Dazai kint ült egy magas torony tetején. Nem volt hideg sőt inkább meleg volt, még ott fent is. Még is vacogott. Nem a félelemtől vagy attól, hogy fázna. Ő maga sem tudta az okát. Egyszerűen nem bírta megállni az öngyilkos hajlamú barátunk, hogy ne ugorjon le a torony tetejéről csak, hogy ez az érzés elmúljon. Jobban fájt neki ez mint bármi más amit el lehet képzelni. Belülről sújtotta a fájdalom. Felemésztette a gondolatait és legyengítette a testét. Lábai feladták a harcot. Mire észbekapott Dazai már zuhant is lefele. Ő csak nevetni tudott. Végre sikerülhetett amire eddig várt. Ám az égből meglátott egy embert repülni. Hidegen hagyta a dolog addig ameddigre már a kezeiben feküdtek. Elkapta megint az a fájó érzés és remegni kezdett. Lecsukta a szemeit és azt kivánta, hogy bárcsak ne mentette volna meg az az ember.
VOUS LISEZ
Ha Megállíthatnám Az Időt
FanfictionDazai Osamu egy öngyilkos hajlamú fiú. Sosem volt motivált. Sosem szerette a társaságot. Egy nap a Dokkmaffiához fordult ahol le is tanyázott egy időre. Bár ez nem volt elég neki a boldogsághoz. Egy este végleg véget akart ennek vetni, még egyszer c...