burn yourself - loona, au

ÖTÖDIK FEJEZET

KIM JUNGEUN

A festett krém szőke hajú lány félve lépett be a lakásodba, melyben egyedül élsz. Szüleiddel és egyetlen testvéreddel akkor végeztél, mikor elmondták neked, hova terveznek beadni. Nem olyan voltál, akit egyszerűen bezárhatnak, elküldhetnek egy távoli magániskolába, hogy aztán el is feledjék, létezel. Nem egy probléma vagy, melyet meg lehet szüntetni csupán annyival, hogy nem vesszük észre.

- Nyugodtan pakold le a cuccod oda - mutattál az alagsorba vezető, zárt ajtó és az emeletre vezető lépcső közti kis elválasztó falnál álló asztalra. Csak egy váza volt rajta, de szóltál, hogy nyugodtan elhúzhatja, ha nem fér oda.

- Ennyire rossz vagy matekból, hogy az én segítségmet kérted? - fordultál felé. A lány zavarbajött. - Kicsit igen, és tudod, milyen a tanár...

- És még véletlenül sincs semmi köze a barátnődnek, ugye?

- Kinek? - feszült meg egy pillanatra, miközbe levette a táskáját.

- Annak a Chuunak, vagy kinek, aki állítólag eltűnt. - Élveznéd a látványát annak, ahogy szép lassan rájön, tudod, miért is van itt, de gyorsa kell vágnod, ezért is indultál el a konyha felé, hogy a már előre bekészített az eszközökkel megöljed. Talán megkíméled, hiszen meg tudod érteni, hogy miért akar megölni. Elraboltad és végeztél a barátjával.

De nem véletlen vagy [T/N].

- Miért jöttem volna ide? - nevetett idegesen, miközben valami után kutatott a táskájában. Szemed sarkából figyelted, nehogy olyat tegyen, ami nem lenne jó neked. Sejtette, hogy a lány eltűnésének köze van hozzád, de semmi bizonyítéka nincs ellened.

Nem szóltál, csak megálltál a konyhaajtóban.

- Hol a mosdó?

- Fel a lépcsőn és jobbra. Addig, mit kérsz inni?

- Oh, víz tökéletes. - Fogta magával a táskáját és indult el fel.

- Minek a táska?

- Szeretem magamnál tartani - vigyorogta.

Hagytad elmenni, de még véletlenül sem a konyhába mentél, hanem utána. Gyanúsan tervezett ellened valamit. De amikor felléptél a felsőfokra, és befordultál volna, a másik ott állt, kezében fegyverrel, amit rádszegezett.

Igazán meglepődtél. - Mit akarsz csinálni?

- Mit tettél Chuu-val? - remegett.

- Mit tettem volna vele? Azt sem tudom, kiről beszélsz - hangod nyugodt maradt, de belül nagyon is dühös voltál. Egy lépés előre és kitéped a kezéből azt a fegyvert.

- Veled volt utoljára - húzta meg a ravaszt.

Nagyot sóhajtottál, és szándékosan meglökted a melletted lévő asztalt, ami elterelte a figyelmét. Rávetetted magad, amaz tapasztalatlan volt, gyorsan aládkerült, kezedbe a fegyvere.

Elvetted a táskáját, hogy aztán egy kézel átkutatsd. - Miért is jöttél a házamba? Kedves KimLip! - használtad a becenevét, amit csak félfüllel hallottál. Ezen a néven mutatkozott barátai körében, talán azért választotta meg, mert neve megegyezett egy elég ismert diktátoréval.

A lány le akart lökni téged, de te léptél és a fegyvert a fejéhez nyomtad. - Ha bármit csinálsz, végzek veled.

Érezted, hogy megremeg.

- Nézzük, honnan szereztél fegyvert... - vetted elő a pénztárcáját, amiben az iratai voltak és egy kis pénz, körülbelül háromezer won. - Oh, apád rendőr! - láttad meg a kis képet az idős férfiről.

- Remélem, a kis barátnőd ügyén dolgozik - nevettél.

- Semmi közöd - morogja, te pedig elsütötted a fegyvert a feje melett, biztosra véve egy időre megsiketül.

Hallottad, hogy elsírja magát, de téged nem érdekelt. Félredobtad a táskát, és fogtad a sokkos lányt, kezeinél fogva levezetted a lépcsőn. Nem akart veled együtt dolgozni, de amikor a fegyvert a bordái közé nyomtad, felélénkült.

- Ha ügyes vagy, minél előbb láthatod újra a barátod, de ha nem, hát... Sajnálom - mosolyodtál el.

A lány arca könnyes volt. Sóhajtottál.

- Kéred azt a vizet? - néztél a szemébe, de amaz elfordította a fejét.

Érthető.

- Akkor gondolom, igen. - Elindultatok a konyhába, jól tudva, hogy a fegyvereid az ebédlőasztalon vannak.

A lány megrándult, amikor meglátta a dobozt, a késekkel, a fogókkal és még egy fűrész is volt ott, pontosabban egy csontfűrész. Az utóbbit ritkán használtad.

- Ne ölj meg - sírta.

- Nem kellett volna eljönni, drágám.

Leültetted, a fegyvered rajtahagyva, és eléraktad a poharat.

Gyanakodva nézett.

- Semmi halálos nincs benne - morogtad.

A lány még egy ideig nézte a poharat, majd belekortyolt. - Mit csináljak veled? - döntötted jobbra a fejed. - Nem vagy olyan, mint Chuu, egy átlagos lánynak tűnsz. Beszéljünk magunkról - mosolyodtál el.

- Kezd te! Ha már itt vagy.

- Miről? - csuklott el a hangja.

- Mi óta vagytok barátok azzal a lánnyal? - néztél mélyen a szemébe.

- Első óta - hangja halk volt.

- Az szép - hümmögtél. - Tudod, nem sokat beszéltem vele, pedig egy osztályba jártunk. Kedvesnek tűnt, csak rosszkor volt rossz helyen - mímeltél bánatot. - Kedves leszek veled és elmondom, hogy elszökött. Nem halt meg.

A lány arcvonásai ellágyúltak.

- Döntöttem - szóltál, és utasítottad, hogy álljon fel és forduljon meg. - Megmutatom a kedvenc helyemet. Látnod kell... - fejezted volna be a mondatot, de a lány fejét hátrarántotta, amivel beverte az orrod. Fájdalmadban utánakaptál, de késő volt, a lány kezébe került.

Nem várt, egyből lőtt, de a válladat találta el. Gyorsan a földre kerültél, és magadban a lányt szidtad.

- Hol van Chuu?

- Már mondtam...

- Ha elszökött volna, tudnék róla, szóval hazudtál - köpte.

Ebből már nem jöttél volna ki jól, ezért megfogtad a leesett kést, azzal a reménnyel, hogy előbb vegézhetsz magaddal, minthogy ő tenné meg, de Kimlip gyorsabb volt. Agyonlőtt.

_____

bocsánat, már rég befejeztem, de nem publikáltam. TT