Just in pain

*11*

*Mason szemszögéből*

Jelenleg itt ülünk öten a nappaliban és mindenki csak hallgat.Eléggé kínos helyzet az már biztos.A két ismeretlen fiú gondolom Harry és Oliver.Oliver oda hajolt Eli-hez és oda súgta neki kérdését.Itt mindenki azt hiszi hogy nem hallom vagy esetleg hülyének néznek?
-Hallod Eli,ez az a gyerek aki miatt Josh-nak mindig rohamai vannak igaz?Az akit Josh meg erőszakolt.-nemes egyszerűségével kérdezte tőle az ezekhez hasonló kérdéseket.
-Igen Oliver ez az a gyerek.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Na jó valaki el magyarázná nekem hogy miért vagyok én a rossz fiú ebben a történetben?Mármint nem én erőszakoltak meg Josh-t hanem ő engem!Nekem kellene most ki akadnom.-komolyan nem vágom.
-A helyzet az Mason hogy miután ez történt Josh még az nap este el jött hozzám és el szöktünk mind a ketten.Egy ideig az utcán éltünk.Ez sajnos nem volt a legjobb döntés.Akkor voltunk 19-ek.Egyik este el mentem valami kaját turkálni valamelyik szemetesből.Általában nem folyamodtunk ilyen dolgokhoz.Általában énekeltünk az utcán és abból lett pénzünk.Josh-t ott hagytam az egyik parkban hogy pihenjen egy kicsit.Sajnos arra nem számítottam hogy hajnali 3-kor jönnek majd a részegek és.........meg erőszakolják Josh-t.-sokkolt minden egyes szó amit Eli mondott.Így nem is csodálkozom hogy ez lett belőle.
-Miutan vissza értem a parkba ájultan találtam rá és zúzódások borították be és szét szakadt a.....na jó azt inkább nem részletezem.A lényed az hogy több napon keresztül csak feküdt és meg sem mozdult fel állni meg nem is tudott.Miattad még orvoshoz vinni sem tudtuk mert azonnal le tartóztatták volna.Napok múlva Josh teljesen fel épült.Ezek után kezdődtek a rohamok.Olyankor komolyan féltem tőle.Képes volt embereket el rabolni és meg kínozni azokat.Tudom egy kicsit hihetetlennek tűnik de ez történt.Mindig is azt mondogatta hogy mennyire sajnálja meg hogy nem akarta.Azán egy naptól fogva minden nap este el ment valahova míg egyszer elegem lett és követtem.Akkor jöttem rá hogy Josh mennyire szeret téged.-micsoda?Josh szeret engem?
-Ezt mégis honnan veszed?Mindig is azt hittem hogy neki csak a testem kell nem a szívem.
-Ez így van de aztán rá jött hogy többet akar mint a tested.Mindenedet akarja.Téged akar,az egész lényedet!
-És végülis hova megy esténként?
-Hozzád.Mindig követ téged és vigyáz rád.Nem is gondolnád hogy hány ezer alkalommal mentette már meg az életedet vagy éppen egy részegtől.Kicsit meg lepődtem hogy ilyen bátor lett.Mert hát az az eset után még az emberi érintéstől is undorodott.Minden embert a pokolba kívánta kivéve téged.Josh mindig melletted volt és melletted is lesz csak lehet hogy úgy hogy te nem tudsz róla.-szóval ez a helyzet.Én egész eddig azt hittem hogy Josh után ezért én is meg próbáltam utálni őt.Bármennyire is próbálkoztam nem sikerült.Könnyeim kezdtek el folyni szememből és én csak ökölbe szorítottam kezeim és le hajtottam fejem.
