majd elindult ezzel maga után húzva engem ott hagyva az elképedt férfit, akinek nagy valósínűséggel először mondott, így ellent.
-Mi a baj?-szorított r a kezemre Misaki, amire kirázódtam a gondolataimból, és ránéztem.
-Olyan bűntudatom van..helyetted is.-húztam el a számat.-Usami miatt.-
-De nem kell, hogy legyen.-kezdte el simogatni az ujjával, az előbb említett testrészemet. -Mindennap vele vagyok, egyetlen napot kibír egyedül.-nézett le rám mosolyogva, és közelebb húzott magához.-Szóval ne rágódj ezen, sokkal inkább azon gondolkodj, hogy hova menjünk ezután.-
-Nekem bárhol jó, csak veled legyek.-mosolyogtam fel rá, amit ő viszonzott, majd nem sokkal később közelebb lépett hozzám, és egy rövid csókot kaptam tőle az ajkaimra. Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy Misaki egyre bátrabb mellettem, hisz ha pár hónappal vissza utazunk a múltba akkor hamar észre lehet venni, hogy föld és ég az akkori és a mostani viselkedése, ami az elején engem is meglepett. Hiszen ki gondolta volna, hogy egy mindentől is zavarba jövő, félénk fiú egyszer majd mer az utcán puszilgatni, megcsókolni vagy éppen megfogni a kezemet? A gondolattól, elvigyorodtam, amit a fiú is észrevett és persze nem hagyott szó nélkül.
-Mi az?-
-Semmi.-vigyorogtam továbbra is, amire az előttem álló zavartan elnevette magát.
-Akkor min vigyorogsz ennyire?-
-Hát..csak úgy, belegondoltam, hogy mennyire más voltál pár hónappal ezelőtt.-
-Azért annyira nem vagyok más.-ölelte át a derekamat, ami miatt elnevettem magamat.
-Persze annyira nem, de már nem izgulsz és nem jössz olyan hamar zavarba mint régebben.-léptem közelebb hozzá.-Például amikor rosszul kötötted be a cipődet és majdnem eltaknyoltál mellettem.-nevettem fel, amire a fiú játékosan megcsípte a oldalamat, amire megugrottam.
-Nem vicces oké?-mosolygott rám, miközben összedöntötte a homlokát az enyémmel.-Borzasztóan izgultam, mert féltem, hogy valamit elrontok és azt mondod, hogy inkább hanyagoljuk..-
-Soha nem mondtam volna és mondanék ilyet.-halkan kezdtem el beszélni, magam sem értem miért, csak azt gondoltam, hogy akkor az az odaillő hangsúly. -Hülye lettem ha ilyet mondok annak a fiúnak, akit szeretek.-
-Te már akkor szerettél?-tetette a meglepődőtett, mintha nem is sejtette volna.
-Igen, már akkor reménytelenül beléd zúgtam.-suttogtam.
-Hűha..-vette ő is visszább a hangsúlyát.-Én emlékszem, hogy akkor épp azon gondolkodtam, hogy mit láthat bennem egy olyan lány mint te.-mondta, amire elmosolyodtam...bolond.-Ne mosolyogj komolyan mondom.-
-Hogy járhatott ilyen hülyeség a fejedben?-mondtam ki azt amit gondoltam.-Nagyon sok minden miatt lehet szeretni téged, nagyon sok dolog miatt szeretlek Misaki.-mondtam neki, bár nem ez az első alkalom, hogy kimondom ezt a bizonyos szót, akkor is zavarba jövök, amit Misaki sokszor figyelembe sem vesz.
-Nagyon szeretlek ugye tudod?-
-Igen, tudom én is téged.-
