Az elme fogságában

26 5 0
                                    

Égnek gondolataim hamuvá,
egymás keze által,
mert ez a kabinláz;
beleőrülnek a másik
folytonos, harsány hangjába,
s ölik egymást.

Harcot vívnak, s háborút
kiált! Csattognak,
az elmém csatatér,
ki majdan győz,
e nyomasztó féreg,
egyszer úgyis hazatér.

S dalolja e dermedt gondolat,
vígan a hantokon,
keserű dalát,
ahogy teremtett ide
reményvesztett,
káosz-letargiát.

Ajkaim e hosszú, s lassú
évek alatt, néma
szavakat se mond,
mert átkom veszett,
s rejt öltéseket
remegő, félő számon.

Így bezártan elmémben,
mely kegyetlen,
kezemen bilincs,
majd vonszolnak újra,
meg újra egy fekete lyukba,
s kiutam sincs.

20.06.19.

Hervadó virágokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora