Fel a tetőre - Karanténban

2. Fogalmazás

Ábel egy málhás szamárnak érezte magát, miközben az összegyűjtött szeméthalommal egyensúlyozott lefelé a lépcsőn. Akármelyik pillanatban borulhatott a gondosan felhalmozott kupac, ami a szobájában összegyűjtögetett edényekből állt. Már dél múlt, a szemei pedig leragadtak az álmosságtól. Úgy tervezte, ez az utolsó megmozdulása, mielőtt eldől az ágyán, és ki tudja hány óra múlva lesz hajlandó újra kimászni belőle. Az igazat megvallva az egész életét képes lett volna a szobájában tölteni, ha nem kellett volna elhagynia azt, ha inni vagy enni szeretett volna.

- Úristen anya! - Dani váratlanul jelent meg mögötte a lépcsőn, majd elviharzott mellette, veszélyesen fenyegetve ezzel a kupac épségét. - Ábel tényleg kihozta az edényeket! Nem volt igazatok! - szajkózta, s ebből Ábelnek rá kellett jönnie, hogy a távollétében szülei nagy valószínűséggel fogadásokat kötöttek.

- Apa, hozd a fényképezőgépet! - nevetett fel Emma a nappaliban. - A fiunk egyszer rendesen viselkedik!

Ábel a szemét forgatva lökte arrébb a testvérét. Utálta, amikor az egész család rajta poénkodott. - Útban vagy - morogta. Egyenesen a konyhába ment, hogy mindent lepakolhasson a konyhaasztalra. A fél asztalt beterítették a fentről hozott vizes üvegek, tányérok, poharak és bögrék.

- Ha észrevetted, van ott egy mosogató - jelent meg váratlanul Szilveszter. - Mellette pedig egy kuka. Nyugodtan használhatod őket.

- Apaa! - sóhajtott Ábel. Szétrobbant a feje az álmosságtól, és éppen azon gondolkozott, hogyan tudna felteleportálni a lépcsőkön. - Lehoztam őket, nem elég?

- Haladás - biccentett a férfi, majd a csaphoz indulva egy óvatlan pillanatban fia fejére húzta a kapucnit. - Menj aludni, rossz rád nézni....

- De így megint este fogok felébredni... - ásított a fiú.

- Akkor van a kertben egy kupac fa, ha érdekel - kezdett neki Szilveszter. - Át kéne hordani a ház mellé. Ha pedig már odakint jársz, akkor a komposztot is...

- Megyek aludni - legyintett Ábel egy újabb ásítással kísérve.

Szilveszter nevetve nézte, ahogy álomkóros gyermeke a lépcső irányába indul, s közben a zsebéből előhúzott telefont bámulja. Már feladta, hogy rávegye a normális életvitelre. Jó példát úgysem tudott mutatni. Miután Ábel elindult felfelé, Szilveszter a nappaliba ment. Az asztalnál Dani ült egy füzet fölé hajolva, és a kezében ceruzát szorongatva fészkelődött. Emma a kanapéról, laptoppal az ölében nézett fel belépő férjére. Egészen eddig ő segített kisebbik fiuknak a tanulással, de úgy tűnt, mára már elégnek érezte az iskolát.

- Irodalom, ez a te köröd - intett Szilveszternek a nő.

- Ez nem irodalom - fordult feléjük dühösen Dani.

- Akkor mi? - kérdezte Szilveszter, miközben elindult, hogy ránézhessen a füzetre, hátha abból megtudja a választ.

- Fogalmazás - vágta rá a kisfiú. - Ez fogalmazás házi.

- Ez nonszensz, ilyen óra nem létezik - rázta a fejét Szilveszter. - A fogalmazás a magyar óra része...

- De már ezerszer mondtam, hogy van - elégedetlenkedett Dani. - Van nyelvtan, irodalom és fogalmazás

Szilveszter segélykérőn pillantott feleségére, kitől egy vállrándítást kapott.

- Van ilyen órája - mondta Emma, miközben láthatóan elmerült valamiben a laptopon. - Jajj Szil, ne szórakozz, most dolgozol a második köteteden, csak megoldod egy másodikos irodalom háziját!