burn yourself - loona, au

ELSŐ FEJEZET

HYEJOO

– Mi lenne, ha engedném, hogy megcsináld a házim, he? – nézted távolból hogyan fogja meg a lány vállát az osztálytársad, akivel igen jóban vagy, de az ismertséget nem használtad ki, hogy segíts Hyejoonak. Az áldozat megszeppenve nézett le a padlóra, a többiek csupán figyeltek lélegzet visszafojtva. Hyejoo ismeretlen volt a többieknek, két hete hogy beíratkozott az iskoládba, de mégis sikerült neki kihúzni a gyufát Joohyunnál, a gazdag, jó kiállású fiatal fiúnál azzal, hogy beszólt a barátnőjének. Eléggé mérgezőnek találtad a kapcsolatukat és azt, ahogy viszonyultak másokhoz, de ezt még véletlenül sem említetted volna meg.

– Nem hallom! – a fiú füléhez emelve kezét kis tölcsért formázott. Elvonta a figyelmed a lány holló fekete haja, mi miatt nem tudod, mit mondott Hyejoo. – Te kis... – és hihetetlen módon felpofozta, a többiek feljajjogtak, mire az egyik fiú, aki annyira jellemtelen, hogy két évre rá sem tudod a nevét, odalépett, hogy elhúzza a másikat, de amaz ügyesen fellökte, a székek közé esett.

Kezdett érdekessé válni a helyzet.

A lány az arcához kapott és morgott valamit, de nem hallottad a székek közé szorult fiú káromkodásától. Hyejoo felemelte a fejét, elvigyorodott, amitől kirázott a hideg. Nem láttad a lány ezen oldalát, de már imádtad.

Hyejoo lábával a másik ágyékába taposott, a fiú nem gondolta, hogy áldozata ilyet tenne, így váratlanul érte. Fájdalmában a földre hanyatlott és különbözőbbnél különbözőbb szitokszavakkal illette a lányt, de azt nem hatotta meg, inkább egy ujabb lábassal fejbe találta. Ájultan feküdt el, a barátnője síkítva rohant oda hozzá.

Hyejoo nem várta meg, hogy a tanár beérjen, felkapta a táskáját és gyorsan kifutott.

Nem hagyhattad így ott a lányt, így egyből te is utánarohantál. A táskád hátra maradt.

Az udvarban találtál rá, a padon ült, testhelyzete arról árulkodott, hogy sír. Két teljesen ellentétes Hyejooval találkoztál alig tíz perc alatt. Felvetted az emberek álltal jól ismert jó kislány szerepet és könnyed léptekkel mellé kerülve leültél. Nem vette észre, vagy nem is igazán érdekelte. Menta illata volt, kellett megállapítanod, ami mégjobban beindított.

– Láttam, hogy mit csinált veled? – kapta fel a fejét. Ujjával szégyenlősen letörölgette a könnycseppeket. Szégyenli az érzéseit.

– T-tessék?

– Ott voltam, amikor zaklatott Joohyun. Ne hallgass rá, egy igazi pöcs – veregetted meg a vállát bíztatásképp. – De meg kell hogy mondjam, zseniális voltál, amikor kiterítetted.

Hyejoo felnevetett. – Igen. Csak kár, hogy én fogom megszívni.

– Segíthetek.

– Mi? – egyenesedett ki. Izgatott lett, nem is csodáltad.

– Ismerem Joohyun szüleit, bármit mondok, elhiszik.

– Segítenél nekem? És mit kérsz érte?

Tudtad, hogy nem tetszene, ha elmondanád neki a kívánságod, ezért csak legyintettél. Majd később úgyis rájön.

– Engem is idegesít az a barom, megérdemli.

– Köszönöm – ölelt át téged, ami váratlanul ért. Nem szoktál hozzá, hogy emberek ölelgetnek.