A könyvtáros lány//PJM//

9.rész

Reggel hatalmas dörömbölésre keltem, akárki is az halálra van ítélve, reggel 7 van és ma szabadnapos vagyok általában ilyenkor délig alszok, az a valaki befejezte a dörömbölést viszont ezután rátelepedett a csengőre. Gyorsan belebújtam a mamuszomba, majd lesiettem a bejárati ajtóhoz, mérges arccal nyitottam ajtót, viszont majdnem dobtam egy hátast amikor megláttam azt a személyt akivel a világ összes pénzéért se találkoznék. Rengeteget változott, izmosabb lett, talán picit magasabb is, a fekete haja csak úgy csillogott, a tetkói-ból több lett. Kifogástalanul nézett ki, viszont ezt a világért sem adnám a tudtára, elég sokáig bámulhattam ugyan is előbújt a tipikus féloldalas mosolya, gyorsan megráztam a fejemet, majd kicsit komolyabbra vettem az arcvonásaimat.
-Mit keresel itt Yoongi?-a hangom rekedtes volt, úgy éreztem most azonnal innom kell valamit vagy különben elájulok, hirtelen levert a víz és csak abban reménykedtem, hogy ez a beszélgetés max 5 percig fog tartani
-Olyan rég láttalak, és a napokban vissza költöztem gondoltam meglátogatlak-mosolygott, az a fránya mosoly amivel régen fullra levett a lábamról, de most csak undort érzek
-Yoongi nem voltam elég világos legutóbb- mosolyognom kellet amikor visszaemlékeztem arra a napra. Esős nap volt, életem egyik legjobb és legrosszabb napja volt. Gyerekek voltunk, és azt hittük miénk a világ, aztán jött a baj és a rózsaszín köd eltűnt.
-De, még azóta is fáj az arcom, elég nagy pofont kaptam-nevetett, majd a szemembe nézett, nem tudom miért, de kiváncsi voltam mi történt vele az elmúlt évekbe
-Bejössz?-kérdeztem, majd kicsit arrébb álltam, hogy betudjon jönni, a cipőjét levette majd a konyhába indult, körbe nézett, láttam egy kisebb fintort az arcán
-Te kajak itt laksz? Azt hittem, hogy jobb sorsod lesz ha már azt hajtogattad folyamatosan-fájt, fájtak a szavai, mert igaz, emlékszem mindig azt mondtam, hogy egyedül is boldogulok és jobb lesz az életem, sehogy se sikerült ezt elérnem
-Ha annyira nem tetszik mehetsz is-mondtam majd felraktam főni a kávét, Yoongi ijedten felkapta a fejét, majd ide sietett elém
-É-én ne-nem úgy gondoltam-dadogott, majd átölelt, mi a franc van veled Min Yoongi?
-Mi van veled? A régi Yoongi már rég beszólt volna, nem hogy még zavarba is jöjjön-Yoongi kicsit kuncogott, majd hátrébb lépett és felvette velem a szemkontaktust
-Tudom, viszont változtam, sokat, úgy ahogy te is-Yoongi mondani valóját a csengő hangja zavarta meg, kérdőn pillantott rám én csak megráztam a fejemet mondván semmilyen vendéget nem várok. Kinyitva az ajtót Jimint láttam meg az ajtóban, anyám mi lesz ha meglátja Yoongit
-Ji-Jimin te itt? Ilyen korán-Nevettem fel kínomba

Jimin pov.:
Gondoltam meglepem Seo-t és elviszem valahova reggelizni, viszont Seo nem volt boldog amikor meglátott sőt szinte leverte a víz-Seo ki az?-hallottam meg Seo mögül egy mély férfi hangot, majd meg is jelent a hang tulajdonosa, nem volt sokkal magasabb nálam, izmos volt és a két keze tele volt tetkóval, tipikus rossz fiú. Viszont rosszul esett, hogy így látom őket, együtt
-Látom zavarok-ennyit mondtam majd mentem is vissza a kocsimhoz, a szívem majd megszakadt amikor Seot azzal a férfivel láttam, fájt.
Hallottam, hogy Seo még utánam kiabált, de nem érdekelt, csalódtam benne, neki semmit se jelentett azok a pillanatok, hogy én meg kora egy bolond vagyok.

Seo pov.:
Elcsesztem mindent, ennyi volt, Jimin egy életre megutált és ennyit arról, hogy valaha is lesz egy normális kapcsolatom. A sírás szélén álltam amikor Yoongi hátulról átölelt, elcsesztem, ahogy Yoongi megjelent mindent tönkre is tett.
-Yoongi menj el, MOST-a szemem már tiszta könnyes volt, és a torkom is teljesen kiszáradt
-Picur-a régi becenév hallatán összeszorult a gyomrom, és alig kaptam levegőt
-Yoongi menj el-meg se vártam amit mond felszaladtam a szobámba és bezárkóztam.

Jimin pov.:
Nem tudtam hova menjek, szóval csak körbe-körbe mentem az utcákon amikor megláttam azt a férfit aki Seo-nál volt. Leállítottam az autót majd oda siettem hozzá
-Honnan ismered Seo-t?-nem kerteltem egyből a közepébe vágtam, tudnom kell ki ez
-Oh picur nem is mesélt rólam-nevetett, picur? mi a jó isten történt köztük
-Nem mesélt rólad
-Én és Seo régen egy pár voltunk-a szívem kihagyott egy ütemet, Seo és ez a gyerek?
-Voltatok, de akkor te mit kerestél ott nála?-egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy ahelyett hogy ott hagytam Seot meg kellett volna vele ezt beszélni
-Régen láttam gondoltam meglátogatom, küzdeni szeretnék érte, tudom hogy ha egy kicsit is de még szeret-Na azt már nem, ezt lekésted barátom
-Sok sikert-veregettem meg vállát majd öntelt mosolyomat nem fogtam vissza, be ültem a kocsimba, biztos hogy nem veszi el tőlem Seot. Nem hagyom