Teddy Lupin - Avagy A Kis Kékhajú Srác - Élete

Kevin Kitálal

Jó, ez felkavart. De ugyan már. Én aztán biztos nem fogok hinni ilyen... Abnormális, varázslós szarságokban. - fejezte be ezzel a mondattal a naplóját Teddy. A szemei már kezdtek egyre laposabbakat pislogni, a szemhéja elnehezült. Egy pillanatra le is csukódott, majd hirtelen ki is nyidódtak, Teddy pupillája pedig kitágult az alvás gondolatától.
- Itt az ideje lefeküdni - motyogta maga elé, majd a kis íróasztalra nézett és megakadtt a szeme egy tárgyon. A kifakult, öreg sapkán. Teddy letette a naplót és kezébe vette a kalapot.
- Mi van ha apa is varázsló volt? Vagy esetleg anya is. - gondolkodott hangosan.
- Ez tök hülyeség! - csapódott ki az ajtó és egy gyermek lépett be rajta. Teddy annyira megijedt, hogy elejtette a sapkát, és az becsúszott az ágy falnak döntött oldalához.
- Mit keresel te itt? - kérdezte kiborulva ám még mindig álmosan Teddy. Ugyanis a fiú aki az ajtóban állt nem más volt mint Kevin.
- Biztos kaptál másik pudingot miután összetörtem a tiédet. - vágta hozzá szemforgatva Kevin. - Kérem!
- Hát ha hiszed ha nem... - itt Teddy elgondolkozott. - mit értesz az alatt, hogy TE törted össze?
- Öhmm semmit, már megyek is ha csak nem kaptál.
- Nem, nem mész sehova!
- Nocsak, Hirtelen te lettél az erősebb, mégis mit vársz, hogy majd ÉN rád fogok hallgatni? - lépett beljebb Kevin az ajtón, a szobába. Teddynek eszébe se jutott megijdeni. Tudta, hogy az élete megnyomorítójának csak akkor nagy a szája amikor vele van a szintén életet megnyomorító bandája.
- Igen, pontosan azt! - válaszolta Teddy, majd az ajtó egy hirtelen mozdulattal becsapódott Kevin háta mögött, amitől a fiú össze ugrott.
- Oké. - Mondta Kevin eléggé megszeppenve. - maradok.
- Óriási! - csapta össze a tenyerét Teddy. - Tehát mint kérdeztem már az előbb. Mit értesz az alatt, hogy TE törted össze a pudingomat?
- Szóval, ez hosszú történet. - nyújtotta a száját Kevin.
- Nem baj. Időnk mint a tenger. - nézett rá Teddy ellentmondást nem tűrő hangon.
- Dehogy van. Mindjárt takarodó.
- Épp most vágtam (?) be az ajtót szerinted mit hisznek mit csinálok?
- Na jó. Tehát egyszer a szüleim beszélgettek valami Malfoy nevű úrral. Üzleteltek vele. Egy mondat. Csak egy mondat hangzott el amit nem értettem. ,,Nem kockáztathatunk, múltkor is ellopták a bölcsek kövét a 713-as széfből, a Gringotts nem biztonságos, főleg Tudjukki bukása óta." - Kevin ezt olyan hangnemmel mesélte, hogy Teddynek egyből eltűnt a fáradttság a szeméről. Majd Kevin folytatta. - Ezek után vissza kellett futnom az ágyamba, a szüleim és Malfoy kijöttek a szobából. Azt hitték alszom. Nem sikerült elég gyorsan visszafutnom a szobámba, hisz mindössze 6 éves voltam. Majd a szüleim úgymond beavattak, ha nevezhetjük így. Elvittek egy ilyen fogadó szerű helyre, ahol a székek maguktól felpattantak az asztalokra és nem biztos, hogy jól emlékszem, de az egyik fickó úgy keverte a kávéját, hogy nem is fogta a kanalat. Elmentünk a hátsó kijárathoz. Anya megfogta az esernyőjét és megkopogtatott néhány téglát, amik aztán szétnyiltak és hirtelen egy utcán találtam magunkat. Amikor felnéztem egy óriási feliratot láttam a távolban. ,,Gringotts".
- És szerinted ennek köze lehet ahoz a Mafey-hez és az eltört pudinhoz? - nézett rá Teddy értetlenül.
- Én csak azt mondom, hogy ahogy szétnyilt a téglafal, az nem olyan volt mint ha valami gép csinálta volna.
- Varázslatra gondolsz? - nézett Teddy még mindig értetlenül.
- Ja. - Mondta nyersen és egyszerűen Kevin. - de még van valami. Amikor hazértünk erről a fura helyről apa egy mozgó képes újságot nézegetett.
- Hát ez fura volt. - nézett maga elé Teddy megsemmisülve. - biztos nem torzította el a képzeleted ez azt egészet?
- Figyelj. Bízz bennem. - nézett erősen Kevin Teddy szemébe.
- Meglep ha azt mondom nem bízom?
- Igen egy kicsit.
- Tök mindegy. Aludjunk rá egyet mielőtt bármit is csinálni akarunk.
- Jó akkor megyek. Ja és még mindig ugyanúgy utállak, csak azért beszéltem mert megfenyegettél.
- Igen az érzés kölcsönös. - villantott egy undorodó mosolyt  Teddy és ezzel a lendülettel Kevin kisétált, Teddy pedig álomba merült.

