burn yourself - loona, au

HARMADIK FEJEZET

KIM JIWOO

– Köszönöm, hogy eljöttél a történelemórádról – kezdte barátságosan a rendőr, aki egy eltűnt lány ügyében nyomozott. Persze tudtad, hogy Chaewonról van szó, de úgy kellett tenned, mintha most hallottál volna róla először.

– Miért is vagyok itt? – kérdezted halkan, ügyesen játszottad a szereped.

– Nem tudom, hogy hallottál-e erről, de négy napja eltűnt egy lány, aki az iskoládba járt. És hátha tudsz róla valamit.

Vagyis négy napig a szülei nem csináltak semmit, vagy csak most értek el hozzád?, gondoltad ügyelve, hogy ne ess ki  szerepedből. – Milyen lány? Nincs sok barátom – hajtottad le a fejed, mire meghallottad ahogy a nő szomorúan felsóhajt.

– A neve Park Chaewon, a közeli városban lakik és... – elővett egy papírt az aktából, a tiéd volt. Benne volt a neved, születésed, apád és anyád neve, az ő foglalkozásuk és a tanulmányi eredményeid általános iskolától kezdve. – Egy évvel  idősebb nálad. Tizennyolc vagy, ugye?

Bólintottál.

– Esetleg ismerted?

– Ismerős a neve – kezdted. – Láthatnék egy képet róla? – emelted rá a tekinteted.

A nő bólintott és elővett egy fotót, amin a lány volt látható. Az igazolvány képe volt a rendőrnél, amin kicsit fiatalabb volt, kellett megállapítanod. Úgy tettél, mintha felrémlene valami, ami izgatottá tette a nőt.

– A parkban volt.

– És mikor láttad.

– Tizennegyedikén, vagyis pont négy napja. Egy idős férfivel volt és elég sápatagnak tűnt. Lehet ő rabolta el? – néztél mélyen a szemébe ijedten.

A nő hümmögött. – Emlékszel-e, hogyan nézett ki a férfi?

– Persze. Kopott volt, mintha az utcán élne. Sötétkék farmerben volt, sok szakadással és egy fekete pulóvert viselt, amin egy cég logója volt, azt hiszem a közeli cipőgyáré. Negyveneséveiben járt, kövérkés volt és egy fekete sapka volt rajta – hadartad el gyorsan, amire emlékeztél, míg a nő addig jegyzetelt. – Ennyi?

Bólintottál. – Sajnálom.

– Semmi baj, már is segítettél. Köszönöm. Ha még valami eszedbe jut, hívj fel ezen a számon – feléd nyújtotta a névjegykártyáját, amit el is vettél és zsebre vágtál.

Gyors léptekkel távoztál és kapva az alkalmon a legközelebbi mosdóba tértél, hogy kidühöngd magad. Előbb kell véghez vinned a terved, mint gondoltad, főleg úgy, hogy a rendőrség is téged keres.

Belépve a helyiségbe, szembetaláltad magad Park Jiwooval, ami olyan hirtelen ért, hogy egy pillanatra el is felejtetted, hol vagy. – Szia! – integetett. Épp most mosott kezet.

A lány osztálytársad volt, két asztallal mögötted ült. Nem igazán ismerted, de aranyos jelleme volt, ami miatt mindenki szerette. Haját rózsaszínre festette és rövidre vágatta. Az iskolád egyenruhája kék és fehér ötvözéke volt, de ő mégis a kéket rózsaszínre váltotta. – Törin nem voltál ott. Csoportmunkázunk és én téged kaptalak – mosolygott.

– Oh, igazán.

– Holnaputánra kell és arra gondoltam, hogy ma megcsinálhatnánk.

– Oh – próbáltad visszatartani a dühkitörésedet. – Gyere el hozzám, ott megcsináljuk.

Eldöntötted, este szórakozni fogsz és ez a kislány lesz az áldozatod.