Sziasztok...
Nem fogom itt sajnáltatni magam, meg ódákat zengeni...
Egyszerűen vége...
Nagyon régóta fontolgatom ezt a döntést, viszont mindig úgy voltam vele, hogy még nem szeretnék hátat fordítani ennek a dolognak.
Az írás volt az életem. Tényleg. Egy igazi szerelem alakult ki bennem, mikor elkezdtem írni az első One Direction fanfiction-ömet először egy kis füzetben, aztán publikáltam blogger-re. Borzalmas volt, hiszen 12 évesen nem volt akkora szókincsem, illetve tényleg gyerek voltam még ehhez. De beleszerettem az írásba. Azóta eltelt 8 év. Folyamatosan írtam, újabb és újabb történeteket találtam ki. Ha látnátok hány füzetem van tele, különféle történettel... Harry Styles, Louis Tomlinson, Calvin Harris, Sebastian Vettel, Neymar, Dzsudzsák Balázs, Maluma, Antoine Griezmann... Számtalan olyan név, akiknek szerelmét át tudtam élni azzal, hogy kitaláltam történeteket velük... És mind papírra van vetve...
Hihetetlen, mennyit tanultam ez alatt a több mint nyolc év alatt. Helyesebben írni, fogalmazni, folyékonyan olvasni. Nyelvtan versenyen is részt vettem, és büszke voltam arra, hogy végre valamiben jó vagyok.
2016-ban regisztráltam ide, és azóta folyamatosan publikáltam valamit. Itt nőttem fel, tanulás helyett is itt lógtam, sebesen gépeltem, hiszen mindig annyi ötletem volt, hogy az hihetetlen. Még magam sem hittem el, hogy soha sem volt olyan, hogy ötlet hiányom legyen.
Most is ihletek sokasága sorakozik a kis kobakomban, de már nem tudom ezt csinálni. Felnőttem, ami egyet jelent azzal, hogy nem mindig tudok foglalkozni a szeretett hobbimmal, bármennyire is szeretnék. És azt vettem észre, hogy az embereket sem érdekli már annyira, pedig tényleg szerettem mindig is egy igényes munkát kiadni a kezemből. És mégsem érdekelte annyira az embereket, mint például egy Harry Styles-os, századik daddy kinkes sztori... Nem leszólva senkit, hiszen olvastam olyat is, ami tényleg jó volt ebben a tematikában...
Egy nap úgyis vissza fogok térni... Ezer százalék... És szerintem - magamat ismerve, nem is lesz olyan soká'. Akinek pedig eddig követtem a történtét, ne aggódjon, nem vesztett olvasót, hiszen maradok, csak éppen 'néző' leszek, nem 'játékos'... (Idegpálya✌🏻)
Valamint ezt a történetemet még be fogom fejezni, hiszen Ashton és Kathleen sztorija hamarosan amúgy is véget ért volna.
Nagyon köszönök nektek mindent! El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok mindenkinek!🤍🤍
És köszönöm azokat az embereket, akiket megismerhettem ennek az alkalmazásnak köszönhetően! Luv🤍🤍🤍
Nem búcsúzkodom tovább, hiszen csak egy kis időre szünetre megyek.
Addig pedig, legyetek rosszak!😅❤️
Puszilok mindenkit!🤍🤍
