Teddy igazából nem született valami jó környezetbe, biztos megvannak a filmekben bemutatott árvaházak. Pont ugyanolyan rosszak a való életben is, vagy még rosszabbak. Lényeg a lényeg, Teddy utálta az árvaházat, azon belül az egyetlen rosszakaróját (...
Besiettet a könyvtárba és az R betűrészleghez igyekezett, hátha ott talál valamit a Roxfortról. B, Balszerencséjére semmit nem talált. Egyik könyvben sem említették, még csak nem is utaltak a Roxfortra. Teddy beletörődött sorsába és megindult a szobája felé. Amint belépett az aprócska sárgafalú helyiségbe, magára csukta az ajtót es úgy döntött leírja panaszát a naplójába. Mikor legutóbb látta, úgy emlékezett az asztalon volt. Most az asztalon nem volt semmi. Kinyitotta a bal oldali fiókot. Semmi. A jobb oldalit is. Semmi. Benézett a szekrénybe... Semmi. Majd beugrott neki a hajnali matatás. Az eddigi pakolások során egy nevelő sem vitte vissza a naplóját a könyvtárba, de úgy tűnik most valaki véletlen hozzá fogta a többi könyvhöz. Hiper sebességgel indult a könyvtár felé. A levélben amit a Roxfortból kapott az is benne volt, hogy a többi átlagos ember nem tudhat a varázslókról és boszorkányokról. Ezek a dolgok a naplójába mind le voltak írva, ha a könyvtárosnak feltűnt, hogy ez nem könyvtári könyv, akkor meglehet, hogy beleolvasott és tudomást szerzett a varázsvilágról. - Vajon mi jár azért, ha valaki tőle tudja meg ezeket? Talán bebörtönöznek? Vagy akár ki is végezhetnek? - ezeken töprengett Teddy, miközben a könyvtárba futott. Amikor beesett el is kezdte hadarni a könyvtárosnak. - Jó napot. Elnézést. Nem adtak... Le itt egy kis fakó...- itt Teddy köhögött egyet a nagy fáradtságtól - könyvet amire az van ráírva, hogy Remus John Lupin? - a könyvtáros csak értetlenül nézett rá. - Nem. - felelte higgadtan - csak a könyvtári könyvek jöttek vissza. - Ohh. Oké. Köszönöm. - mondta Teddy és visszasétált a szobájába. Hirtelen megszólalt a falra szerelt rádió. Az igazgató hangja volt. - Lupin, O'fryam! Az irodámba! 3 percet kapnak. - Teddy nagyon nem örült ennek. Ha őket kettejüket hívják be, az csakis azt jelentheti, hogy a varázslásról akarnak beszélni. . . . Mikor Teddy beért az irodába, Kevin még nem volt ott. Épp csak pár másodperccel utána ért be. Az igazgatónő köhintett egyet majd így szólt: - Nos fiúk, úgy döntöttünk mégsem engedünk el titeket abba az iskolába. - mondta ki Ivy a sújtó szavakat. - De miért? - csúszott ki Kevin száján. - Mert a múltkor nagyon csúnya vége lett. - Pontosan mi? - kérdezte Teddy. - Ahhoz semmi közötök. Csak azért hívtalak ide benneteket, hogy elmondjam, hogy fejezzétek be az izgulást és, hogy itt maradtok 18 éves korotokig. - Értjük. Viszlát. - mondta Teddy, majd megragadta Kevin ingjét és kihúzta az irodából. - Au, most miért rángatsz? - kiáltott fel Kevin. - Beszélnünk kell. - Beszélhetünk. - Oké de menjünk távolabb az irodától. - mondta Teddy és elindult a folyosón. - Szóval, mi az? - vetette oda Kevin. - Oké szóval... Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem ebben az árvaházban poshadni még 7 évig, úgyhogy kieszeltem egy tervet. - Meg akarsz szökni? - tátotta Kevin a száját. - Tulajdonképpen igen. - vont vállat Teddy. - Holnap reggel 8-kor reggeli után egy órával gyere a diófa legtetejére, és felvázolom neked a tervet. - Mondta Teddy és már nyitotta az ajtót. - Oké. - mondta magabiztosan Kevin. - Hidd el nekem sincs sok kedvem itt maradni. - Remek. - majd Teddy bevágta az ajtót, Kevin pedig elindult a szobájába. . . Másnap . . Teddy szokásosan 6-kor kelt és elindult a könyvtárba lapokért. Hétfőnként ugyanis már ilyen korán nyitva van. Visszaért a szobájába és elkezdte felvázolni a dolgokat. - Szóval délután 1-kor, pontban ebéd után szinte az összes gyerek az udvarra fut. Nyilván mindenki arra fog figyelni. Akkor mi O'fryammel ki tudunk surrani a főbejáraton. - így gondolkozott magában, és közben a papírra rajzolta a nyilacskákat, illetve a lekicsinyített árvaházat felülről.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
