Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╔═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╗
𝕾𝖐𝖞𝖑𝖊𝖗 𝕭𝖗𝖎𝖆𝖗
╚═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╝
Mikor Skylert behívták az igazgató irodájába, a lány nem számított semmi jóra, főleg a tanácsadó sajnálkozó arcát látva. Gyors léptekkel követte a nőt, aki megpróbált vele beszélgetést kezdeményezni, de a lány nem éppen volt csevegős kedvében. Ezt a nő a rövid válaszaiból nem igazán értette meg, ő csak tovább beszélt és beszélt. Skye-nak kedve támadt megütni őt egy fény golyóval, de türtőztette magát.
- Miss Briar, kérem foglaljon helyet - köszöntötte őt az igazgató szívélyesen, de Skyler nem tudta elkerülni a szemében bujkáló zavartságot. Az igazgató valahol az ötvenes évei végében járhatott a lány szerint, mivel igencsak kopaszodott a feje tetején. Skye úgy tett, ahogy a tanár mondta és leült a kényelmes bőr székbe. - Kér egy pohár vizet, vagy akármit? - Skyler nemlegesen megrázta a fejét. - Nos, sajnálattal kell közölnöm, hogy a szülői munkaközösség kérvényezte az ösztöndíjas tanulók elküldését az intézményből, mivel szerintük nem igazságos ez velük és az ő gyerekeikkel szemben...
- Nem igazságos? Én megdolgoztam azért az ösztöndíjért! - csattant fel Skye.
- Én tisztában vagyok ezzel, Miss Briar, olvastam az esszéjét a kvantumfizikáról és a teóriáját az univerzumról. Én az ön oldalán állok - tette hozzá, de Skyler tudta, hogy hazudik. - De a tantestület a szülőkkel értett egyet.
- És most mit kezdjek ezzel?
- Természetesen felajánljuk minden ösztöndíjasnak a maradás lehetőségét - mondta. - Amennyiben ki tudják fizetni a tandíjat.
- Hát ez haláli - nevetett fel keserűen? - És honnan szerezzek ötezer dollárt?
- Ezt sajnos nem tudom megmondani magának. Írok egy levelet a volt gimnáziumának, hogy minden további nélkül vegyék vissza, ha ez megfelel.
- Tudja mit? - Skyler majd szétcsattant a dühtől. Ha nem merítette volna ki az erejét pénteken, biztos lett volna benne, hogy ott helyben nekivágja a falnak az igazgatót. Még így is érezte a tenyerét bemelegedni, de egyelőre semmi sem tört ki belőle. - Dugja fel azt a levelet a seggébe és bassza meg magát a munkaközösséggel és a tantestülettel együtt. - Esélyt sem adott az igazgatónak, hogy reagáljon, akinek leesett az álla a lány provokatív beszédén, olyan gyorsan kivágtatott az irodából, jó hangosan becsapva maga mögött az ajtót, hogy az üveg megremegett rajta.
***
Skyler még aznap összeszedte a cuccát és felszállt az első buszra, ami Brooklyn felé ment. Nem várta meg, amíg Adi végez a suliban, ezzel a szégyennel nem tudott volna szembenézni. A buszon a szemét dörzsölgetve próbált megszabadulni a sírás gondolatától. Nem fogok sírni, mondogatta magának. A jármű pisitől és alkoholtól bűzlött és az sem segített, hogy egy néni leült mellé és az unokáiról kezdett beszélni. A néni átszállásnál is követte, sőt, még a Rector Streeten a metróra is felszállt vele. Valahol mélyen hálás volt néninek, hogy legalább elterelte a figyelmét a saját borzasztó életéről, de annyira szeretett volna egy kis csendet. A lány végre fellélegezhetett, mikor az apró bőröndjével leszállt a járműről és a nénike már nem volt a nyomában.
