Teddy Lupin - Avagy A Kis Kékhajú Srác - Élete

Első Szállás

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - adta ki az utasítást Teddy - ha elkapnak nekünk végünk. - mondta és gyorsabban futottak. Szerencsére zökkenőmentesen elérték a kijáratot. Lefutottak az ütött, kopott... Kissé repedezett 30 fokos lépcsőn ami a bejárathoz vezetett. Befordultak balra és a vonatállomásra siettek. Hét utcán át futottak mire odaértek.
- Gyere. Üljünk le a padra. - ült le Kevin.
- A legközelebbi vonat 2-kor indul Skóciába. A levélben az volt, hogy valahol ott van az iskola. Ebből kiindulva az ,,abszol út" is ott van. - vázolta fel Teddy.
- És honnan lesz pénzünk jegyre? - kérdezte Kevin.
- Na látod erre nem gondoltam. Reménykedjünk, hogy nem futunk össze egy ellenőrrel.
- Hát én gondoltam. - húzott elő Kevin a zsebéből 78 fontot. - Ebből tíz font a vonat út kettőnknek.
- Okos. De honnan? - csodálkozott Teddy
- Te sapkát kaptál a szüleidtől... Én pénzt. - vont vállat Kevin. Egy percig csönd volt, amit végül Teddy tört meg.
- A vonatunk a 4. Vágányról indul egyébként. - mondta majd úgy tűnt elgondolkodott. - Tudod álmodtam.
- Mesélj. - könyökölt rá Kevin a saját combjára.
- Én voltam az egyik szereplő, a másik pedig nagy valószínűséggel te. Egy téglafal előtt álltunk és... - itt megállt. - ennyire emlékszem. - fejezte be.
- Nem lehet a téglafal ami kinyílt mikor a szüleimmel voltunk ott. - nyelt nagyot Kevin és félve Teddyre nézett.
- De...meglehet. - nézett Teddy lefelé. - még húsz perc az indulásig. Fel lehet szállni a vonatra - nézett az órájára. - Menjünk. - mondta, majd elindultak a négyes vágány felé. Felcipelték a táskákat a vonatra és feltették egy üresen álló fülke csomagtartó polcaira. Leültek egymással szembe és bámultak ki az ablakon. Húsz perc múlva a vonat pöfékelt egyet, majd kisvártatva megmozdult. Teddy és Kevin továbbra is csak nézték az ablakon.
.
.
Lassacskán fél órája utazhattak. Az út öt óra vonattal Londonból Skóciába. Teddy gondolhatott volna arra, hogy Kevin meglehetősen hamar meg fogja unni.
- Unatkozom. - sóhajtott is Kevin.
- Nem hoztál valami szórakoztatót? Könyvet vagy ilyesmit? - kérdezte Teddy remélve, hogy a válasz igen.
- Csak egy piros pattogós gumilabdát. (#hülyegyerekek)
- Honnan van neked piros pattogós gumilabdád?
- Az egyik dadustól kaptam szülinapomra.
- Értem. - bólogatott Teddy mikoris egy ellenőr lépett be a fülkébe.
- Van jegyetek? - kérdezte.
- Nincs. - mondták egyszerre a fiúk.
- Tudunk önnél venni? - kérdezte már csak Kevin.
- Természetesen. - mondta és lecsippentett két jegyet a többitől. - miért utaztok ilyen fiatalon Skóciába? Maximum 11 éveseknek tippellek titeket. - vakarta meg az ellenőr az állát.
- Egy bentlakásos iskolába megyünk. - mondta Teddy.
- De hiszen még április van. - csodálkozott az ellenőr.
- Igen. - jelentette ki határozottan Kevin.
- Oké, sziasztok. - köszönt el az ellenőr és átmenet egy másik fülkébe. Teddyék még hallották ahogy megkérdezi az utasoktól a jegy birtoklását.
- Jobban belegondolva... - kezdte Kevin. - mit fogunk mi csinálni öt hónapig?
