burn yourself - loona, au

NEGYEDIK FEJEZET

JO HASEUL

Egy hét telt el, de Gowont még mindig nem találták meg, dacára annak, hogy a férfit igen. Azóta egy újabb lánnyal bővült a keresett személyek listája, Park Jiwon személyében. Másnap jelentették be az eltűnését, neked pedig sikerült úgy alakítanod a történéseket, hogy a szülei ne tudják meg, te láttad utoljára. Senki sem tudta, hogy hova tűnt, ami még több bizalmat adott.

Hyejoo szülei megölésével szinte senki sem volt, aki kereshette volna. A tanároknak ügyesen bemesélted, hogy súlyos beteg, aminek köszönhetően  ők sem keresték, és még van egy hónapod, míg az iskola köteles lesz nem jelenteni. Addig nyugodtan tervezgetheted a szökéseteket.

Hétvége volt, szombat. Semmi tenni valód nem volt, így fogtad magad, felöltöztél és miután elköszöntél a vendégeidtől, elmentél egy bárba. Messze volt, de busszal gyorsan odaérhettél, így felszálltál egyre, melyen senki sem utazott. Elmúlt már bőven éjfél, ilyenkor már senki sem jár busszal.

A bárban megcsapott az izzadság és a cigaretta füstjének keveréke, ami rég elfeledett emlékeket idéztek fel benned. Mintha hazaértél volna.

A hamis személyiddel rendeltél egy pohár alkoholt, amit úgyis tudtad, hogy a pultos fel fog vizezni és elfoglaltad az egyik üres helyet hátul. A zene elő volt, egy fiatal vörös jellegtelen ruhában  lévő hölgy adott elő. A fényviszonyok rosszak voltak, alig láttad az arcát, de már szerelembe estél.

A lány végzett a dallal, a gyér közönség figyelemre se méltatta, ami igazán dühítő volt számodra. Eldöntötted, követed a lány a pultig.

– Zseniális voltál – jegyezted meg mellé érve. Az italodat magaddal hoztad.

A lány unottan fordította feléd a fejét, de mikor meglátott, meghajolt sűrű bocsánat kérések közepette. Valaki másra számíthatott.

– Elnézést és köszönöm! Kevesen szoktak megdicsérni.

– Ámbár mikor hozzád szóltam, oly rideg voltál. Vagyis túl sok bókot kapsz tudjuk milyen férfiaktól – biccentetted oldalra a fejed és hajoltál közelebb egy pillanatra a megszeppent lányhoz. – Persze semmi szexizmus!

– Ügyes.

– [T/N] – nyújtottad felé bal kezed, amit rögtön megrázott.

– Haseul. Örvendek a találkozásnak. Eddig még nem láttalak itt.

– Oh – emelted fel az egyik szemöldököt. – Azt mondod, hogy többször is felléptél már?

Amaz bólintott.

– Talán többet kellene kijárnom – mosolyodtál el, mire ő is elmosolyodott.

– Remélem, még látlak itt...

– Meghívlak egy kései vacsorára – vágtál közbe, ami összezavarta a lányt egy pillanatra.

– T-tessék? – esett aztán rögtön zavarba.

– Nem vagyok leszbikus és ez csak egy egyszerű vacsora, hogy jobban megismerkedjünk – hazudtál könnyedén.

– R-rendben akkor, azt hiszem... Úgyis éhes vagyok – lépett el a pulttól.

– Remek.