------------------------álom--------------------------

- Nem! Nem lehet! Tudod mi lett belőle múltkor is! Nem engedhetünk el még egyet. Kettőt pedig végképp! - mondta egy elmosódott női hang. Teddy megpróbálta kivenni az arcát, de sikertelen volt próbálkozása. Mindezek után felébredt.

---------------------valóság-------------------------

Teddy még töprengett egy kicsit az ágyában. Nem értette az álmot. A nő egy beesett arcú, magas, barna hajú nő volt. Nagyon magyarázott valakinek, de azt a valakit nem látta. Úgy döntött hát felöltözködik. Ki nyitotta a kis fiókos szekrényt és kiválasztott (nem mintha olyan nagy lenne a választék egy árvaházban) egy zöld lenge nadrágot és mellé egy világoskék pólót. Kovájogva indult el az étkező felé. Érdekes módon reggel hétkor kicsit inaktívabbak a gyerekek. Leült a tegnapi asztalához és falni kezdte a tükörtojását. Elvégeztével visszaballagott a szobájába és leült az ágyára. Mi lehetett ez a beszélgetés? Kit nem engedhet el a nő személy? Efféle kérdések kavarogtag Teddy pici agyacskájában. Szombat volt, tehát nem volt mit tanulni. Ekkor Teddy, Teddyhez méltóan leült az ágya sarkába. Elővett egy könyvet és el kezdett olvasni. Nem volt hosszú könyv. 400 oldal. Teddy 4 óra alatt végzett vele. 11 óra volt. Nem tudott mit csinálni ebéd időig. Nem tudott elmenni a könyvtárba. Az szombaton ebédig zárva van. Helyette ki kellett találnia valamit. Ritka nap volt ez a mai. Hiszen Teddy kivonszolta magát az udvarra. Felmászott egy neki szimpatikus fára és ott ücsörgött. Egészen a legtetejére mászott. Biztos volt benne, hogy senki nem veszi észre a sűrű lombkoronában. És teljes mértékben igaza volt. Jól elfedte magát és meglátott egy éretlen diót, világoszöld héjba csomagolva. Leszakította. Mivel eddig nemigazából járt ki, nem sokszor látott éretlen diót. Felmerülhet a kérdés, hogy ha Teddy eddig nem volt kint, hogy mászott fel a fára? Okos gyerek volt. Oda rakta a lábait, ahova biztos volt benne, hogy nem szakadnak le alatta az ágak. Elejtette a diót majd nem sokkal később egy kisebb kilátást hallott.
- Áhhh. Ez egy dió? - Teddy lejebb mászott és a rosszakaróját látta.
- Ja, csak te vagy. Már megijedtem, hogy valaki olyat találtam el aki ártatlan. - Mondta unott hangon a kis kékhajú barátunk és visszamászott a fa tetejére.
- Egyszer megbánod, hogy így beszélsz velem! - kiáltott rá Kevin