- Először is megkeressük a Gringotts bankot, mert maximum 2 napig húzzuk 68 fontból. - kezdte a választ - majd kitalálunk valamit.
.
.
A táj csak pörgött ahogy a vonat 4 óráig zakatolt. Teddy az út nagy részét végig aludtam, nagyon kimerült volt a 7 utcányi futás után, illetve az éjszaka nagy részén az agya nem hagyta aludni. Csak a terv és a nagy szökés járt a fejében.
.
.
- Teddy... Hé Teddy. - keltette fel álmából egy hang. Csengett a füle a vonat puffogásától. - Mégérkeztünk. - hallotta újból Kevin hangját. Felült az ülésben és egy nem megszokott látvány fogadta. Az állomás fele annyira sem nézett ki úgy mint a londoni. A falak nem fakóbarna kőből voltak. Fehér, kissé koszos márványból és zöld oszlopok tartották a fejük felett a plafont. Tetejükön nagy sasok díszelegtek szintén zölden. 
- Váó! - Nézett fel tátott szájjal Kevin. A plafonon egy része üvegből volt. A többi része mintás márványból.
- Szép. - válaszolt a ,,Váó"-ra Teddy, majd elindult a kijárat felé. Kevin követte őt.
- Várj! Hova akarsz menni? - kérdezte.
- Ki az utcára. - állt meg.
- Nincs konkrét terved?
- Majd kitalálok valamit. - vont Teddy vállat.
- Esetleg megnézhetnénk a táblát a közelben lévő városokról. - nézett úgy Kevin Teddyre mint egy darab kenyérre.
- Tudod néha van jogom azt hinni, hogy felkészültebb vagy mint én. - nézett vissza Teddy szintén ugyanúgy. A tábla kiírt egy rakat skóciai várost de a legallján nem a megszokott fehérrel kiírt városnevet látták. A betűk mozogtak és aranyszínűen csillogtak.
- Róx-morc. - olvasta szépen lassan Kevin. És hirtelen egy kicsi ütést érzett a feje mögött. - Ahú. - jajjdult fel. Ugyanis Teddy tarkón kólintotta.
- Roxmorts. Tanulj meg olvasni. - nézett Teddy szúrósan Kevinre.
- Miért néz ki máshogy?
- Nem tudom, de hasonlít a Roxfortra úgyhogy oda megyünk. Majd már céltudatosan indult a kijárat felé.
- De hát azt sem tudjuk merre van! - kiáltott utána Kevin.
- Van térképem. - fordult hátra Teddy.
- Csak, hogy nincs rá szükség. - fogta meg Teddy vállát egy kéz. - Segítek. - Teddy felnézett rá. Egy közepesen magas hosszú süveges, világos zöld ruhás nőt látott. - Mr. O'fryam kérem ön is jöjjön.
Kevin elindult, bár egy kicsit félve. A nő bevezette őket az állomáson lévő jegykezelő szobájába. Egy hatalmas kandalló tárulkozott eléjük.
- Ide nem jöhetnek be! - förmedt rájuk a jegykezelő. Ekkor a nő egy fél kar hosszúságú, szépen lecsiszolt botot húzott elő a talárja zsebéből majd a jegykezelőre mutatott vele és tisztán mondta: Petrificus Totalus! A célszemély lábai és kezei összetapadtak, majd hirtelen a földre esett.
- Egy ideig nem lesz vele baj. Reméljük addig nem jönnek ügyfelek. - mondta bohókásan. - A feladat: Egy marék port fogtok a kezetekbe és az úticélt teljesen tisztán kell mondanotok jelen esetben a Roxmorts. Amint kimkndtátok a földhöz vágjátok a port és már ott is vagytok. - mosolygott. - Ki kezdi? - meglepő módon egyik fiú sem lépett elő. De Kevin meglökte Teddyt ezért volt muszály neki kezdenie.  Beállt a kandallóba és elkiáltotta magát: A Roxmorts! Hirtelen zöldes kék láng csapott fel Teddy nadrágja alól és hirtelen eltűnt.
