Ecsetet a kezemben tartva, táncoltatom
nyugvó nap alatt a vásznon,
mert nézz körül! E pillanatot meg kell ragadjam,
hogy őrizhessem egy örökkévalóságnak,
s talán majd egy másiknak is.
Mert bárki aki visszapillant erre félve,
érzelmei kísérteni fogják,
mikor a nyugvó nap e képbe zártan
emlékeztet az elmúlásra, az idegen újra,
a jövőre, s a múltra.
Ujjperceim most a húrokat simogatják,
melyek hálásan dallamokat szórnak,
majd a hold fénye alatt távoznak szerteszét,
hogy ki olyan, mint én is értse,
ki éberen hallgatja e lágy hangokat.
Rabul ejtem a holdat, s fényét dallamokba zárom,
akárcsak kalitkába a madarat,
melyet gondozok napról napra,
s engedem, hogy repüljön az ég alatt,
melyet csak a húrok dalolhatnak.
S végül, mielőtt tintám kifogyna, utolsó soraim,
el ne vesszek köztük, mert mit érnek,
ugyancsak egy pillanat,
de ezt a pillanatot meg kell ragadjam,
tudom, meg kell, mire felkel a nap.
20.06.12.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hervadó virágok
PoesiaVirágok, melyek az öntözés ellenére is folyamatosan hervadnak. ~ ez akár találó hasonlat lehetne a lelkem jellemzésére is. Verseim gyűjteménye szakaszokra bontva, bármely hangulathoz. т в ν ~
