Csak bámultuk egymást vörösen. Senki sem mozdult csak azt vártuk, hogy valamelyikőnk elkezdjen mozogni.
~Chuuya Szemszöge~
-Én ezt a feszültséget nem bírom! Fordulj meg! És ne less...! - megfordult majd én levetkőztem és beszáltam a kádba - Én most lehajtom a fejemet és te is gyere be...majd szólj ha kész vagy! - Dazai is vetkőzött. Vagy is csak úgy gondolom mivel hallottam a ruháit a földön landolni majd egy kis csobbanást előlem.
-Felnézhetsz vöröske! - nevette el magát. Néha...inkább hadjuk...
Csak bámultuk egymást miközben a lábunkat a testünkhoz szorítottuk. Végülis 15 évesek vagyunk nem? Ki akarná magát mutogatni egy másik fiúnak már ebben a kórban.
-Sokkal szebb vagy kalap nélkül vöröske. Bár...én mindenhogy bírlak. - ezt meg hogy értette?! Biztos csak barátként! Vagy is remélem...asszem...
-Kösz. Asszem... - vörösödtem el. Nem bírom kontrollálni ezt az érzést. Már egy ideje...vagy is...már amióta 4 éves koromban vele voltam csak még többet szerettem volna vele lenni. Nem tehetek róla...valahogy, kedvelem őt....nagyon! De én nem lehetek meleg...! Mivel ő nem szeret és ezt tiszteletben is tartom...asszem...
-Mi a baj Chibi? - kérdezte Dazai a fejemet nézve. De várjunk csak. HOGY HÍVOTT ENGEM??!
-Nem vagyok Chibi....fasz fej! - a fejemet a térdemre helyeztem majd próbaltam nem fel nézni.
-Utazni akarsz vagy mi?
-Micsoda? Ezt meg hooooo-
-Nesze neked egy kis vízalatti felvedezés. - nevetett egy erőset míg a fejem a víz alatt volt. Egy kis idő múlva felengedett. Alig kaptam már levegőt azt hittem megfulladok...
-Te hülye vagy? - fuldokoltam.
-Hé Chuuya, jól vagy?
-Szerinted? - köhögtem még mindig össze vissza megállás nélkül.
-Ne beszélj akkor. - oda hajolt hozzám és megütögette a hátam. A piros kéznyoma egyszerre kívülről és belülről is égetett. A köhögésem elált de úgy éreztem, hogy a szívem már nem abban a tempóban dobogott. 10x-ére gyorsult és a levegőt is kapkodnom kellett.
-Lázas vagy? - kérdi Dazai meresztett szemekkel.
-M-miért lennék? - szerintem ebben a pillanatban úgy nézhettem ki mint Marinette Adriennel szemben.
-Csak olyan piros és sápadt vagy mint valami fal és egy paradicsom.
-Miét lennék? - tettem fel ugyan azt a kérdést.
-Hát... - hajolt közelebb és rátette a kezét a homlokomra - Hmm...pedig nem vagy lázas.
-Még szép hiszen most gyógyultan meg! - tettem keresztbe a kezeimet. Már semeikünk sem volt szégyenlős. Csak egymás arcát bámultuk - Öm én megfordulok h-hogy letudjak remdesen fürdeni. - megfordultam és elkeztem lehűteni a testem de valami hozzá ért a fejemhez.
-Így ni.
-D-dazai mit csinálsz??? - kérdeztem mostmár full vörös arccal.
-Megmosom a hajadat. Szerinted?
~Dazai szemszöge~
-Mindegy...inkább fürödj meg te is rendesen mert kihül a víz...
-Majd ha megmostam a hajad. - feleltem neki mosolyogva.
Nem válaszolt. De nem is volt fontos.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Ha Megállíthatnám Az Időt
FanficDazai Osamu egy öngyilkos hajlamú fiú. Sosem volt motivált. Sosem szerette a társaságot. Egy nap a Dokkmaffiához fordult ahol le is tanyázott egy időre. Bár ez nem volt elég neki a boldogsághoz. Egy este végleg véget akart ennek vetni, még egyszer c...