Napfény a tónál

Part 3

Reggel mikor felkeltem anya épp reggelit csinált.

-Jó reggelt! -köszöntött

-Jó reggelt! -mosolyogtam, na ez az, ami reggelente nagy ritkaság nálam

A szokásos reggeli rutinom után beléptem a konyhába, ahol anya épp a reggelit tálalta. Csendben ettünk csak egy ,,jó étvágyat" és egy ,,köszönöm, viszont" hangzott el. Ezután anya készülődni kezdett és indulhattunk is vásárolni. Útközben a jegyzetemet böngésztem és ellenőriztem, hogy minden szükséges dolgot össze írtam-e, majd megcsörrent anya telefonja.

-Légyszi' nézd meg ki hív -mondta anya az utat figyelve

-Az iskola az. -szedtem elő anya telefonját

-Akkor gyorsan lehúzódok.

Anya felvette a telefont, meglepő arckifejezését nem tudtam hova tenni. ,,Talán elmarad a tábor" -gondoltam kezdtem csalódott lenni mikor is anya lerakta a telefont és rám nézett.

-Túracipő helyett strandpapucsot veszünk. -mondta és haladtunk tovább az úton

-A Mátra miután megtudta, hogy a mi csoportunk oda készül fogta magát és elköltözött? -próbáltam viccelni, de nem értettem anya mire célozhatott ezzel

-Haha, nem pont emiatt hívtak. Pontosabban azt mondták, hogy két diákot szeretnének áthelyezni a balatoni táborba mivel egy gyerek eltörte a lábát és alapból volt egy hely ezért 2 helyet szeretnének betölteni ott és így a mátrai táboroztató tanár vihetné a két gyerekét magával. -tájékoztatott, végig az utat figyelve

-JUUUUJJJ DEE JÓÓÓ!! -visítottam, hirtelen azt sem tudtam, hogy fejezzem ki az örömöm, majd eszembe jutott, hogy ehhez egy lábtörés is szükséges volt és mégis csak egy ápolónő ül mellettem. -Akarom mondani jaj szegény idén kimarad a táborozása és a lába is törött, remélem hamar helyre jön.

-És megtudhatnám miért örülsz ennyire? Én eddig azt hittem, hogy a Mátrába akarsz menni. -lepődött meg

-Ez így is volt és a Mátra tényleg szép de Lórit és Danit át tették a Balatonra. Na meg Dominik is ott lesz. -forgattam a szemem.

-Így már minden világos. -mondta egy sanda mosollyal az arcán

-Mi volt ez a mosoly?

-Semmi, semmi

Nem firtattam tovább a dolgot mert, ha anya így válaszol akár hányszor kérdezem úgysem válaszol rendesen. A bevásárlóközpontban először is egy drogériában kezdtünk, utána egy cipő üzletbe folytattuk, ahol vettünk szandált és egy divat papucsot, ha esetleg cipőre lenne szükségem erre a célra megfelel az otthoni cipős szekrényben csücsülő vans-em. Jöhetett a ruhás bolt. Pár pólóra és rövidnadrágra volt szükségem. A bolt másik felében megpillantottam egy pólót, ami nagyon megtetszett. Odafele menet rájöttem, hogy valószínűleg férfi mivel a férfi részleg kellős közepén sétálgattam így hát egy hirtelen mozdulattal vissza is fordultam csak nem épp az történt, amire számítottam mert igazából nem számítottam semmire. A buksim egy magas és a keménységből ítélve egy izmos és kidolgozott srác mellkasába ütközött. Na ez volt az a pillanat amikor a meglepettségtől lepergett előttem az életem, nem is mertem ránézni, de erőt vettem magamon mert az azért nagy bunkóság lett volna.

-Bocsi, ne haragudj

-Semmi baj. Bár nem így szokás levenni a fiúkat a lábukról.-mosolyodott el. Te jó ég! Annyira helyes volt a mosolya

Ez lett volna az én vásárlós sztorim. Meglepő lett volna ha nem bakizok.

 A pénztárnál kifizettük a cuccokat majd még egyszer visszanéztem a bolt részlegeire és pont össze néztem a sráccal, kedvesen intett, amit nem tudtam hova tenni, de vissza integettem és anyával már ki is léptünk az üzletből.

-Hahó! -hallottam valahol a hátam mögül nem hittem, hogy nekem szóltak volna, de ilyenkor az ember ösztönösen is felkapja a fejét. Mégis csak nekem szóltak a srác volt az a hajpántommal a kezében. ,,Akkor emiatt integetett'' -csaptam a homlokra képzeletben. Visszafordultam és a srác felé közelítettem, anya egyből levette a helyzetet így csak annyit mondott, hogy megvár a kávézónál.

-Itt a hajpántod, elejtetted a pénztárnál. -mondta lovagiasan

-Köszönöm. -próbáltam mosollyal leplezni a zavaromat 

-Az ütközésed felfogása és a hajpántod átadása miatt kaphatok egy nevet is?

-Igen, ez nagyon lovagias tett volt. -nevettem el magam -Janka vagyok, és ha már ilyen üzleti alapon beszélgetünk, mint valamit valamiért a napod feldobása miatt én is kaphatok egy nevet?

-Dávid vagyok. -mosolyodott el megint

-Na akkor ezt megbeszéltük. -vettem indulósra a figurát

-Talizhatnánk esetleg jövőhéten, ha gondolod.

-Az tök jó lenne csak én épp táborban leszek. -a srác tényleg helyes volt csak nem értettem mit látott pont bennem

-Esetleg az azutáni héten? -érdeklődött

-Én benne vagyok, ha addig nem ütközik neked egy másik lány, aki még ezután a hajpántját is elhagyja.

-Erre elég csekély az esély. Akkor 2 hét múlva ugyanitt?

-De sohasem nulla

-Nem csak szép hanem okos is. -mondta miközben kezdett eltűnni a tömegeben

Fura volt az egész, de miért is ne alapon belementem. Anya a kávézónál várt ő egy kávét ivott én pedig egy latte-t. Ezután haza indultunk, otthon tartottam anyának egy mini divatbemutatót az újonnan vásárolt dolgokkal. Felhívtam Lulut, akivel együtt örültünk a meglepő váltásnak és videochat-ben megmutattam a táborra vásárolt cuccokat. Na meg meséltem neki Dávidról.