-Sajnálom Josh.Nagyon sajnálom hogy ezen kellet keresztül menned egyedül.Sajnálom.-keservesen kezdtem még jobban sírni.Egy recsegő hang zavart meg a sírásban.Mindenki a hang felé fordította a fejét amik a lépcső felöl jöttek.Josh vánszorgott lefelé a lépcsőn.Eli mint a villám úgy termett mellé.
-Josh mit csinálsz nem szabadna még járnod menj vissza!-karolta át Eli Josh vállát.Viszon Josh nem szólt semmit csak durván el lökte magától Eli-t.Josh csak tovább bicegett felém míg én csak sírtam tovább.Mikor oda ért elém le gugolt és véres kis kezeit a combomra tette.
-M-mason ugye jól vagy?Ne s-sírj kérlek.Azt jobban sz-szetem amikor mosolyogsz.-Josh rám vigyorgott.Na ez volt számomra az a pont amikor meg tört a jég.Nem szóltam semmit csak bőgni kezdtem mint egy gyerek és szorosan magamhoz öleltem.Éreztem a többiek tekintetét rajtam de ez most nagyon nem érdekelt.Josh lassan eltolt magátol.
-Mason kérlek ne csináld ezt.Nem kell kényszeríteni magad arra hogy hozzám érj.Tudom hogy undorodsz tőlem.-semmit mondó szemekkel nézett rám.
-Nagyon hülye vagy Josh.Szerinted ha undorodnék tőled akkor meg öleltelek volna?
-Hát mit tudom én-ez hülye geci.
-Na jó Josh csak hogy tisztázzuk nem haragszom rád de ez nem azt jelenti hogy most olyan nagyon jóban vagy-be sem tudtam fejezni rögtön a nyakamba ugrott.
-Úr isten komolyan?!Annyira boldog vagyok Mason!!!-csak úgy ugrált a nyakamba a sérülései ellenére.Akkor biztos nagyon boldog lehet.Örülök neki hogy boldogságot tudtam okozni neki.Továbbra is csak ugrált körülöttem mondta egy kis gyerek.Aranyos.Egyszer csak oda ugrott hozzám és a két keze közé fogta az arcom és a szemembe nézett.
-Annyira de annyira nagyon boldog vagyok most!-csak ennyit mondott és egy cuppanós csókot nyomott az ajkaimra.Mit ne mondja kurvára meg lepődtem.Ezek után el engedte az arcomat és tovább ugrált.Ah geci tuti hogy most úgy nézek ki mint valami paradicsom.
-Josh ne ugrálj már tovább menj és feküdj le mert fel szaladnak a sebeid!Azonnal takarodjál le feküdni te nyomorék!-ordibált oda Eli Josh-nak.
-Igenis “anyu„!-Josh ki jelentése után már kezdett is futni Eli meg utána.
-Mint mondtál te kis nyomorék?!-rohantak fel a lépcsőn.Jó érzés ilyennek látni őket.Olyanok ők itt mint egy nagy család. Kicsit irígy is vagyok rájuk.Na meg ott van az is hogy rendőr vagyok.Majd tartom a számat oszt ennyi.
-Srácok nekem most haza kellene mennem.-néztem rá Mike-ra és a többiekre.
-Rendben de akkor ne felejtsd hogy mit igértél nekem.-nézett rám komolyan miközben kifelé indultunk meg.
-Persze emlékszem.-már az ajtóban búcsúztunk egy öleléssel.
-Akkor szisztok remélem még találkozunk!Csak ne a rendőrségen.-nevettem egy halakat majd be szálltam a autóba és el indultam haza.
Elég izgalommal teli napom volt.