- Nos jöjjön Mr. O'fryam. - mosolygott még mindig a nő.
- Rendben. - lépett Kevin is be. - Egyébként ki maga?
- Nos kérlek szépen Mi...-kezdte a nő, de eddigre Kevin már eltűnt a kandallóból. - majd megtudod. - suttogta magának a nő, majd dehoppanált.
.
.
Mikor Kevin kiért a kandallóból már látta Teddy aki éppen várakozva vizslatta a kandallót. Kevin feltápászkodott és körülnézett. Mindketten egy teljesen más helyet láttak.
- Ohh, nézzétek új hopporosok. - kiáltott egy vékony női hang. - Imelda Lotwayne vagyok. - rázott kezet a fiúkkal. - A ,,sötét kulcslyuk" fogadó tulajdonosa. Csak nem szállást kerestek? - nézett gülü szemekkel a fiúkra.
- Dee mi igazából még nem tudjuk hány éjszakát töltenénk itt. De egyet biztos. - felelt Teddy.
- Rendben. - nézett még mindig gülü szemekkel Imelda. - két szoba egy ággyal, reggelivel és vacsorával. 16 galleon lesz.
- Galleon? - néztek a fiúk furcsán Mrs Lotwaynre.
- Ohh! Most jártok először a varázsvilágban ugye? - a fiúk bólogattak. - Hát akkor adjátok fontba. 25 lesz. - mondta mosolyogva.
-Legyen. - szólt Kevin majd a nő kezébe nyomta a pénzt. Mrs. Lotwayne pedig a recepcióhoz ment és átnyújtotta a 16-os és 18-as kulcsokat.
- Szobák jobbra az elsőn. - mutatott föl.
- Köszönjük. - mosolygott vissza Teddy és elhúzta Kevint a lépcső felé a csomagjaikkal. Már fönt az emeleten kezdtek beszélgetni.
- Tiéd a 18-as. - nyomta Teddy Kevin kezébe a kulcsot amire alkoholos filccel volt felírva a szoba száma. Majd befordult a tizenhatos ajtón. Épp, hogy lerakta a táskáját az ágyra kopogtatást hallott az ajtón.
- Igen? - az ajtó kinyílt és egy fekete kobzos hajú férfi lépett be rajta.
- Nyolckor vacsora. - közölte szűkszavúan és becsukta az ajtót. Teddy a szoba falán lévő kakukkos órára nézett. Az fél nyolcat mutatott. Teddy kinyitotta a táskáját és sok idő óta (egy nap, neki az sok idő) olvasni kezdett. 19:57-ig olvasott amikoris lement a közös ebédlőbe. Kevin már várta az asztalnál. Jobbra mellé ült. Az egyik alkalmazott egy faragott kerámia üstöt rakott az asztalra. Egy konyharuhával fogta meg a tetejét majd leemelte. Teddy és Kevin föléhajoltak és elkerekedett a szemük. Ki nem találjátok mi volt benne.
- Tudod Teddy nekem olyan érzésem van mint ha el sem jöttünk volna az árvaházból. - Mondta Kevin úgy Teddynek, hogy le sem vette a szemét a kajáról.
- Képzeld nekem is pont ugyanez járt a fejemben. - felelte a Kékhajú fiúcska. A tálban egy nagy adag tök főzelék volt. Viszont Teddy és Kevin már annyira éhesek voltak, hogy ennek ellenére is valahogy legyűrték. Szinte egyszerre mentek föl a lépcsőn. Teddy mondott egy jóéjt Kevinnek és bement a tizenhatos szobába. Lerakta a táskáját a padlóra. És hanyatt feküdt az ágyában. Átnézett a szobán. Egy egyszemélyes ágy a sarokban, egy kis polc a szoba középső falán, egy óra az ajtó fölött és egy tükör az ajtó mellett ezüst szegéllyel. Ezek után a táskájára nézett.
