Hamis kapcsolat?

3.rész

Cameron már ott várt minket, de nem volt egyedül, Shawn ott ült melette. Ahogy megláttam legszívesebben vissza fordultam volna, de nem tettem. Azt akartam mutatni, hogy milyen erős vagyok, és hogy mennyire nem hiányzik nekem. Ez nem így volt, belül szét voltam esve, a szívem apró darabocskákra hullot, es igenis Shawn hiányát éreztem. De tudtam, hogy egyszer már itt hagyott és nem jöhetek vele újra össze mert másodjára is itt fog hagyni, és én megint szét török.
-Sziasztok.-köszönt Shawn majd megölelte Stellát aztán engem.
-Ha nem baj én félre vonulnék Stellával mert lenne mit megbeszélnünk.-pattant fel Cameron. Én erre csak bólintottam, hogy menjenek persze, elleszek az exemmel.
-Meg tudsz nekem vala bocsájtani?- kérdezte Shawn egyből ahogy Cameronék félre vonultak.
-Shawn kérlek zárd le magadba ami köztünk volt, mert az már csak a múlt. Amíg itt vagy mi úgyis találkozni fogunk és nem szeretném, hogy feszültség legyen, úgyhogy zárjuk le a múltat kérlek.
-Rendben ahogy szeretnéd.-mondta Shawn szomorú arc kifejezéssel, de úgy cselekedett ahogy kértem, mert már csak arról kérdezősködött hogy mi van velem most. A beszélgetésünket a telefonom zavarta meg, a bátyám írt, hogy haza jött és hogy hiányzik neki a húga. Amint elolvastam, mosolyra húzodott a szám.
-Neharahudj Shawn haza kell mennem.
-Haza vigyelek?
-Igen azt megköszönöm.-Shawnnal elköszöntünk a többiektől, amiből az lett, hogy végül ők is jöttek velünk, annyira izgatott voltam, hogy nem is mondtam a többieknek, hogy mi miatt sietünk ennyire haza. Amint a házhoz értünk a kocsi előtt álló épp a táskáit pakoló bátyám felé futottam, és a nyakába ugrottam.
-Alli, annyira hiányoztál már. Sziasztok.-köszönt a többieknek is.- Shawn te mit keresel itt?
-Haza jöttem.
-De nálunk mit keresel.-a bátyám ökölbe szorította a kezét.
-Adam kérlek, megbeszéltük a dolgokat, lezártuk a múltat, barátok vagyunk.
-És ez neked így jó?-tette fel a kérdést a tesóm. Amire csak némán bólintottam.
Bementünk a házba leültünk az asztalhoz és beszélgettünk, pizzát rendeltünk, és iszogattunk.
Majd lefeküdtünk aludni, a két fiú haza ment és végül ma Stella aludt nálam.

Reggel Stella telefonjára keltünk, Tod hívta. Ki is pattant az ágyból és elkezdett öltözni.
-Mit csinált kora reggel Stella?
-Neharagudj Alli, Tod hívott, hogy reggelizzünk együtt, mennem kell.
-Menj csak este találkozunk?
-Tod ma nálam alszik, de holnap mindenképp.
-Azért majd valamikor bemutathatnád nekünk rendesen is ezt a Todot.
-Ígérem.-mondta majd kiment az ajtón, én kómásan pizsamába tébolyogtam le a konyhába, kiszortam egy tálba egy adag műzlit én öntöttem rá tejet. Majd a bátyám hangos léptei halladszódtak a lépcsőn.
-Jó reggelt szaros.
-Jó reggelt Adam.-nevettem el magam.
-Mára van valami programod?
-Nincs.
-Akkor mit szólnál ha ma egész nap strandolnánk?
-Egész nap?
-Aha.
-Jó benne vagyok, de a vacsit már itthon töltsük.-mondtam majd a húgom is megérkezett a konyhába. Flegmán levett egy tányért elkészítette a műzlijét, és szótlanul vissza ment a szobájába.
-Ez fura volt.-mondtam Adamnak miután végig néztük ezt a jelenetet.
-Történt valami?-kérdezte a bátyám aggódva.
-Nem tudok róla. Menjünk fel hozzá.- Adammel felmentünk bementünk Annie szobájába, és vallatni kezdtük, najó pontosabban Adam kezdte vallatni.
-Ann, mi a baj? Suli? Tanárok? Barátok? Pasik?- mondta majd az utolsó szavára kirázta a hideg.
-Adam.-szídtam le, hogy ne faggassa ennyire.
-Tudjátok, holnap  lesz a szülő bál a suliban, mindenkinek elmennek a szülei, lesz szülő tánc is, és én leszek az egyetlen gyerek aki majd ott ül a padon mert nincs kivel táncolnia.-erre a történetre nem számítottunk és nem is tudtunk olyan tanáccsal szolgálni, ami jó lett volna.
-Figyelj ne lógasd az orrod, élvezzük ki a hétvégét gyere le velünk a partra és érezzük jól magunkat.-tanácsolta Adam hátha ezzel elterelődik Ann figyelme. Mivel bele egyezett lementünk a partra, és nagyon jól éreztük magunkat.
Este amikor haza értünk Ann felment aludni, mi meg azon gondolkoztunk, hogy hogyan deríthetnénk jó kedvre és ezt hogyan oldhatnánk meg....