- Jaja, biztos vagyok benne. - Mondta Teddy már kicsit halkabban. Ezek után Teddy már csak ült a fán és csak gondolkozott. Nem bírta kiverni azt az álmot a fejéből. Egy harang ébresztette fel elmélkedéséből. Ebéd lesz. Tudta, hogy nem tud olyan gyorsan leérni a fáról, hogy egy jó asztalt fogjon ki. Beletörődött és szépen, lassan, komótosan kezdett el mászni. 7 perc múlva az ebédlőben volt. A lehető legszörnyűbb asztalt találta meg. Illetve állapotilag. Helyileg tökéletes. Egy szekrény félig eltakarja, így ha Teddy úgy ül, hogy a szekrény hátsó oldalán legyen, a nevelők nem fogják látni. Megkapták a tál tökfőzeléket.
- Ez komoly? Már megint? Ebből a szarból sosem fogynak ki? - üvöltött fel Kevin.
- Na ebből balhé lesz. - motyogta a lehető leghalkabban az orra alá Teddy. De így sem tudott elég halk lenni.
- Mit dumálsz Lupin? - hangoztatta Kevin.
- Én? Semmit, semmit. - válaszolt gyorsan a kékhajú.
- ELÉG LEGYEN! - rikácsolt a dadus. - büntetést kaptok! Mind a ketten! - majd kisietett az ebédlőből. Teddynek elkezdtek már megint gondolatok kavarogni elméjében. Ő miért? Hisz semmit sem csinált. Minden szarságért Kevin a felelős. Állj. Nem. Le kell nyugodnom mielőtt még nagyobb bajt okozok. Oké. Semmi baj. Kezd lemenni a nap. Megy le a nap. Ezek ugyanis megnyugtatták Teddyt. Végül semmi baj nem történt a büntető munkán kívül. Ebéd után még kellett jelennie az igazgatói irodában. Kevinnel.
-Rendben uraim. Mivel ma kiváltságos kedvembe vagyok, önök válaszhatnak a feladatok közül. Első: Az ablakok részletes lepucolása. Második: Az ajtók csavarjainak megolajozása. Harmadik: Folyosói polcok letörölgetése. És negyedik: Az ebédlői asztalok rendbetétele.
- Első. - vágta rá kevin.
- Negyedik. - Vágta rá Teddy.
- Remek. Akkor O'fryam úrfi. Itt egy rongy és egy aplak pucoló spré. - Nyújtott át egy Világoszöld rongyot és egy kék löttyöt Kevinnek. - és Mr. Lupin. Kap egy gumikesztyűt és egy szivacsot. - Ezt pedig átnyújtotta Teddynek. És, hogy miért választotta Teddy az asztal pucolást? Hát rendbe rakhatja a kedvenc asztalát. Úgy gondolta, húsz éve senki nem jelentkezett erre a feladatra. Kifejezetten boldog volt. Hisz kapott gumikesztyűt. Nem kell puszta kézzel hozzányúlnia a rágókhoz. A szivaccsal patyolat tisztára törli az asztalát. Egyetlen apró dologról feltkezett meg. Több mint 250 asztal van. Hoppá, ez nem jutott eszébe. De sebaj. Az ő asztala csodás lett. 4 óráig dolgozott és ebből 20 percet csak az ő asztalára hagyott. És honnan tudta, hogy az az ő  asztala? Egyik gyerek sem megy olyan távolra, mint az az asztal.