- El kéne mennem zuhanyozni. - suttogta magának. Kicipzározta a nagyobb hátizsákot és előhúzott egy pici fogkrémet, egy kék fogkefét, egy kék fehér csíkos felsőt és ugyanilyen alsót. A hóna alá fogta és a közös fürdő felé vette az irányt. Lezuhanyozott és felvette a pizsamát. Rákent egy kis krémet a fogkeféjére és fogatmosott. Visszafele sétált a szobájába de véletlen megbotlott a hosszú piros szőnyegben ami véletlen felcsúszott. Teddy lenézett és egy csillogó érmét látott meg. Tovább húzta a szőnyeget hátha van még és meg is látott egy szellőzőt a szőnyeg alatt. Belenézett és egy piros bőr pénztárca hevert odalent.
- Najó 3...2...1.-mondta magában és puszta kézzel belenyúlt az egyébként irtózatosan büdös csatornába. Visszaszaladt a fürdőbe ahol a csapba megmosta a tárcát. Csak a szobájába visszaérve nyitotta ki. Még több csillogó érme tárult a szeme elé. Leült az ágyra és kiborította az egészet. 32 aranypénzt talált. Majd holnap elújságolja Kevinnek. Túl fáradt volt már ehhez. Kimerítette a vonat út (amit mondjuk végig aludt), a vacsora és az egész nap. Ledőlt hát aludni.
.
.
Másnap hatkor kelt. Hozzá szokott a hétkori reggelihez. Már épp szállt volna ki az ágyból jobbra, de mikor teljesen feleszmélt csak akkor jött rá, hogy nem az árvaházban van. Odalépett hát a táskájához és előszedte a napi ruháját. Szürke póló és fekete nadrág. Az ebédjükön kezdett el gondolkodni. A nő reggelit és vacsorát mondott. Ebédet nem. Muszájak lesznek venni maguknak.
.
.
Hétkor már úgy döntött megnézi, hogy Kevin ébren van-e már. Bekopogtatott, de semmi válasz. Újra Bekopogtatott. Semmi. Lassan már dörömbölt mikor az ajtó végre kinyílt.
- Jól van, itt vagyok már! Oh Lupin csak te vagy? Gyere. - nézett Kevin félkómásan.
- Odanézz mit találtam tegnap este a folyosón. - mondta Teddy és előhúzta a zsebéből a piros pénztárcát. - tele van olyan... Öhmm... Galleonnal. - mondta.
- Oh ez igen. Mennyi van benne?
- 32 darab. Elég ha annyit tudsz hogy az sok font. - kacsintott Teddy. - ebből telni fog még két napra.
- Remek. Ennyi?
- Igen megyek is. - mondta Teddy és ki lépett az ajtón. - fél óra és reggeli. - majd becsukta a 18-as szoba ajtaját. Visszament a sajátjába, hogy elrakja a pénzt a táskába. Ezt meg is tette, csakhogy nagyon unatkozott. Úgy döntött lemegy az étkezőbe. Hátha kell valamit segíteni. Bezárta az ajtaját és lebattyogott a lépcsőn. Meg is találta a tulajdonost és meg is kérdezte, hogy kell-e segítség. A válasz Teddy szerencséjére igen volt . Székeket pakolt, tányérokat mosogatott, asztalterítőt hajtogatott stb. Végül eljött a fél nyolc. Az emberek egyesével vonultak le úgy, hogy Teddy már az asztalnál ült. A reggeli főtt tojás volt. Teddy és Kevin aligha ettek bármikor is meleg ételt reggelire. Egyszer ettek tükör tojást. Akkor kapták a pudingot is.
.
.
Befejezték a reggelit és Kevin Teddyvel indult el a szobák felé.
- Elmehetnénk körülnézni ebben a faluban. - vetette fel az ötletet Teddy.
- Oké, végülis. - vont Kevin vállat.
- Rendben. 10 perc és indulunk.