*20 perc múlva*

Haza értem és vettem elő lakás kulcsomat hogy ki nyissam az ajtót.Az ajtó viszont már nyitva volt.Bassza meg meg verem.Megint nem zárta be maga után az ajtót.
-Logan bazd meg megint nem zártad be a kurva ajtót!-ordibáltam befele miközben vettem le a cipőmet.
-Áh komolyaan?Dik milyen hülye vagyok!Bocsika nem figyeltem.-Logan ott feküdt a kanapén és chips-et zabált.
-Logan te szemét ha megint oda morzsázol a kanapéra neked véged van.-le tettem a cuccaimat az asztalra és oda mentem a pulthoz és el kezdtem csinálni magamnak egy kávét.
-Bocsi Mason mivel tehetem jóvá eme hatalmas nagy bűnöm?-át ölelt háttúlról és állát a vállamra támasztotta.Elég aranyos amikor ezt csinálja.
-Nem kell tenned semmit csak igyál velem egy kávét-mosolyodtam el kezdtem el neki is csinálni egy kávét.
-Ahogy kívánod édesem.-erősebban kezdett el ölelni engem.Olyan erősen ölel magához mintha bermelyik pillanatban el tűnhetnék.
-Nem vagyok az édeskés!-durcásan folytattam tovább dolgom.
-Ó dehogynem.-meg puszilta a nyakam és engem egyáltalán nem zavart viszont hirtelen eszembe jutott Josh.Hogy na meg csókolta és hogy mennyire aranyos volt amikor boldog ugrándozott körülöttem.Egy kicsit el toltam magamtól Logan-t és a szemébe néztem.
-Komolyan Logan.Mit érzel irántam?Ha semmit akkor kérlek hagyd abba az ilyen dolgokat mert zavarba hozol vele.-Logan a kezét a derekára tette és a szemembe nézett.
-Szeretlek téged Mason.-na és most mit mondjak?Én is szeretem őt de Josh-t is szeretem.Mármint annak ellenére amit tett ő akkor is Josh.Az a Josh ikt mindennél jobban szeretek.Viszont ugyan ezt érzem amikor Logan-nel vagyok.Ő volt az aki az nap este meg talált engem a sikátorban és azóta együtt vagyunk rá egy évre el költöztem otthonról Logan-t pedig ki dobták otthonról így azóta velem lakik.
-Figyelj Logan.Én is szeretlek.Viszon van egy kis gond.-nem tudom hogy hogyan fogja fogadni.
-Nyugi nekem mindent el mondhatsz.-hát azt értem de ez nem olyan dolog vágod?
-Én két személyt szeretek egyszerre.-nem is mertem bele nézni a szemébe.
-Figyelj Mason.Ezzel nincsen semmi gond  viszont muszály leszel választani.-oh egész jó fogadta heh.
-Olyat mondj amit nem tudok.-néztem rá kissé szomorúan.
-Na ne legyél szomorú menjünk el holnap moziba meg vacsorára.-mosolygott rám megértően.
-Rendben.De most el megyek fürdeni te addig csinálj valami vacsit kérlek!-el indultam a fürdő felé.
-Nem fürödjünk együtt?-ez hülye geci.
-Nem nem kell köszike!-be rohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.Miutan végeztem meg zabáltunk és és el mentünk aludni.

*Másnap a plázában*

-A legfelső szinten van a mozi igaz?-néztem rá Logan-ra aki éppen valami olcsó pogácsát zabált.
-Aha szerintem.-nézett rám teli szájjal.
-Hogyan tudsz ennyit zabálni?
-Hülye vagy,én mindig tudok enni.
-Oh hát persze.Na induljunk majd veszünk popcornt.-azonnal fel csillant a szeme már szinte rohat a mozgólépcső felé.Fel álltunk a lépcsőkre és meg csapott tudjátok az az érzés mintha valaki követne engem.Mintha figyelne engem valaki.Nem sok figyelmet fordítottam rá.Eközben oda értünk a jegypénztárhoz.
-Miylen popcornt kérjünk Logan?-néztem rá kérdően.
-Te milyet szeretnél?
-Hmm talán sajtosat.-nem szólt semmit csak oda forult a pénztároshoz.
-Egy sósat szeretnénk.-hát mi a retkes faszom.Ez a nyomorék fasznak kérdezte meg ha nem is olyat kér amilyet én akarok?
-Ha nem olyat kérsz akkor miért kérdeztél meg?
-Nem volt különösen oka.-csak nevetett egyet.Ez a kis köcsög.
-Menjünk be a mozi terembe!-Logan tényleg olyan mint egy kis gyerek.Aranyos.Be mentünk a terembe és pár perc múlva el is kezdődött a film.Nem voltak sokan de ez így jobb.

*10 perc múlva*

-Ki kell mennem mosdóba mindjárt vissza jövök-állt fel Logan és ment ki.Geci el mondtam neki hogy menjen el mielött be jövünk.

*20 perc múlva*

Hát mi a fasz már vagy 20 perce szarik és nem jött vissza.Bazdmeg ha itt hagyott én ki herélem.Fel álltam és ki mentem a mosdóba hogy meg keressem.Nem volt benn a mosdóba,nem volt a mozi elött és nem volt a büfében.Na jó ez a kis geci tuti hogy itt hagyott.

*Mason haza ment*

Az ajtó zárva van.Hol van ez a gyerek.Be mentem és fel forgattam az egész házat de Logan sehol egyszerűen eltünt!Ugye nem rabolták el?Tuti el csalogattak valami finom kajával oszt már ment is utána.Áh geci ez nagy baj.